Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Gulyás Éva: Szent György középkori kultusza és legendája a néphagyományban

Látta jőni Szent Györgyöt. Csillogott zabiája, mikor lovát fordította, Páncélja fénylett, mint a napkorong És a szűz nem ismerte őt. Állj meg szép leánykám, Miért sírsz ily keservesen. Mitől oly szomorú orcád, Meg akarlak menteni téged. Menj el, ifjú ember, Menekülj a barátaidhoz, Tudom, hogy ezen az úton kell meghalnom, Igy egyedül halok meg. A sárkány feljött a vízből, Szent György ellene lovagolt, Átdöfte kardját a szörny torkán, Nem hívott több lánykát már. Madár nem repül oly gyorsan Mint ahogy kardját kihúzta, Ami vasból, aranyból, ezüstből volt, Amivel a csodát tette...." (Szabó Ágnes fordítása) A ballada ponyvanyomtatványként terjedt, a XX. századig több mint 30 kiadását ismerték. A nehézkes és svédes ízű fordítás és valószínűleg az általánosan ismert dallam hiánya megnehezítette az ének elterjedését.

80 Ennek ellenére azonban a néphagyományban a ponyvanyomtatványtól függetlenül is élt hosszabb-rövidebb variánsokban, ott azonban, mint a népköltészeti alkotásoknál gyakran megtörténik, esetenként megváltozott funkcióval pl. ficam elleni ráolvasás szövegeként, vagy tavaszkezdethez kapcsolódó varázsénekként. A Szent György-balladát más skandináv országokban is ismerték, valamint Angliában, tudomásunk szerint Németországban a kora középkorban ismeretesek voltak a Szent György-énekek, Lengyelországban is éltek a néphagyományban a legenda énekvariánsai, magyar szövegváltozata eddig nem bukkant fel.

81 Az angol Szent Györgyballada ihletői a róla szóló népkönyvek voltak, melyek ugyancsak egy ponyva nyomtatvány hatására keletkeztek, Richárd Johnson: A kereszténység hét bajnokának híres története (Famous Historie of the Seven Champions of Christendom) című műve alapján, mely 1596/97-ben jelent meg.

82 Egy 17. századi ballada, melynek címe az Angliáért harcoló Szent György és Egyiptom királyának leánya volt, azért maradhatott fenn, mert William Thackeray csatolta saját Szent György népkönyvéhez.

83 A sárkányküzdelmet népi színjátékokban vagy felvonulásokon meg is jelenítették, így pl. az angol Chester-i vadászszövetség, mely 1537-ben patrónusává választotta, napján felvonulást rendezett, melyben Szent György és a sárkány figuráit vitték magukkal, illetve a kiszabadított hercegnőt és szüleit.

84 A németeknél széles körben ismert volt a Szent György-játék, a sárkányjáték, melyhez termékenységvarázslás is kapcsolódott. A parasztasszonyok a sárkányjáték folyamán kendőjüket a sárkány vérébe mártották, és a jobb termés reményében kitették a lenföldekre.

85 Hollandiában is megrendezték napján, április 23-án a sárkányütést, mely abból állt, hogy egy sárkányutánzatot megsebeztek és megöltek.

86 Végezetül megemlíthetjük még azt is, hogy a délszlávok, horvátok, románok tavaszköszöntő dramatikus népszokásainak is főszereplője volt az újjáéledő természetet megtestesítő, zöld lombokba bújtatott horvát Zeleni Juraj (Zöld György), valamint a román gocoj. 87 A magyar mese- és mondavilágban is központi szerepe volt a sárkányküzdelemmel, sárkányharccal foglalkozó történeteknek. Nálunk azonban részben alakjához kapcsolódva ismerték, de jellemzőbbek voltak a tőle függetlenül élő, ám minden bizonnyal a legendái hagyományra visszavezethető történetek. A sárkányölő vitéz cselekedeteiről a vízőrző szörny (AaTh 300) mesetípus meséi szólnak. Berze-Nagy János harminchárom, Kovács Ágnes kb. ötven változatát tartja számon.

88 Ismertebb változatai: Három királyfi, A busó Asplund A. i. m. 54. 81 Asplund A. i. m.53., Páricsi Zs. 1990. 113., Haubrichs W. 1979. a lengyel változathoz Kosowska E. 1985. 131—132. 82 Páricsi Zs. i. m. 109—110. 83 Páricsi Zs. i. m. 113. 84 Páricsi Zs. i. m. 108. 85 E. Hoffmann—Krayer, III. 1930/31. 648. 86 Encyclopedie van Dalén. Elsevier. Itt szeretném megköszönni Máthé Mártának, hogy az adatra felhívta a figyelmemet. 87 Ujváry Z. 1969. 123—126, valamint Mitológiai Enciklopédia II. 1988. 338. 88 Berze-Nagy János, 1957., Kovács Á. MNL.IV. 1981. 402., Erdész S., MN. 1988.V. 86. 200