Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

viselőjüknek tekintették, bár az uralkodóhoz írt folyamodásról nem tudtak semmit. A néplázítás tényét nem vállalták el, szerintük azzal soha nem fenyegetőztek. A közgyűlésen Ballát, Borost, s a behívott Bérest kihallgatták, ez utóbbit szabadon is bocsátották. Elhatározták a nádor tudósítását, s intézkedést kértek, valamint Urbányi és Czagány mielőbbi megbüntetését.

61 A jelek szerint nem várták, hogy az ügynek még fejleményei lesznek. 30-a délelőttjén Apáti főbírája jelent meg a közgyűlés előtt, s elmondta, hogy Dósa Gergely többedmagával a „korcsmából jőve" előtte megjelentek. Ezek „otsmány fenyegetés mellett" a lakosok nevében meghagyták, hogy ő köteles a törvényhatóságnál elfogott Ballát és Borost még aznap, déli 12 órára haza hozni, mert ha nem, akkor őt és a tanács tagjait „halállal fogják kivégezni". A fenyegetés, a Kerületek és a nádor utasításával való többszöri szembeszegülés ellenére a közgyűlés még reménykedett a meggyőzés lehetőségében. így a nádor tudósítása mellett elrendelte, hogy Horváth Péter nádori alkapitány, valamint Alavander József esküdt Apátin a lázadókat csendesítse le.

62 Horváth társával még este kiment Apátira, s másnap délelőtt meg is érkezett a levele. Tudósított arról, hogy reggel 6 órára behívatta a lakosokat a városházára. Azok eleget tettek a felhívásnak, bár már este az elfogottak elengedését követelték. Mintegy 5—600 ember éjjel is fent volt, s felfegyverkezve virrasztottak. Reggel felolvasták a főkapitány békességre felhívó levelét, de eredményt nem értek el. A helybeliek kijelentették, hogy amíg az elfogottakat haza nem engedik, addig nem nyughatnak. A gyűlés után a lázadók mindkettejüket a városházán őrizet alá vették, most is vasvillákkal őrzik, s addig el nem engedik, míg Ballát és Borost haza nem engedik. A lázadók mintegy 200-an 31-e reggelén megrohanták Ozorótzky házát. A kapukat, ajtókat betörték, s főjegyzőt a városházára hurcolták, s ott őrizet alá vették. A közgyűlés „két rósz közül az kisebbiket választván" azzal rendelte el az elfogottak kiengedését, hogy csak társaik lecsendesítésére bocsáttattak haza. Somogyi főkapitány javaslatára még egy felhívást szövegeztek, mi a lakosokat a rend helyreállítására hívta fel. Végül — a további lázongások elkerülésére — elrendelték Ozorótzky, 61 Uo. 1820. júl. 29. 502. p. 1287. sz.; Uo. Jk. Ker. kgy. ir. 62 Uo. Jk. Ker. kgy. jkv. 1820. júl. 30. 507. p. 1288. sz. 63 Uo. 1820. júl. 31. 516. p. 1306. sz.; Uo. Jk. Ker. kgy. ir. 64 Uo. Jk. Ker. kgy. jkv. 1820. júl. 31. 518. p. 1307. sz. s háznépe azonnali Berénybe költöztetését is. A levelet egy példányban még Baliának is átadták, hogy a népet lecsillapítsa.

63 A közgyűlés még ekkor is a zendülés békés leszerelésére törekedett. Úgy érezhették, hogy az apáti fejleményekben maguk is hibásak, akár mert a lakosok több jogos panaszát figyelmen kívül hagyták, akár mert a törvényhatóságban a rendet nem tudták megőrizni, s magatartásukkal egy országos „hirhedettséggel" fenyegető botrány kirobbanását idézték elő. E magatartás azonban pár órán belül megváltozott. Délután 1 óra tájban a közgyűlés előtt megjelent gróf Bolza alezredes, a Lothringen vértesezred tisztje. Tudósította az egybegyűlteket a nádor és a felsőbb hatóságok ama utasításáról, hogy az apáti lázadás megfékezésében az ezred PestPilis-Solt megye közeli településein szállásoló századaival közreműködjön. Egyben jelezte, hogy egy svadron (2 századból álló lovasosztály) a következő nap (augusztus 1.) delére Ceglédről Berénybe fog érkezni. Feltehetően Bolza adta hírül, hogy a 32. Eszterházy gyalogezred Egerben állomásozó 4 százada szintén hasonló parancsot kapott. A közgyűlés az új fejlemények hatására kidolgozta a katonai megoldás tervét. Elhatározták, hogy augusztus 2-án hajnali három órára Apátit kato- nasággal körülzárják. Gróf Bolza utasításával azonnal futárt is indítottak Egerbe, a gyalogság mozgósítására.

64 Késő délután érkezett meg Horváth Péterek újabb tudósítása Apátiról. Ebben leírták, hogy a felzendült lakosság éberen várta Ballá és Boros megérkezését, mivel a déli órákra még nem értek haza. Fegyveresen jártak, „csoportoztak", s a főkapitányi felhívás ellenére is szitkok és lárma közepette várták társaikat. Kijelentették, amíg azok meg nem jönnek, ők a városháza elől haza nem mennek. Ozorótzky mellett a lázongók Antal József szenátort (korábbi vicenótáriust) is erővel a városházára vitték, s mindkettőjüket áristomba zárták. Ádám István és Horváth József tanácsbelieket is „oly fenyegetőzéssel" keresték, hogy helyben kivégzik őket. A lázongók eztán négy útlevelet kértek a tanácstól (Tajhy István, Dósa György, Kiss János és Utassy Mihály számára), amit az erőszak hatására ki is adtak. Balláék hazatérte után mind a tanácstagokat, mind az elfogottakat 1820. 4. fasc. 1287. sz. 1820. 4. fasc. 1208. sz. 39