Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban

kat jászkunokként meghatározó tömegek öntudatukban megerősödve a privilégiumokból is részesülni kívánnak. Természetesen mesterségesnek tűnhet az ilyen utólagos magyarázat. Mégis úgy látom, a privilegiális tudat lassító tényezőként jelentkezett még a szabadságharc kezdeti szakaszában is. A nemzetőrség szervezése lassan haladt, a nemzetőrök jelentős hányada a plebejus elemek közül került ki.

30 A szabadságharc halasi eseményeit rögzítő kutató szerint: „Nem a hazafias érzelem, hanem a város határában váratlanul megjelenő ellenségtől való félelem diktálta a tennivalókat..."

31 A közvetlen veszélytől való félelem szemléletbeli változást is okozott, könnyebbé vált a toborzás, különösen a honvédtoborzásoknál érzékelhető a megváltozott buzgalom. Az elöljáróságok a toborzások alkalmával visszatértek a régen bevált retorikához, de ez Félegyháza esetében kevésnek bizonyult. A július végén tartott nemzetőr toborzás célja 260 nemzetőr kiállítása lett volna. Az egybegyűltek megőrzött katonai tudata még megalázónak tartotta a sorshúzást, így a toborzók eltekintettek attól, önkéntesen viszont csak 160 fő jelentkezett. Az egybegyűltek között már akkor elhangzott, hogy „önkénytesen is szívesen kiállnak, csak néhány általok is ki szemelt egyének is személyesen álljanak ki"

32 A kiszemeltek a város redemptus vezetői voltak. Az itt kiemelt problémák és motívumok nem jelentik azt, hogy a Kiskunság, illetve az egész Jászkun Kerület ne vette volna ki részét a haza védelmében rárótt kötelezettségből. Nagyszámú nemzetőr és honvédállományt állítottak ki, a harcolókról a régebbi korokhoz hasonlóan pozitív értékelések születtek, mégsem hagyhatók figyelmen kívül a privilegiális tudat fentiekben jelzett rezdülései. Az ősi motiváló erő fontosságára Kossuth, a nagyszerű szónok is ráérzett, ezért jászkunsági beszédeiben és felhívásaiban alkalmazta a jászkun lelkületre mindig pozitívan ható szónoki fordulatokat. Alföldi toborzó körútjának második szakaszában, október 6-án Félegyházán tartott beszédéből szállóigeként maradt fenn a félgyháziaknak oly kedves mondat: „Üdvözlöm a csatákban megbarnult haragos kunokat".

33 A Jászkunságban elrendelt általános népfelkelést pedig a következőkkel buzdította: „Soha még azon magyar földre, mellyet a Tisza mos, idegen zsarnokság lábát nem tette büntetlenül. Most sem teendi. A Tisza népe, melly... törhetlen erejű magyar népével, a Szabad Jászkunokkal, kik még szolgák nem voltak soha, de kiket most szolgasággal fenyeget a német zsarnokság... szóval a tiszai magyar népnek ezernyi ezeréi megfogják tudni tartani mit őseik szereztek..."

34 A Jászkunság népe, s elmondhatjuk, vezetői is gyorsan felnőttek a kor követelményeihez, s főkapitányuk kivételével, a végsőkig kitartottak a nemzeti kormány mellett.

35 ///. A „kiskun tudat" átalakulása a kiváltságok elvesztése után A Jászkun Kerületben élők jobbágynál több, nemesnél kevesebb állapota, a paraszti kultúra oly módon alakította a közgondolkodást, hogy az etnikai elkülönülésre rakódó privilegiális, katonai és közigazgatási tudatot képes volt befogadni. Kialakult az itt élők sajátos identitása melyben már Jászkun Nemzetként jelentek meg. Ez a fogalom minden etnikai, történelmi, privilegiális, közigazgatási és kulturális tudati tartalmat és azok együttes hordozóit foglalta magában és kiválóan alkalmas volt a sokszínű társadalom egységes külső megjelenítésére. E fogalom elfogadottságát bizonyítja, hogy a kiváltságok megszűnése után is tovább élt, az önkényuralmi időszakban is eleven tartalommal feltöltött.

36 Az egykori kiváltságok felmorzsolódása után, 1857-ben demonstratív jelleggel, magamutogatóan jelent meg a császárt fogadó ünnepi bandérium kiállításában, a „császárjárás" lebonyolításában. A Jászkunság történetének legköltségesebb, díszesebb és népesebb bandériumával fogadta a szabadságait sárbatipró, kiváltságait semmibe vevő császárt.

37 30 Iványosi-Szabó, 1988.62. Kiskunfélegyházán az irredemptusok alkották a nemzetőrnek jelentkezők kb.harmadát, Halason a táborba ment 167 nemzetőr szintén a szegényebb lakosok közül került ki. 31 Ö Kovács, 1988. 40. 32 KM.D-A.59.52.1—38. 33 Bánkiné,1987.12—13. 34 SZML. JK. kig. ir. 37/1949.SZ. 35 Szentkirályi Mór főkapitány 1949 januárjában a császáriak oldalára állt. 36 A jászok és kunok particularis jogai 1853-ban szűntek meg. 20