Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

H. Bathó Edit: Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyve a XIX. század közepéről

században keletkeztek, amelyekben főként vallásos verseket és énekeket jegyeztek fel, a XVII. századi kéziratos gyűjtemények pedig virágénekeket és hazafias verseket is tartalmaztak. A XVIII. század végétől és a XIX. század elejétől íródott ún. népi kéziratos könyvek gazdag gyűjteménye a nép életmódját, felfogását tárják az olvasók elé.

8 Általánosan elterjedt szokás volt, hogy az írástudó emberek (lelkészek, tanítók, iparosok, diákok) egy-egy füzetbe lejegyezték az általuk ismert és a szóhagyományban közkedvelt imádságokat, dalokat, verseket, vofelyrigmusokat. így a kéziratos könyvek hűen tükrözték tulajdonosuk érdeklődését, érzelemvilágát,

9 s igen lényeges adatokat őriztek meg a nép szellemi műveltségére vonatkozóan.

10 A kéziratos könyvek jelentős csoportját alkotják azok a könyvek, amelyekben a dalokon, imádságokon, vőfélyverseken túl helyet kaptak a jelesebb események leírásai, jövendölések, az adott családra vonatkozó bejegyzések és egyéb fontosnak tartott közlések. Az ilyen vegyes tartalmú könyvek igen nagy jelentőséggel bírnak, elsősorban a családtörténet vonatkozásában. Ilyen vegyes tartalmú gyűjtemény Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyve is, amely minta rajzokkal (1—3. kép) és egy takácsminta leírásával kezdődik. (,Az Fehér formát mikor akarja tudni." 13. o.) A mintákat tartalmazó első néhány könyvlap még számozatlan, a lapszámozás csak a minta leírásával kezdődik, a 13. oldalon. Ezt követően a számozás folyamatos. Találunk még takácsmintákat a későbbi szövegrészek között is, de előfordul a könyvben jó néhány üres oldal is. A minták után az első datált bejegyzés 1850. május 15-i, amely azt rögzíti, hogy Bakró Nagy József 50 forintot adott kölcsön bátyjának, Bakró Nagy Istvánnak. (A szerző ekkor 24 éves.) így joggal feltételezhetjük, hogy a szerző ekkor vagy nem sokkal előtte kezdhette el könyve írását. A bejegyzést követően két imádságot olvashatunk (Kezdetre: „Üdvözlégy óhajtott vendég", Dicsőségre: „Jön a földre nagy fényesség"). Később, a 106. oldalon ugyancsak találunk egy imádságot „Reggeli ének" címen („Ki az egek felségében lakó és mint király vígan uralkodó"). Az imádság első két sora hasonlóságot mutat az Erdélyi Zsuzsanna könyvében megtalálható, a Tolna megyei Nagyvejkéről származó, „Felséges Úristen, ki lakozol a mennyben" kezdetű imával,

11 a többi része azonban eltér tőle. Az imádságok után jövendöléseket találunk az 1835-től 1897-ig terjedő esztendőkre (29—30—31. o.). A jóslatok végén megjegyzi a szerző, „írtam én Bakró Nagy József a' 1858. Esztendőnek az 12^ Hónak 26^ Napján." A könyvbéli bejegyzéseket nyomon követve kitűnik, hogy Bakró mester nem túl gyakran, s nem nagy rendszerességgel írt könyvébe. Évente egyszer, esetleg kétszer vetette papírra gondolatait, s azokat a rendkívüli eseményeket, amelyek az adott évben megtörténtek. így írja le négy év (1866, 1868, 1869, 1874) szeszélyes időjárás-változásait, amelyek szörnyű szárazságot, fagyot, ínséget hoztak a városra. Megrázó élményként szól a városban keletkezett tűzről is. A könyv többé-kevésbé időrendben közli az eseményeket, de néhány esetben találkozunk olyan bejegyzéssel is, amely nem annak az esztendőnek a történéseit közli, amelyben íródott. így „Történet vagy is Emlék" címszó alatt 1869-ben vagy 1870-ben ír Bakró Nagy József az 1845. február 2-i, Gyertyaszentelő napjának rendkívüli időjárásáról. Ugyanígy egy későbbi időpontban emlékezik vissza az 1849. március 1-től június 10-ig terjedő időszakra, amikor katonaként a Bács megyei Mozgó Csapatnál szolgált (83. o.). S ugyancsak később ír az 1854-es évről, amelynél csak annyit jegyez meg, hogy „ezen a Napon Meg őrzött az Isten egy nagy Nyomorultságra jutó veszedelemtől." Arról azonban már nem ír, hogy mi lett volna az a nagy veszedelem. Közvetlenül a bejegyzés után veti papírra, hogy 1857 Mindenszentek Havában 560 forintért megvette Csík Antal sógorának a házát (86. o.). Majd a könyve legvégén „Emlékezet az 1837

ái!i-Évről" cím alatt a Majsán megtartott első vásárról ír, és arról, hogy a vásár területén ebből az alkalomból „az emlékezet okáért" egy simára meggyalult Jelet" állítottak fel, a tetején kendővel és pénzzel, ,,a' mellen Sokan mászkáltak két naponis". 7 Pesovár Ferenc: Kéziratos daloskönyv 1827-ből. In: Népr. Közlemények II. 1957. 3—4. 294—308. — Beck Zoltán: Zsilinszki János kéziratos verses dalos füzete katona korából, 1878-ból. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei V. 1978. 115_178. _ Sándor Ildikó: Népi kéziratos könyv 1847-ből. In: Studia Comitatensia I. 1972. 185—218. — Szalay Emőke: Kéziratos nótáskönyv 1864-ből. In: A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1974. 707—719. — Ujváry Zoltán: Népi kéziratos verseskönyveink. In: Műveltség és Hagyomány I—II. 1960. 111—146. — Ujváry Zoltán: Népköltészet és irodalom népi kéziratos könyvekben. In: Népszokás és népköltészet. 1980. 425—572. 8 Sándor Ildikó, 1972. 185. 9 Ujváry Zoltán, 1980. 427—428. 10 Szalay Emőke, 1975. 707. 11 Erdélyi Zsuzsanna, 1976. 639. 168