Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

Péter alkapitányt, llléssy János nagykun kapitányt, Laczka János főjegyzőt és Újfalvi György esküdtet küldte ki Apátira.

41 Horváthék április végén beterjesztették a vizsgálat eredményét. Ebben rögzítették, hogy a fő felbujtónak tartott két Tajthy testvér többszöri hívásra sem jelent meg, így őket kihallgatni nem lehetett. A tanács szerint Tajthyék a közterheket nem viselik, az elöljárókat nem tisztelik, a rendelkezéseket nem fogadják el, s másokat is ellenkezésre buzdítanak. Akiknek a nevében írtak, azok a panaszok előadásában részt nem vettek. A „zenebonások" vádjaira a tudósítók előadták, hogy azokat már korábban is megvizsgálták, s valótlannak, helytelennek találták. Emiatt Tajthyék megérdemlik a gyalázkodás miatti megfenyítést. A tudósítás nyomán a közgyűlés elrendelte a Helytartótanács tudósítását a vádak tarthatatlanságáról, s a lázongók nyakasságáról. Egyben kérték a vétkesek megfenyítését, az elöljáróknak pedig elégtétel adását.

42 Az apáti tanácsot és Ozorótzkyt a nyár folyamán új támadások érték, főként Dósa György és Ballá János részéről. Ezek a tanácsot és Ozorótzkyt sokak előtt rendszeresen szidták, az elöljárók ellen lázítottak, s ügyükben Pestre és Bécsbe is eljártak. A küldöttek számára pénzt gyűjtöttek, a „keresztényi segedelmek gyűjtését gátolták", a közmunkákra nem mentek, a szolgálatokat megtagadták. Amikor a kerületi deputáció a városban járt, Dósa és Ballá magát oly „botránkoztató módon" viselte, hogy elrendelték elfogásukat, s a berényi börtönbe vitelüket. A tanács által kért megbüntetésüket azonban megakadályozta a Helytartótanács ama tudósítása, hogy az apáti lázongók panaszaikat ismét beadták az Uralkodóhoz. A közgyűlés így kénytelen volt ezt a kérést is a Helytartótanácshoz felküldeni, melyhez újra felkerültek az apáti ügy aktái.

43 Utóbb Tajthy Máté már az adózás alapjául szolgáló vagyoni összeíráson sem jelent meg.

44 Az ősz folyamán az apáti lakosok többször is kérték a Kerületektől a két elfogott, szabadon engedését, s Ballá és Dósa maguk is protestáltak elfogatásuk ellen. Végül azzal, hogy az elfogatás hírét már a Helytartótanácsnak is megküldték, a kéréseket elvetették. Az apátiak egy 128 fő által aláírt beadványban az 1812-es végzések nyomán Ozorótzky leváltását is kérték, amire a folyamatban lévő eljárás miatt nem kaptak választ.

45 A Helytartótanács a beadványra új vizsgálatot rendelt el a Kerületekben, melyre az év elején kinevezett deputációt jelölték ki.

46 A fejlemények miatt az ügynek nem vetett véget az augusztus 18-i uralkodói- válasz sem, mit a Helytartótanács novemberben küldött meg a Kerületeknek. Ebben I. Ferenc elrendelte Tajthy István és Máté, Kiss János, Bárdos Mihály és Nagy Imre eljárás alá vételét és megbüntetését. Az uralkodóhoz küldött kérvényt megfogalmazó Urbányi József, mint visszaeső ellen Pest megyénél rendelt eljárást, valamint a lázongók által Apátin és Dósán összegyűjtött pénzek ügyében is. Meghagyta a nyugtalan lakosok lázadásért való elítélését, de azzal, hogy a tanács és a kerületi magisztrátus ügyeljen a pártatlanságra. Meghagyta a Kerületeknek, s a tanácsnak a terhek és a haszonvételek egyenlő felosztását, a tiszti kötelességeket által hágók szigorú megbüntetését, valamint a vérségi kapcsolatok kivizsgálását.

47 Az apáti tanács 1819 elején már torkig lehetett a Tajthyakkal, ám azok nemessége, s az uralkodóhoz és a főhatóságokhoz küldözgetett kérvényeik, s a lezáratlan ügyek miatt a keményebb fellépéstől tartózkodott. Mindamellett határozatban szögezte le, hogy az újból zenebonaskodo Tajthy István nem elmebeteg, hanem „vakmerő, nyakass, Elöljárót ismerni nem akaró, függetlenségben teherviselés nélkül élni kívánó, népet lázító, tsábító, ámító, s magát jobbítani nem akaró, egy meg átalkodott és felfuvalkodott lakos légyen".

48 1819 augusztusában Apáti tanácsa és bírája hírét vette az újabb szervezkedésnek, ám a Kerületeket mégis ama gyanújáról tudósította, miszerint Urbányi József pesti prókátor a főhivatalokhoz a lázongó helybeliek nevében a kerületi magisztrátus egyes tagjai ellen „írást" fog beadni. Erre elrendelték Urbányinak a Kerületekből való kiutasí41 Uo. Jk. Ker. kgy jkv. 1818. jan. 26. 10. p. 22. sz.; Uo. márc. 17. 99. p. 399. sz. 42 Uo. 1818. ápr. 28. 139. p. 635. sz. 43 Uo. okt. 28. 516. p. 1751. sz.; Uo. nov. 24. 572. p. 1990. sz. 44 Uo. Jászapáti, tan. jkv. 1818. okt. 13. 430. p. 433. sz. 45 Uo. Jk. Ker. kgy. jkv. 1818. nov. 16. 536. p. 1878. sz.; Uo.nov. 24. 587. p. 2020—2021. sz.; Uo. nov. 25. 616. p. 2072. sz. 46 Uo. 1818. dec. 19. 635. p. 2117. sz. 47 Uo. 1818. nov. 23. 550. p. 1945. sz. 48 Uo. Jászapáti, kgy. jkv. 1819. ápr. 18. 573. p. 184. sz. 36