Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Gulyás Éva: Szent György középkori kultusza és legendája a néphagyományban

A mesei elemekben bővelkedő legenda népköltészeti utóélete minden képzeletet felülmúl, mind az eurázsiai, mind a magyar néphagyományban. Szent György-énekek, -balladák szólnak dicső tetteiről, főleg a sárkányölésről és a lány megmentéséről. A szláv népek epikus énekeinek főhőse (Bátor Jegorij),

77 de tudunk arról, hogy más európai népek vallási néphagyományában is ismeretesek ezek a többnyire középkori eredetű énekek, balladák. Példának idézem a finn Szent György balladát, melyet 1683-ban fordítottak finnre „Hála legyen az Úrnak" címen, s 1735-től egy másik balladával együtt jelent meg ponyvaként Két históriás ének címmel.

78 (7. kép.) A fordítás alapjául egy svéd nyelvű ének szolgált, a finnországi svédek is ismerték. A ballada valójában a legenda verses átdolgozása, szerkezete is a legendái események menetét követi, nem nehéz benne felfedezni a Legenda Aurea hatását. Az 1683-ban közölt szövegváltozat hosszú, 31 versszakból áll, ezért itt most nem tudom a teljes anyagot közölni, csak néhány jellemző részletet:

79 Hála legyen az Úrnak És áldott legyen a fiú Most zsoltárt éneklek Itt és mindenütt. Szent dárdás férfiról Szól ez az ének Szent Györgyről, egy lovagról Akinek csillaga feltűnt. Amit mondok György hallja, (s ezt akarom éppen): Kappadókia városába jön Ott időzik épp a sárkány. Mikor átfújt a falon, Érezték, akik bent voltak Mindenki rögtön meghalt, Holtak feküdtek az utcákon és az utakon. Vegyünk sorba Minden házból egy embert S naponta áldozzuk fel a szörnyű fenevadnak Akkor jelesen élhetünk. 77 L. Mitológiai Enciklopédia II. 1988. 338—339. 78 Asplund A. 1994. 53. 79 L. Asplund a. i. m. 54—56. 7. A finn Szent György-ballada 1740. évi kiadásának címlapja „Két históriás ének" főcímmel És mindenhonnan egy ember A sárkány eledele lett így jött sorra a király leánya is A fenevad áldozatának kívánták. A király megvendégelte fél birodalmát, Hogy a szűz szabaduljon A polgárok azt mondták, mi nem úgy akarjuk, Mi is láttuk, ahogy megette gyermekeinket. A szűz elindult bánatok bánatával A várból, hogy mindenki látta Aki a város utcáin és utain volt keservesen sírt a szűz láttán.