Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban

tusban adták elő. Az eseményen közreműködő iskolások akkor, amikor a buzdító verset kántálták: „Magyar a ' nemed. Tudod ember kell a gátra' Kún fi nem maradsz hát hátra, Éljen érdemed" egyben részeseivé váltak annak az erkölcsi tanításnak mely a kun dicsőséget és a haza védelmét elválszthatatlannak tartotta. A halasi nótárius 1809-ben így buzdította a verbuváláson megjelenteket: „...az egész Haza előtt bizonyítsuk azt, hogy mi nem vagyunk érdemtelenek azon Drága Szabadságra, melyet nekünk sokan irigyelnek...."

12 Ez a bizonyítási kényszer nem csupán az ünnepi beszédekben, toborzókban vissza-visszatérő szófordulatokból cseng ki. A katonáskodás és a katonai helytállás egész életszemléletükben megkülönböztetett helyet foglalt el. Tanúsítja ezt, hogy a Jászkun Kerületben a toborzások alkalmával csak néhány kivételes esetben kellett sorshúzást alkalmazni. A szükséges újonclétszám legtöbbször igen gyorsan és önkéntesekből állt ki. Illyés Bálint szerint a kunsági regrutákat négy dolog késztette az önkéntes jelentkezésre: 1. a sokat emlegetett kun virtus, 2. a mások által irigyelt szabadságot nyújtó „haza" — azaz a Kiskunság védelme, 3. a bevonulók hozzátartozói iránt kimutatott közmegbecsülés, 4. a Kunságban is kiosztott parolapénz.

13 A jászok és kunok katonáskodásával kapcsolatos kutatások alapján egyetérthetünk azzal, hogy „a katonai tudat, a fegyverhez fűződő megkülönböztetettség erős maradt a kunok és jászok körében akkor is, amikor a jogi helyzetükért már nem elsősorban fegyvereik erejével, hanem adózással fizettek."

14 A katonai tudat ilyen eleven létezéséhez a múltba nyúló gyökerek, s a „hivatalos csatornákon" terjesztett példaként idézett motívumok is hozzájárultak. Nem véletlen, hogy az utolsó nemesi felkelés s az 1809-ben lezajlott győri csata emlékét és leírását a legtöbb kiskun helység megörökítette. Levéltáraik máig őrzik az insurgen12 Janó Ákos, 1965. 267. I., Illyés, 1980. 122. 13 lllyés.1979. 75. 14 Botka, 1994. 263—264. 15 BKML. Kh.lt

. S 117, No. 10. , BKML. Kf.lt

. Arc. 16 Cap. BKML Kunszentmiklós városkönyve 3.köt. 182—207. sek kapitányainak településük tanácsához küldött tudósításait.

15 A Jászkun Kerület részéről a nemesi felkelés egyértelműen támogatásra talált, hiszen kiváltságaik egyik biztosítékát látták benne. A háborúban résztvett insurgensek személyes bátorságot tanúsítva küzdöttek. Amikor a nemesek többsége az ellenállás helyett a megfutamodást választotta, a jász és kun csapatok harcoltak és fedezték a visszavonulókat. Közülük helytállásukért 23-an kaptak kitüntetést. A felvázolt új tartalommal feltöltött etnikai és katonai tudat és a redempció által felerősített privilegiális tudat a mindennapi élet valóságában túlterjedt a redemptusok körén. A szabadparaszti státus következtében a Kiskun Kerület településeinek redemptus és nem redemptus lakosai egyaránt részeseivé váltak. Az újonnan beköltözők a társadalmi normákkal együtt azok ideológiai hátterét is elfogadták, mert csak így épülhettek be e jól szervezett, kifelé zárt társadalomba, csak így részesülhettek a kiváltságok által megteremtett jogi és gazdasági előnyökből. Az az érdekazonosság, ami a Jászkun Kerületen belül élőket a kerületeken kívül élőktől elválasztotta, kialakította a Jászkun Kerületbe tartozás komplex érzületét, a jászkun tudatot. A jászkun tudat a történelmi, etnikai, katonai, és privilegális tudatot, sőt a közigazgatási tudatot is magába olvasztotta. Ennek az érzületnek az összetevőiből az adott helyzet konkrét igénye, illetve következménye szerint, hol az egyik, hol a másik erősödött fel. A jászkun tudat kialakulásával megteremtődött az az ideológiai keret, ami a jász és kun, illetve sok más etnikummal felülrétegzett népesség egységes indentitását lehetővé tette, függetlenül a belső társadalmi tagolódásban elfoglalt helytől. Ezt az állítást számos levéltári példával lehet igazolni, de legszembeötlőbben a lakosi jog megszerzéséért folytatott harcban tükröződik. A jász és kun helységekben a helyi tanácsok tucatjával utasították el a lakosi jog iránt beadott kérelmeket azok esetében is, akik 10—12 esztendeje éltek munkavállalókként a településen. A lakosi jogot kérő hiába volt vagyonos és fizette volna meg a polgárjog taksáját könnyedén, Fasc.5 No 28.; SZML. Jk.lt

. Acta Ins. Fasc.1 No I52, 242, 278.; 17