Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Gulyás Éva: Szent György középkori kultusza és legendája a néphagyományban

Mondanak az sok népek: Tudjad király, hogyha az te leányodban be nem teljesítended az szerzést, mind házadat, mind te magadat megégetünk. Hogy a király azt hallotta volna, ottan el fakada sírni és siratja vala az ő édes leányát mondván: Jaj énnekem én édes leányom, mit tegyek immáron én teveled és mit szóljak, ha látom én immáron az te menyegzodet. És az népre fordulván monda: kérlek titeket engedjetek énnekem avagy csak nyolc napi haladékot, hogy sirassam az én szerelmes leámyomat. Mikoron az népek megengedték volna, az nyolc napok betelvén, elmegy nagy haraggal az városbeli nép meg hozzája jőve mondván: király, mire veszted el az egész népet az te leányodért, íme immáron mind meghalunk az sárkánynak lehellése miatt. Látván azért az király, hogy semmiképpen nem szabadíthatán meg az ő leányát felöltözteté őtet szép királyi ruhákban és nagy sírással megölelgeté és ápolgatá őtet és monda: Jaj énnekem én édes leányom, én tetőled magzatokat várok vala én királyi ölembe feltartanom és éltetnem. De ím elmégy, hogy az sárkánytól megszaggattassál. Jaj énnekem én édes leányom, várom vala, hogy kilenb-kilenb fejedelmeket hívassak az te menyegződbe és az én királyi palotámat kilemb-kilemb drágakevekkel felékesítsem és ez világi eremeket, vigasságokat lássák, immáron pedig elmégy, hogy az sárkánytól elszaggattassál. És azonképpen megölelgetvén őtet nagy sírással elbocsátá őtet mondván: Oh, jobb volt volna énnekem, ha teelőtted megholtam volna, honnem tetőled ezenképpen elmaradtam volna és téged elvesztettelek volna. Ottan azért az szép királyi magzat leesvén ő atyjának lábai előtt, áldomást kérvén őtőle. Mikoron azért nagy sírással megáldotta volna, elbocsátá őtet és vitézeket külde el ővele, kik elkísérnék és megőriznék, mint lenne dolga. Mikoron azért az szép királyi magzat az tó szélén leült volna és ott siratná ő ifjúságát és ő nemzetségét. Az mennyei kegyelmes úr, istennek akaratja szerint Dicsőséges Szent Gyergy vitéz lova hátán jutván az város mellé, látá az szép királyi magzatot a tó mellett sírnia és meg- kérdé őtet, mi dolga volna, és monda őneki a király leánya: jó ifjú vitéz, ülj fel hamar lovadra és fuss el hamar és ne halj meg énvelem egyetem- ben. Monda őneki szent Gyergy vitéz: ne akarj félni szerető leányom, de mond meg énnekem, mit vársz itt, mind az sok nép nézvén. Monda őneki az király leánya: mint látom jó ifjú, nagy erős szived vagyon teneked. De miért kívánsz en te meghalnod, fuss el innen hamar! Monda Szent Gyergy vitéz: Ennen én addig el nem megyek, míglen énnekem meg nem mondod, mi dolgod vagyon. Mikoron azért minden dolgát kijelentette volna őneki, monda őneki Szent Gyergy vitéz: szerelmes leányom ne akarj félni, mert az én uram Jézus Krisztusnak nevében tégedet megsegítlek. Monda mégis a király leánya: jó vitéz én velem el ne vessz, de tenmagadat mihamarabb lehet szabadítsd meg, elég, ha én magam el veszek, mert engemet sem szabadíthatsz meg és tenéked egyetemben el kell veszned. Mikoron ezeket beszéltének, íme az nagy sárkány felemelé ő fejét az tóból és reájok kezde jönni. Ottan az király leánya reszketni kezde és monda Szent Gyergy vitéznek, fuss el jó uram, fuss el hamarsággal. Ottan azért Szent Gyergy lovára üle és szent keresztnek jegyével magát megjegyzé és az sárkány ellen nyomódik. És cucáját erősen megfogotozván és ennen magát úr Istennek ajánlván neki ökleié és az sárkányt az földre leejté. És monda az leánynak: oldd el övedet és vesd nyakára az sárkánynak, semmit ne félj jó leányom. Mikoron azt tette, ugyan követi vala őtet, mint az szelid beste. Azt látván az városbeli népek mindnyájan tétova futni kezdenek, ki az hegyre, ki az erdőre, mondván: jaj minekünk, mert immáron mind elveszünk. Szent Gyergy pedig int vala nékik, mondván: ne féljetek, ne féljetek, mert azért bocsátott ide engemet tihozzátok az Úristen, hogy az sárkánynak kánjától megszabadítanálak. Csakhogy az Krisztus Jézusban híggyetek, és mindőtök megkeresztelkedjék és ottan az sárkányt megölöm. Azt hallván ottan mind az király őhozzája tartozókkal, mind az köznépek megkeresztelkedének. Szent Gyergy pedig ottan kivonja fegyverét és nyakát vágá a sárkánynak és parancsolá, hogy kivonják a városból. És ottan nyolc számú ökrökkel kivonaták az városból egy nagy mezőre. Azon napon azért keresztelkedének meg húszezer emberek gyermek nélkül és asszonyállat nélkül. Az király azért asszonyunk Szűz Máriának és Szent Gyergynek nevében nagy szent egyházat rakattata. Mely oltárnak alóla élő kútfő szárnazik, kinek italja minden betegségeket megvigaszt. Annak utána az király nagy számtalan sok pénzt ada Szent Gyergynek, kit mikoron nem akart volna elvenni, szegényeknek hagyá, hogy osszák. Szent Gyergy azért az királyt négy dolgokra tanítá: Eleszer, hogy Úristennek egyházának gondját viselje, papokat tisztelné, isteni zsolozsmát szorgalmatossággal hallgatná és szegényekről mindenkoron megemlékőznék. És annak utána megápolgatván az királyt, onnan búcsút vévén, elmene." 198