Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"
árának (5000 forint) elsikkasztása, az 1808-ban vásárolt 1000 véka ínséggabona kis vékában történt leszállításának elfogadása, valamint hogy a kocséri árendásnak a lakosok kárával igen nagy szántókat és kaszálókat adtak ki. Emellett követelték a bírák, tanácsbeliek, plébánosok, nótáriusok választásába az egész nép bevonását, s a tanács azonnali megújítását. 21 A kerületi tisztviselők a vádakat jórészt valótlannak ítélték, s Tajthyt visszaesőként büntető eljárás alá vonták, míg társainak a közgyűlés előtti szigorú megdorgálását javasolták. Egyben jelezték, hogy a beadványt szövegező Dósa Pál, s az azt leíró testvére, Dósa György is szigorú büntetést érdemelnének. A közgyűlés a vizsgálat alapján kimondta, hogy Ozorótzky sérelmezett földvétele, valamint a ház- és kerthely adása jogszerű volt, s e javakat törvényesen bírja. Végül a két Dósa ellen is büntetőpert indítottak. 22 Az 1812—1820-as események Tajthyékat követő legfőbb szervezője Dósa Pál és fivére György volt. Ők is nemes-redemptus famíliából származtak. Harmadik tesvérük József jász kapitány volt. (Vele Pál zálogos nagyapai birtokok miatt sokáig eredménytelenül pereskedett, viszonyuk aligha volt ideális.) Mindkettőnek korábban is voltak összetűzései a tanáccsal. Pál 19 évi kerületi és dósai szolgálata után haza térvén 1807-ben kérte, hogy vegyék be szenátornak, de kérését a magisztrátus elutasította. Az indoklás szerint azért, mert az többször is csúfolta, tudatlannak nevezte a tanácstagokat, s bizonyos dósai „esetektől" is tartottak. Dósa többször megtagadta a közterhek viselését. A városi hajdúnak kijelentette, hogy „én bizony soó alá kotsit nem adok, és a te Bírádtól nem félek, nem nyőttem én az ökör farka alatt fel, mint a te Bírád, nékem nem parantsol az ökör faránál felnyőtt Bírád, sem a Palatínus, a Palatínusnál is vannak előbb való magyarok". 23 Testvérét Györgyöt a korábbi tanácsi végzések korhely, iszákos emberként írták le, ki a közrenddel többször is összeütközésbe került. 1798ban feljegyezték róla, hogy „rossz indulatossága, vagyonnyai vesztegetése, és helytelen dőzsölése miatt utolsó Ínségre jutott, mégis meg maradt pénzét vesztegeti", s négy gyermekére nem gondol. Feleségét lebecsüli, sőt az „gyilkosi verekedései miatt nyomorultk tétetett, meg sebesítetett". Mivel zálog alatti földje miatt sokak előtt gyakorta szidta a tanácsot, a jegyzőt, s a bírót, még 1798-ban kivezettetésre ítéltetett. Ezt követően alattomban visszatért, s végül a magisztrátus megkövetése után a főkapitány visszavétette. 24 A békétlenség azonban a kerületi intézkedések nyomán sem szűnt meg, augusztus végén Kármánék többek magatartását is sérelmezték. így Kiss M. Mihály kijelentette, hogy Ozorótzky „nékiek Minden Szentek napjánál tovább nem kell, jóllehet Ő szereti, ellene nem vétett, de Ő Tajti Istvánt el nem hagyhattya, halálig kész azt védelmezni". Dósa György hozzáfűzte, hogy a büntetőperek miatt Apátin még nagyobb zenebonát fognak csinálni. Különösen veszélyes volt Bárdos Mihály felszólalása, mely a jászkunok királyi szolgálatait érintette. Szerinte a pesti sótisztek gyakorta bolondnak mondják őket, minthogy a jászok nem tartoznának sófuvarozással, s mégis azt teszik. 25 Ozorótzky elleni vádjait Tajthy István az alábbiakban foglalta össze: „Nevezett Nótárius kötelességét szánszándékkal bé nem töltvén, minden hír adás nélkül Tsalóg képpen megvett számos Földek ellen is azon nyoltzvan számmal való Lakos Társaink contradicaltak." Jelezte, hogy „nevezett Ozorótzky János által teendő minden néven nevezendő építés ellen szokás szerint ellent mondunk és protestálunk, úgy zálog képpen, vagy talán örökösen is birtokában lévő Földeknek kezénél tovább meg hagyni nem akaró szándékunkat bejelentjük." 26 Bár a Kerületek már júliusban kimondták, hogy a lázongókkal szemben keményen fel fognak lépni, ez Tajthyékat nem zavarta, hogy mostohatestvérük, György kárára — másfél hónappal a birtokmegosztás után — többször is hatalmaskodjanak. Egy boglya szénát vittek el, mit többszöri tanácsi felhívásra sem adtak vissza. Sőt fenyegetőztek, hogy további szénát, kendert, kukoricát fognak tőle elvinni. 27 A perbefogottak a tanács elleni „áskálódásaikkal" sem hagytak fel. 21 Uo. Jk. Ker. Büntető Perek, 16. füz. 3. köt. 1. sz. 22 Uo. Jk. ker. kgy. jkv. 1812. júl. 13. 355. p. 1067. sz.; Uo. Jászapáti, tan. jkv. 1812. jún. 13. 343. sz. 23 Uo. Jk. Ker. Büntető Perek, 3. köt. 16. füz. 1. sz. 24 Ua. 25 Uo. Jk. Ker. kgy jkv. 1812. nov. 26. 694. p. 1970. sz.; Uo. Jászapáti, tan. jkv. 1812. aug. 29. 410. p. 444. sz. A sófuvarozás külön teherként valóban nem szerepelt az 1745-ös redempciós levélben, bár az ország terhei közé beszámították. 26 Uo. Jk. Ker. Büntető Perek, 3. köt. 16. füz. 1. sz. 27 Uo. Jászapáti, tan. jkv. 1812. aug. 14. 397.p. 425. sz., Uo. aug. 29. 418.p. 448. sz.; Uo. dec. 7. 11.p. 551. sz. 33
