Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban
160. sor. „Neved ha fel leled, Kunnak Assentállunk, 161. sor. Ez héjjával pedig egybenn ki mustrállunk." 171. sor. „Ird le, meg tanulhadd, hogy hajdani Kun vagy, 172. sor. Annak tartsd magadat, mig véred meg nem fagy" Illyés Bálinttal egyetértve kimondható, hogy a Liszta szerint Kunszentmiklóson a 18. század végétől mindazok kunnak számítanak „akik jogutódként részesei a kun közösségnek". A Jászkun Kerület korabeli jogviszonyainak ismeretében ők a redemptusok, a kun földet, s a hozzáfűződő kiváltságokat birtokoló teljes jogú, szabad „kiskun polgárok". Az etnikai tudat erősítésének másik, a helyi vezetés által is támogatott módszere volt a nyelvemlékek őrzése és terjesztése. Ehhez jól használható eszköznek bizonyult a KUN MIATYÁNK iskolai oktatása. A „Kun miatyánk" előkerülésével, nyelvészeti elemzésével, közlésével kapcsolatban bőséges szakirodalom jelent meg, ezért csupán néhány mondatban szeretnék magáról az imádságról szólni. 5 A 16. század második felében keletkezett ima a protestánsok miatyánkja, a Kiskunságban apáról fiúra szállt, eredeti szövege a szóbeliség során erősen torzult. A fülöpszállási iskolában már a redempciót megelőzően is tanították. 1744-ben éppen a redempció ügyében Bécsben tartózkodó kiskun küldöttség Nánási János nevű deputátusától hallotta meg Kollár Ádám, az udvari könyvtár nyelvész igazgatója, aki közvetítette hírét Európa tudósaihoz. Később több változata is ismertté vált. Az imádságot a kunszentmiklósi deák iskola rektora, Molnár Gergely 1774-ben bemásolta az iskola nyilvántartási könyvébe, valószínű azért, mert tananyagként használták. A szövegbe időközben néhány magyar szó is került. 6 A nyelvemlékek közül ugyancsak iskolai oktatással terjesztettek mondókákat. A kiskunhalasi gimnáziumban még 1856-ban is tanítottak egy kun éneknek tartott mondókát, amit 1840 körül a Nagykunságból, Karcagról vitt magával az ottani születésű Miskolci Kerekes László tanácsnok. 7 Az etnikai és privilegiális tudat összekapcsolódása érzékelhető a katonai tudatban is. A katonai tudat létezése a kunok történetével szerves egységet alkotott. A kunok és a katonáskodás fogalma szinte összeforrt az idők során. A privilegiális kötelességek között első helyen a katonáskodás szerepelt. A katonai kötelezettségek teljesítését szervezők támaszkodtak a lakosság katonai tudatára, tevékenységükkel maguk is életben tartották és erősítették azt. A toborzó beszédek visszatérő mondatai a kun hősi katonai erényeket hangsúlyozták. A buzdítást szolgáló toborzó énekeknek számos helyi változatát ismerjük. 8 A szabadszállási és fülöpszállási verbunkos eltért ugyan a kunszentmiklósitól és a halasitól, de a kun vitézség és az arra épülő öntudat hangsúlyozása mindegyikben fellelhető. A verbuválások visszatérő szófordulata a, „...vitéz szabad Kún nemzet" 9 , legelső mozzanata: a kun zászló kitétetik a piatzra. és azután a városon keresztül muzsika szóval meghordoztatik." 10 1794-ben Kiskunmajsán a verbunk igazgatására rendelt két tanácsnok irányításával fegyveresek vitték a toborzáshoz használt ősi kun zászlót, melyet redempcionális zászlónak is neveztek. A toborzásra összegyűlteknek a város vezetőinek jelenlétében buzdító beszédet tartott a főbíró: „Kedves Atyámfiai, vitéz szabad Kun Nemzet " ,11 hangzott a többségben Jászságból benépesített helységben. A napóleoni háborúk alatt a szabadszállási, fülöpszállási, lacházi és kunszentmiklósi Jászkun huszárokat" Kunszentmiklóson ünnepélyes keretek között búcsúztatták. 1795-ben a búcsúztatót a verset író Méhes István professzor tanítványai kán5 Illyés, 1980. 113—116., Mándoky Kongur István 1993. 34—69. Tálasi István: 31. I. Mándoki: Szolnok m. Múz. Évk. 1973. 6 Pl. „Bezén Attanaz kenze kikte, szenlészen szén ádon" szövegrészben a szenlészen a magyar szent szó len visszaható igeképzővel képzett egyes szám harmadik személyű felszólító módú alakja. 7 Tálasi, 1977. 32. „ Héli, héli jade üzürmén..." 8 1.: Halasi verbunkos : „Zászló lobog, muzsika zeng, verbunk áll, Tele hordó jó vörösbor folydogál Nosza, pajtás ne gondolkozz adj kezet, Ezt kívánja tőled a kun nevezet." Illyés, 1980. 57. — A Kun Mars: „ Vitéz Kunok, meg nem unok értetek sóhajtani, Mert ti tudtok, rá nem untok rajta hajtani Az ellenségnek táborán, Vitézül piszkálni során Királyotokért. Rajta tehát, ha Kún fi vagy, míg benned a Vér meg nem fagy, Indullyatok, hartzoljatok jó Hazátokért." Illyés, 1980.87. 9 Magyar Kurir 1794. febr. 7. 10 Illyés., 1979. 67. 11 Magyar Kurir 1794.febr.7. 16
