Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

alkapitány meghagyta, hogy 16-án a vétkeseket rendeljék be Berénybe. Erre Dósa és Tajthy kijelentették, hogy nekik az alkapitány nem parancsol. Ők egyenesen az uralkodótól függnek, nemesként Pest vármegye előtt jelennek meg, s őket a bírák többé ne is „szutyongassák". A tanács jelezte, hogy már elviselhetetlen a folyamatos adómegtagadás, lázítás, engedetlenség, kártétel. Kérték a Kerületeket a nemtelenek azonnali elfogására, s a nemesek sürgős behívására. Tajthyék még ekkor is üzentek Kocsérra, hogy a gulyások a „vetíseket elégessék, mert jajj lészen nekik". Egyben az apáti magisztrátust is fenyegették, hogy a további felírásokhoz a városi szállító eszközökből nekik „részük van".

57 A hírekre a nádor két leiratot is intézett a Kerületekhez. Leküldte a rágalmazónak ítélt dósai és apáti felírást, mit az uralkodóhoz eljuttattak. Elrendelte az aláírók kihallgatását, azonnali őrizetbe vételét, valamint — a sérelmes kifejezések miatt — a szerzők kinyomozását. Önmagában is gyanúsnak nevezte, hogy az instanciák egy kézzel által voltak írva, s jelezte, hogy az apátiakhoz kapcsolódó dósaiak és dorozsmaiak ügyében a királyi döntés lesz a meghatározó.

58 A második leirat a kocséri esettel kapcsolatban elrendelte a vétkesek Berénybe, a főkapitány elé történő behívatását, s a bejövetelt megtagadók elfogását.

59 Ezzel jóváhagyta a Kerületek határozatait, s szentesítette Ballá János és Boros Ferenc július közepi elfogását, mely a végső, nyílt lázadást robbantotta ki Apátin. A kerületi közgyűlés július 28-án ült össze. Ez a nádor utasítása nyomán 29-én délelőtt 10 órára rendelte Berénybe a lázongókat a leérkezett uralkodói és nádori rendeletek felolvasására. Feszültségoldó gesztusnak szánták, hogy a nemeseket személyenként hívták be, míg a közrendűeknek csak egy általános levelet küldtek. Jelezték, hogy a megjelenés alól semmi mentséget nem fogadnak el, sőt „forspont kocsikat" is biztosítanak. Apátira Fazekas András táblabírót, Barcsik József kerületi jegyzőt, Dzián András esküdtet, míg Dósára Alavander József esküdtet még 28-án kiküldték, hogy a berendelteket a megjelenésre kötelezzék.

60 Másnap délelőtt a közgyűlés menetét Fazekas András és Barcsik József visszaérkezése zavarta meg. Ezek elmondták, hogy miután hajnalban 57 Uo. 165. p. 344. sz. 58 Uo. Jk. Ker. kgy. jkv. 1820. júl. 28. 499—500. p. 1285. sz. 59 Uo. 1820. júl. 28. 501. p. 1286. sz. 60 Uo. kimentek Apátira, csak Utassy Mihálynak és Kiss Jánosnak tudták átadni a behívást. Erre azok „veszedelmes eszközök kezekbe való ragadásával" kimondták, hogy ők Berénybe nem mennek, s „otsmány szavakkal a Districtusokat rútul szidalmazták". A legenyhébb kifejezésük még a „Szemét Vármegyék" és a „Koldus Vármegyék" volt. Dzián Berényből hajdúkat hívott, de eközben az események híre elterjedt. A küldöttek Kiss Jánosért mentek, kit a szérűskeretjében értek el. Ez fiával együtt vasvillát fogott, hogy ne merjen hozzá menni senki, mivel ott hal meg inkább. Közben a többi behívott „vasvillákra, kaszákra, s fejszékre kapván" majd száz emberrel szintén ide értek. Köztük volt Tajthy István és Máté, Dósa György és Gergely, Utassy Mihály és János, Kiss Ferenc és Pál, kik a „harangok félreveréséét kiabáltak". A négy hajdút, s Jakus József berényi hadnagyot „kegyetlenül leverték, megsebesítették", s a földön is maradtak, míg az orvos meg nem jelent. Ruháikat megszaggatták, fegyvereiket elvették. A küldöttek a felforrósodott hangulat láttán a tanácsnak a városháza és a pénztárak őrizetét meghagyva visszatértek Berénybe. A közgyűlésen a fejleményeket rokoni kapcsolatokkal magyarázták, s Makó Lőrinc főadószedőt és Dósa József jász kapitányt, apáti lakosokat küldték a lázongók lecsillapítására. A Dósán járt Alavander ugyan a folyamodványt aláíró Káli Andrást nem találta, de Béres György készséggel bejött vele, igazságát, törvénytiszteletét hangoztatva. A küldöttek a békés megoldásban bízva elindultak Apátira, honnan este 6 óra tájban érkeztek vissza. Elmondták, hogy megérkezésük után 20—30 fő felfegyverkezve, Kiss János és Dósa György vezetésével felment a városházához. A kiküldöttek előadták jövetelük célját, ám nem értek el eredményt. Dósa újra kikelt a tanács és Ozorótzky ellen, Kiss pedig kijelentette, hogy ők Berénybe nem mennek, mivel magukat „rabokká tétettni" nem engedik, s elevenen nem fogja őket bevinni senki. Arra hivatkoztak, hogy az uralkodótól menlevelük van, Balláék elfogása törvénytelen, s ők semmi hatalomtól meg nem ijednek. Dósa szerint a maczonkai jobbágyokat sem büntették meg a fegyveres ellenállásért, s a királyi döntésig az ellenkezéssel fel nem hagynak. Tajthyt jogos kép38