Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

számlázottjának tekinthető hősünk. Egyes nyomok az egész telket váltó Tajthy András felé mutatnak, de egy redempció utáni beköltözés sem elképzelhetetlen. Annyi bizonyos, hogy az 1780-as évektől feltűnő apa, idősebb Tajthy István gyermekeivel mintegy 35 hold szántót, s járulékait birtokolta, ami 6/16 sessiónyi birtokot tételez fel. Idősebb Tajthy István kétszer nősült. Első házasságból született Miklós, Máté és István, míg a Seres Máriával kötött második frigyből György. A második nősülés állandó viszály forrásává vált. Az öreg Tajthy halála után özvegye, s fia többször is panaszolta, hogy a három testvérrel nem tudnak kijönni. Azok az özvegy javait állandóan rongálták, s Mária asszonyt Györggyel együtt — feleségeik által is — szüntelenül „motskolták". A tanács Mátét és Istvánt többször intette „veteményeik és szőleik erőszakos elvételéért s rablásáért". Máté a tanács előtt kijelentette, „Bírák Uraimék bizony abbul nem parancsoltok, valamint addig bántottuk, úgy annak- utánna is használni fogjuk atyánk örökségének termésit". Az ellenségeskedés csak Dósa József jász kapitány személyes megintése nyomán csitult, de Tajthyék még ekkor is megüzenték a helyi tanácsnak, hogy „nékünk Bíró Uram nem pa- rancsol".

8 Tajthyék maguk is szembekerültek a szegényedő redemptusok problémáival. Apjuk 1797-ben adósságaira hivatkozva 25 redempciós forintnyi birtokát 15 évre elzálogosította Horváth Ferencnek 310 forintért. Az ügylet ellen a három testvér hiába lépett fel. Ezért Horváthot a nyilvánosság előtt szidták, elzálogolt földjük búzatermését erőszakosan lekaszálták, visszaadását elutasították.

9 Elkeseredésüket magyarázza, hogy az apai zálogolások, eladások nyomán egy testvér már alig 1/16-od sessiót örökölt.

10 Tajthy István 1805. december 22-i tette azonban mindenen túltett. E reggel a templomból kijövő nép előtt a tanács felolvastatta a királyi parancsokat, melyek a már elvesztett francia háborúra rendelt jászkun nemesi felkelés ellátását, költségei fizetését, s az austerlitzi katasztrófa után Árokszállást érintve hazafelé tartó orosz csapattöredékek számára élelem és lótáp biztosítását és fuvarozását rendelték el. A rendelkezés a nemesek és közrendűek egyforma teherviselését határozta meg, s eltiltotta a gabonafelesleggel való kereskedést. Tajthy a felovasást megzavarva a királyi rendeletek, a Kerületek és a tanács ellen lázított. „... nem igaz, hazugság, ne hadgya Kentek, tsak az Urakk hazugsága, mestersége, hogy nyúzhasák, húzhasák, vonhasák a szegény embert, azért, hogy tsak magok élhessék, ... most jöttem Pestrül, még sem bántott senki, nem vették el a Búzámat, mint tsak a Szegény Embert nyúzzák az Urak, azokkal fizettetnek, ne adgyanak semmit. Lám mester embereket nem limitállyák, se Kovátsot, se Csizmadiát, mennyit fizetünk mi tsak a kocsinkért a Kovácsnak, tsizmánkért a Csizmadiáknak, ne vigyük Árokszállásban Muszkának az Szénát, lám ha tsak egyik szekerünkön kiszakadjon a rőf, mennyit kell nekünk fizetnünk." A közbeszólásra nagy zúgás támadt, a nép eloszlott, s a felolvasást abba kellett hagyni.

11 A királyi rendeletek elleni nyílt fellépés kimerítette a lázítás fogalmát. A néplázító, szüleit nem tisztelő, megverő, elöljáróit megvető és rágalmazó Tajthy István az 1806 eleji tanácsi vizsgálaton is nyakasán viselte magát, majd a bíráknak hátat fordítva elhagyta a tanácsházát. Erre Dósa József jász kapitány Berénybe hívatta, hogy á közgyűlés előtt kövesse meg a tanácsot, lakostársait, a későbbiekre pedig adjon reverzálist jó magaviseletéről. Végül Dósa meghagyta Tajthy további szemmeltartását.

12 Tajthy írásában feltárta vétkeit. Mivel a 15 évre elzálogosított földeket korábban nem válthatta vissza, szidalmazta a tanácsot: „ha rajtam állana, a Tanátsbélieket mind pokolig tsapnák a Város házátul, és egyenként fel aggattattván még pedig vas horgon, oldal bordájuknál fogva, hogy tovább kínlódjanak." A pervesztés miatt a Jász Kapitányi Szék és a Kerületi Törvényszék is megkapta a magáét. „... hamis lélekkel dolgozik a kapitányi szék, ugy a Districtuális egy húron pendülnek a Tanáttsal, mert azokat is meg ajándékozta ... Horváth, azért nem ítílik meg, mert magok is a Districtuális tisztek csak többnyire bírják a földeket, Makó Lőrinc VKapitány Uram is többnyire ilyen No. 49.; Uo. tan. jkv. 1805. márc. 23. 439. p. 8 Soós A., 1935. 26. p. JNkSzML Jászapáti, tan. ir. Capsa 42., Fasc. 31 197. sz.; Uo. aug. 10. 78. p. 452. sz.; Uo. szept. 7. 90. p. 492. sz. 9 Uo. Jászapáti, tan. jkv. 1802. febr. 27. 317. p. 79. sz.; Uo. szept. 11. 409. p. 408., 423. és 425. sz.; Uo. Jk. Ker. Büntető Perek, 13. füz. 3. köt. 1. sz. 10 Uo. Jászapáti, Conscriptio Facultatum. 1800/1801., 1806/1807., 1807/1808. 11 Uo. Jk. Ker. Büntető perek, 16. füz. 3. köt. 1. sz. A mesteremberek Tajthy által sérelmezett kedvezményei a Magyar Királyi Helytartótanács iparfejlesztést támogató leirataiból fakadtak, s a Kerületekben általánosak voltak. 12 Uo. Jászapáti, tan. jkv. 1806. jan. 18. 138. p. 21. sz.; Uo. febr. 22. 152. p. 67. sz. 31