Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Balázs György: a gazdasági válság hatása a csongrád megyei kubikosok életkörülményeire (1929-1933)

kérdést a legnagyobb közönnyel kezelik, az ígéreteken kívül komolyabb intézkedésre nem kerül sor. Elismerte, hogy a munkanélküliség enyhítésére a társadalom részéről jóindulat tapasztalható, de nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ezzel nem lehet megoldani e kérdést. Erősen kifogásolta, hogy Szentes elöljárósága nem kellően gondoskodik a munkanélküliek munkába állításáról. A város erre a célra költségvetésében mindössze 12.000 P-t állított be. Vajda befejezésül a mezőgazdasági és kubikmunkások helyzetének felemelkedését a munkaalkalmak megteremtésében, és a nagybirtokok felosztásában jelölte meg. A földmunkásság figyelmét pedig a szervezkedés fontosságára hívta fel. Az előadói beszéd befejezése után Rózsa Dobos Mihály kubikos azt indítványozta, hogy a földmunkásszövetség helyi csoportjának vezetősége írja össze a munkanélkülieket és készítsen egy memorandumot, amelyben foglalja össze kívánságaikat, s a munkanélküliség megoldására tegyen javaslatot. A memorandumot az összes munkanélküliek aláírásával nyújtsák át az illetékes hatóságnak. Török János kubikos Rózsa-Dobos utóbbi elgondolását nem tartotta helyesnek. Úgy vélte, hogy az összes munkanélkülit lehetetlen egy listára felvenni, ezért helyette javasolta, juttassa el a memorandumot egy szűkebb körű bizottság az elöljáróságnak, amelyik azután az eljárás eredményéről beszámol a földmunkások közgyűlésének. A közgyűlés viszont abban egységesen foglalt állást, hogy a memorandumot a legrövidebb időn belül készítsék el, és adják be.

57 Csongrádon pedig 1931. január 30-án 1047 földmunkás, kubikos aláírásával Túri István a földmunkásszövetség helyi elnöke és Hajdú János csoportíitkár beadvánnyal fordultak a Városi Tanácshoz. Előadták, hogy a város földmunkásai, kubikosai milyen mérhetetlen nyomorba sodródtak a munkanélküliség következtében. A beadvány aláírói kifogásolták, hogy az 1930-as évben a csongrádi kubikosoknak csak elenyésző százaléka tudott magának munkaalkalmat találni, de azokat is kíméletlenül kihasználták a munkáltatók. Kivétel a hatóság által végeztetett közmunkákon sem volt, ott is olyan alacsony munkabért fizettek, hogy a kubikosok a legtöbb esetben kénytelenek voltak a munkát otthagyni. A memorandumból világosan kiderül, hogy egy kubikos évente 100—200 munkanapnál nem töltött többet munkán, és keresete sem haladta meg a 200—300 P-t. A nagy munkaerő-kínálat pedig oda vezetett, hogy a földmunkások 1930 nyarán aratáskor naponta 20—25 kg vegyes gabonát kerestek. Azonban a legtöbb aratómunkásnak el kellett adnia a keresetét az alacsony gabonaárak miatt, hogy az aratás előtt felvett kölcsönöket képes legyen visszafizetni. A továbbiak folyamán a csongrádi mezőgazdasági és kubikmunkások sérelmesnek tartották, hogy az állam a földmunkásnép sorsával nemigen törődik. A város meg a saját hatáskörében nem képes a munkások legminimálisabb megélhetési lehetőségét biztosítani. Felhívták a Városi Tanács figyelmét, kövessen el mindent annak érdekében, hogy a város munkásnépe megélhetésre találjon, s ennek érdekében haladéktalanul indítson közmunkákat. A földmunkások, kubikosok memoranduma ekként fejeződik be: „Összefoglalva kérjük, hogy a város haladéktalanul siessen a saját hibájukon kívül bajba jutott földmunkásság támogatására. ... Csongrád földmunkássága a legkétségbeejtőbb lelki és anyagi állapotban él, úgyhogy az ebből származó esetleges következményekért magunkról a felelősséget elhárítjuk. Remélve, hogy kérésünk meghallgatásra talál a Tekintetes Városi Tanácsnál."

58 A beadványt a földmunkásszövetség helyi vezetői, Túri István, Hajdú János, Palásti István és a szociáldemokrata párt részéről Balázs Pál január 30-án a városházára vitték, hogy átadják a polgármesternek és felkérjék az intézkedésre. A delegációt a polgármester távollétében a helyettese fogadta. A munkanélküliek tömege viszont már jóval a hivatalos óra kezdete előtt összegyűlt a városháza udvarán, és izgatottan várta a delegációt a küldöttségjárásból. Mikor Turiék a főbejárati kapunál feltűntek, az ifjúmunkások „munkát, kenyeret" kiáltással fogadták őket, és a tömeg kérte, hogy a küldöttség számoljon be a végzettekről. Az elkeseredett munkanélküliek hangulata ekkorra már feszültté vált, és szinte pillanatok alatt tüntetésbe csapott át. A felháborodott emberek soraiból olyan kiáltások hallatszottak. „Menjünk a polgármesterhez. ... Feleljen a népnek és számoljon be"! A tüntetés feloszlatására a város rendőrkapitánya kivezényelte a rendőröket, akik kivont karddal rohantak a tömegre, és a városháza udvaráról kiszorították a Kossuth térre. Itt a városi tűzoltóság is a rendőrök segítségére sietett, s a 57 CSML/SzL Csongrád megye főispánjának bizalmas iratai 26/1931. sz. 58 Borbás Lajos: Közkatonák. Bp., 1972. Táncsics Könyvkiadó. 87—89. I 57