Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"
földeket bír, ... de bezzeg ha nekik kell valamilyen föld, magoknak mingyárt el tuggyák mástul venni, azért hunczfott gazember, akasztófára való mind a Districtuális Tisztye, mind pedig a Tanáts." E „bűnbánat" nyomán őszintén leírta amit mostohaanyja ellen tett, s hogy apját még életében a szántóföldön „meghurczolta". 13 ígéretét Tajthy kezdetben komolyan vette. Testvéreivel törvényes úton hívta fel mostohaanyját és mostohatestvérét, hogy ügyeiket rendezzék. Viszályuk abból fakadt, hogy a vagyonból megkapták ugyan a földbirtok, a jószágok és a szekerek felét, ám a szőlőből, háztelekből és kertföldekből nem. A testvérek javasolták ezek, valamint a kerti eszközök egyenlő elosztását, de mostohaanyjuk jelezte, hogy amíg ő él, addig azokat a kezéből ki nem adja. Minthogy a Jászkun Statútumok szerint az özvegy törvényesen járt el, a békés megoldásra mód nem volt. Ezt Tajthy István szokásos indulatosságával vette tudomásul. 14 Tajthyék — pontosabban István és Máté — ennek ellenére több évig békességben voltak. A gondok 1810-től jelentkeztek István házának szabálytalan építése nyomán, s hogy így az utcát elszűkítette. Máté viszont a város borainak az egri heti vásárba való felhordásától idegenítette el a lakosokat, mivel a fuvardíjat kevesellte. Tettével a közösségi kaszszáknak számottevő károkat okozott. 15 Atyai örökségük perelt részét a testvérek csak öt év múlva kapták meg. Tajthy György ugyan már anyja halála után, 1807-ben kész volt az osztozkodásra, de csak ha az atyai javakon fekvő 300 forint adósságot is felosztják. Erre a három testvér nem vállalkozott. A tanács így kimondta, hogy míg Istvánék az adósságrészüket ki nem fizetik, a birtok egészen György kezében marad. 16 A három Tajthy testvér csak 1812 júniusában vállalta a rája eső részlet kifizetését, ami után a hőn óhajtott ház- és kertföldből, valamint a házi szerszámokból arányosan részesültek. Eztán „örökre" megegyeztek valamennyi birtokügyben. 17 Néhány héttel korábban azonban a két Tajthy olyan ügybe bonyolódott, ami végzetesen befolyásolta későbbi sorsukat. ///. Az 1812-es „zenebona" 1812. május 30-án Ozorótzky János főjegyző szolgálata jutalmául ház- és kertföldet kért és kapott az apáti tanácstól. Kérését azzal is előmozdította, hogy a nótáriusi háznál saját költségén egy szoba építését vállalta. 18 A berényi Ozorótzky — ki jákóhalmi aljegyzőség után 1796-tól volt a városnál — nem volt népszerű ember. Kölcsönök adogatásával számos szegényedő redemptus földjét megvásárolta, sokan modorát kifogásolták, mások a városi javak nem megfelelő kezelésével vádolták. Ozorotzkyval Tajthynak nem volt jó a viszonya, mivel a Horváth-féle földek visszaszerzésének sikertelenségét neki tulajdonította. Ozorótzky jutalmazását hallva Tajthy már 31-én sokakat összegyűjtött, főként nemeseket. Ezekkel az esti könyörgés után felment a városházára, s kikelt a főjegyző ellen. Elmondta, hogy Ozorótzkynak házat, földet bírni Apátin nem engednek, redemptusként nem hajlandók bevétetni. Eddigi szolgálatát megelégelték, menjen haza Berénybe. A kiszállt kerületi tisztviselőknek Tajthy kijelentette, hogy a juttatást jogosnak el nem ismerik, házat, földet neki nem engednek, s Mindenszentektől nem nótáriusuk többé. Társai „Gyerünk, ne hadgyuk halálig!" felkiáltással csatlakoztak hozzá. A tanács végül a kiadott kertföld nagyságát csökkentette, s hangsúlyozta a városban elterjedt titkos gyűlések tilalmát. 19 (Ugyanakkor elutasította Ozorótzky, s Antal József jegyző kérését külön nótáriusi kaszálók kijelölésére, csak kész szénát ajánlottak meg nekik. 20 ) A vizsgálat során Kármán Pál és Fazekas András kerületi küldötteknek a lázongók egy aláíratlan panaszlevelet olvastak fel, mit Tajthy Máté Berénybe is bevitt. Ez a főjegyző földvásárlásai mellett pár tanács elleni vádat tartalmazott. így szerepelt az 1805-ös insurrekcióra beadott — s templomépítésre kiutalt — gabonamaradvány 13 Uo. Jk. Ker. Büntető perek, 16. füz. 3. köt. 1. sz. 14 Uo. Jászapáti, tan. jkv. 1806. márc. 9. 184. p. 141—142. sz. 15 Uo. 1810. okt. 24. 327. p. 397—398. sz. A házépítése kerületi szabályozásának nemcsak esztétikai szempontjai voltak, a gyakori tűzesetek megelőzése legalább ekkora szerepet játszott. A boreladás viszont a közösségi gazdálkodás és a közjövedelemek lényeges elemét alkotta. 16 Uo. 1807. máj. 9. 400. p. 257. sz. 17 Uo. 1812. jún. 27. 356. p. 357. sz. 18 Uo. 1812. máj. 2. 312. p. 282. és 283. sz.; Uo. máj. 30. 323. p. 304-305. sz. 19 Uo. 1812. jún. 6. 337. p. 333. sz. 20 Uo. Jk. Ker. Büntető Perek, 16. füz. 3. köt. 1. sz. 32
