Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
H. Bathó Edit: Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyve a XIX. század közepéről
tőén megtaláljuk jó néhány dalgyűjteményben. 16 A dal elterjedésében és népszerűsítésében nagy szerepet játszott Szigligeti Ede: Szökött katona című népszínműve (1834) 17 , amelynek egyik betétdalaként szerepelt. A „Szökött katona" népszerű dalait úton-útfélen énekelték, „nemcsak az egyre daloló dajkák és vargainasok, de még a magyar nyelvet beszélő gyerkőcék és lyánkák is" — írja Horváth János 18 . A sorban a következő ének a „Bort iszom én nem vizet" kezdetű, öt versszakos dal (151. o.), majd a „Für Madár Dal" (171. o.), szintén öt versszakkal. Ezt követi egy — Ádám és Éva születéséről szóló — tréfás ének (172. o.). A dalok végén olvasható a „Nem loptam én életembe" kezdetű népdalnak az első versszaka. E dalnak három versszakos változata megvan a Magyar Népdalok II. kötetében. 19 Végezetül a „Házam előtt foly a Tisza" kezdetű népdalnak az első sora olvasható, a többi része — a lapon található pecsétek miatt — olvashatatlan. A dalnak, „Kertem alatt foly a Tisza" kezdetű változata, négy versszakkal, kottával fellelhető Tompa Mihály 1844-es daloskönyvében. 20 A dalok mellett találunk a könyvben egy Istvánnapi köszöntőt is, „Szívből és Szeretetből Óhajtás" címszó alatt (79. o.), valamint olvashatjuk a kiskunmajsai Takács Céh mesterlevelének teljes szövegét, „Céh Jegyző Bakró Nagy Jósef aláírással (149. o.). Különösen értékes része a könyvnek a végén található vőfélyvers-gyűjtemény (152—170. o.), amelynek egyes versei (bizonyos változásokkal) ugyan fellelhetők a közkedvelt és közkézen forgó .Alföldi vőfélykönyv"-ben, 21 de a Bakró Nagy-könyv strófái ettől sokkal változatosabbak és gazdagabbak. A könyv írója a 88 vőfélyverset sorszámozva írta le, külön jelölve, hogy a lakodalom mely eseményéhez kapcsolódnak (mikor virágot kér, kárlátósokhoz, hitre való kérés, kopogtató a lányos háznál, hit jöveteléről, étkek felszolgálásához) (7. kép). Mivel a vőfélyverseket általában tanulás céljából írták le, 22 így feltételezhetjük, hogy Bakró Nagy Dániel csizmadiamester maga is vőfélykedett, s ezért vetette papírra korának közkedvelt vőfélyrigmusait. A kéziratos könyv utolsó bejegyzése is Bakró Nagy Dánielé, amelyben feljegyzi Deutsch Salamon helybeli zsidókereskedőtől vásárolt bőrök, talpak, fonalak, szögek mennyiségét és azok árát (176. o.). Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyve a XIX. századi kéziratos irodalom egyik figyelemre méltó darabja, amely értékes anyagot őrzött meg korának népköltészeti és műköltészeti alkotásaiból. Általa bepillanthatunk egy iparos család ízlésvilágába s megtudhatjuk, hogy az adott család milyen eseményeket, történéseket tartott fontosnak, s érdemesnek a megörökítésre. Milyen imádságokat, dalokat, köszöntőket kedveltek, s milyen családra vonatkozó bejegyzéseket hagytak örökül az utódaiknak. A könyvet az apa (Bakró Nagy József) kezdte el írni, majd a fia (Bakró Nagy Dániel) folytatta. Jóllehet a könyv írása Dánielnél abbamarad, de a család tagjai továbbra is megőrizték, s öröklődött generációról generációra. Mindez jól mutatja, milyen értéket is képviselhetett ez a könyv a Bakró Nagy család életében, s képvisel ma is, hiszen jelenleg is féltve őrzött, becses kincsként őrzik elődeik hagyatékát. 16 Kecskeméti Csapó Dániel: Dalfűzérke. II. füzér. 1870. — Erdélyi János: Népdalok és mondák, 1847—1848. In: Horváth János, 1978. 260. 140. — M.T. Énekeskönyve (XIX. század első fele) — In: Stoll Béla 1963. 865/419. — Obernyik Károly: 16 db érzelmes ének (XIX. század első fele) In: Stoll Béla 1963. 869/420. — Szabó T. Attila, 1934. 163. — Szabolcsi Bence, 1966. 67. — Énekben hallottam. (Régi magyar világi énekek) 1981. 149—150. — Iskolai Énekgyűjtemény. Szerk. Kodály Zoltán, 1944. 232. 17 Zolnai Béla, 1914. 4. 18 Horváth János, 1978. 260. 19 Magyar Népdalok II. 1975. 423. 20 Dalfűzér. 1844. 1988. 10. 21 Legjobb és legteljesebb magyar Alföldi Vőfélykönyv, 1923. 22 Ujváry Zoltán, 1980. 463. 170
