Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

H. Bathó Edit: Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyve a XIX. század közepéről

A kéziratos könyv jelentős részét teszik ki a Bakró Nagy családra vonatkozó feljegyzések, amelyeket különböző címszavak alatt (családra vonatkozó bejegyzések, Jegyzés, A családi élet további fejlődése) a legtöbbször csoportosítva közöl (pl. gyermekei, unokái születése, házasságok, halálozások). 1872-ben „Jegyzés" címszó alatt ír a család föloszlásáról, amely a legidősebb fia katonai sorozásával kezdődött: „Lojzi vagy Alajost besorozták a" Császári gyalog ezredben 1872^ Év Martzius havában és be is rukkoltatták október 1

30 Napjában, mostmár hordoza a' bakantsot és szaggattya javában. Életének 21

dfll Évében." 1877-ben Alajos házasságáról ír, 1878 elején pedig Dániel nevű fia eljegyzéséről. „De hogy még Dániel Fijam sem maradhatott ki mint legény a farsangból, tehát ő is eljegyezte magának Kovács János leányát, Viktóriát, a' mel Történt az 1878^ Év Februárius 19^ Napján." Ugyanakkor 1878 őszén legidősebb fia halálát kellett bejegyeznie: „Az 1878^ Ősz szomorú Én rám nézve, hogy reszkető Kézzel fel kel jegyeznem Lojzi Fijam Halála idejét, a' mel történt szeptember 3* napján Makrónál, Boszniában a' Csatában agyon lőtték. Béke porladó hamvaira." A családra vonatkozó bejegyzések között találunk olyanokat is, amikor a szerző nem tudja az esemény pontos dátumát, és ezt meg is jegyzi: pl. „Kis Mihály leánya Bakró Julis szülöttje. De ez meghalt ennek nem tudom bizonyos üdejit." A legutolsó családi bejegyzés 1893-as, amikor felesége halálát írja le: „De most végre Nagy szomorúsággal Fel Kel jegyeznem a hitves társam az az Kolonits Borbála halála napját a' mel történt az 1893— Év utolsó Napján, a' Temetése az 1894— az új év napján. Adjon neki az Isten örök nyugodalmat, engedje a' Drága Jézusom, hogy együtt Láthassuk meg örömei egymást az ő Szent Színe előtt. (148. o. — 4. kép.) Bakró Nagy József nem sokkal élte túl feleségét, mert hat hónap múlva, 1894. június 18-án, 68 éves korában végleg befejezte földi pályafutását. A könyv további részét illetően felmerül a kérdés, hogy vajon ki írta a későbbi bejegyzéseket: Bakró Nagy József vagy a fia, Dániel? A 150. oldaltól megfigyelhető eltérő kézírás arra enged következtetni, hogy a könyvet Bakró Nagy Dániel csizmadiamester folytatta tovább. A kéziratos könyvben összesen 11 énekszöveget találunk, a legtöbbet cím nélkül vagy „Nóta", 12 Kriza János, 1975. 212. 13 Kallós Zoltán 1973. 608. 14 Arany János népdalgyűjteménye. 1952. 16. 63. 15 Arany János népdalgyűjteménye, 1952. 72. „Más Nóta", illetve „Szomorú búslakodó nóta" megjelöléssel. Az első négy dalszöveget Bakró Nagy József másolta le, a további hét szöveget azonban minden valószínűség szerint a fia, Dániel. Az első dal a 84. oldalon található „Egy szép nóta" cím alatt. A „Tsudálkozom drága kincsem sorsodon" kezdetű, 6 versszakos éneknek egy 4 versszakos, marosszéki változatát Kriza János is közli a „Vadrózsák" című gyűjteményében, 1863-ban. A dal kezdősora Krizánál csekély eltéréssel azonos („Csudálkozom drága kincsem, dolgodon"), s ehhez hasonlóan a többi versszak is csak apróbb eltéréseket mutat.

12 A második dal cím nélkül a 85. oldalon olvasható, „Amott egy virágos kertben nyugszik zöld pázsit szélében egy kisleány." kezdettel. Az öt versszakos dalnak megtaláljuk a Mezőségen gyűjtött változatát Kallós Zoltán balladakönyvében. Kallós a „Hallod-e, Te szelidecske" című éneket a ballada- és románcelemeket tartalmazó régi és újabb dalok közé sorolja. A Bakró Nagy könyvében szereplő elbeszélő, első versszak Kallós könyvében teljesen hiányzik, s az ének mindjárt párbeszéddel kezdődik. A többi versszak azonban apróbb eltérésekkel megegyezik.

13 A következő dal „Más nóta" címen a 85. oldalon szerepel. A „Mikor együtt hív kintsem, mulatoztam kedvemre", valamint a 88. oldalon cím nélkül álló „Szenteld nekem életedet, add zálogba szívedet" daloknak nem találtunk párhuzamait az énekgyűjteményekben. Az ötödik ének egy „Kanász nóta" (150. oldal), amelyet már valószínűleg Bakró Nagy Dániel rög1 zített a könyvben. A „Mikor szűrét nyakába veté, csapat disznóját terelgeti" kezdetű dalt megtaláljuk Kiss Dénes 1844-i feljegyzésében és Döme József 1852-es csárdásában, valamint Arany János 1874-es dalgyűjteményében, ahol az Arany-család tagjai által ismert dalként tünteti fel,

14 kottával együtt. A hatodik ének a 150. oldalon, a XIX. század egyik legközismertebb és legkedveltebb dala, a „Kalapom szememre vágom" kezdetű dal, amely Bakró Nagy könyvében „Szomorú búrlakodó nóta" címszó alatt szerepel (5—6. kép). A „Kalapom szememre vágom" kezdetű műdal szövege nyomtatásban először a „Sárospataki Dalgyűjteményben" jelent meg 1834-ben, majd Almási Sámuel 1834-es „Magyar Dalnok" című énekgyűjteményében már dallamostól megvan.

15 Ezt köve-