Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban
módon megalkotott és elfogadott statútumok minden esetben a közigazgatási egységen belül voltak érvényesek, tehát csak a Jászkun Kerületben élőkre vonatkoztak. A kerületen kívülre költözött jászokra, kunokra, vagy Jászságból, Kunságból származókra már nem. E normák betartatására tisztviselőik éppen a választás legitimitásából merítették hatalmukat. A közigazgatási tudatnak tehát léteznie kellett, hiszen életük színterét, mindennapjaikat a saját külön közigazgatás minden vonatkozásban befolyásolta. Az egyes tudatformák felerősödése és elhalványulása az idők során jól nyomon követhető, létezésük különösen a származás szerint igen vegyes népességű Kiskunságban változatos, másként nyilvánult meg a református és részben kun származástudattal rendelkező Felső-Kiskunságban és Halason, és ismét másként az Alsó-Kiskunság katolikus, többségében jászsági, illetve vegyes származású helységeiben. //. A kiváltságolt „kiskunok" tudati megnyilvánulásai A redempció után ismét felelevenedett etnikai tudat már nem azonos a középkorban külön népként, külön nyelvet beszélő kunok etnikai tudatával. E kun—magyar azonosságtudat tartalmát a redempció határozta meg. A külön népként megszerzett kiváltságok folytatásának, illetve ismételt elnyerésének tekintett redempció résztvevői megkísérelték összekapcsolni a jogfolytonosságot és az etnikai azonosságot. E feléledő származástudat nélkül a redempció utáni privilegiális tudat gyökértelen lett volna. A természetes módon életrekelt származástudat erősítése, a kiváltságok ősi jellegének hangsúlyozása az új jogrend megszilárdulását is segítette. Csak rendkívül fegyelmezett, szervezett és az egységes normákat elfogadó társadalom teljesíthette a redempcióban vállalt hatalmas terheket. A katonai kötelezettségek elviselhetőbbekké váltak a „kun virtus" és az „ősök vérrel szerzett szabadsága" védelmezőiként. A helyi vezetés a „kun földhöz" kötődő jogosultságot, a kun származástudat erősítésével és az ehhez kapcsolódó ideológiák terjesztésével is támogatta. A Felső-Kiskunságban, ahol az etnikai tudat gyökerei még elevenen léteztek, jó eszköznek bizonyult a kun nyelvemlékek és kun dicsőséget, hősiességet hangoztató dalok, versek terjesztése. Innen már csak egy lépés a „kun örökség" redemptusokra ruházása, mint akik egyedüli folytatói az egykori ősök erényeinek és jogos birtokolói a visszanyert ősi jogoknak és szabadságoknak. E folyamat egyik írásos bizonyítéka a kunszentmiklósi Kun Liszta, Bolyó János nótárius 175 soros verses krónikája. A krónika Illyés Bálint kutatásai szerint 4 1798—99-ben keletkezhetett, s verses elbeszélése Kunszentmiklós történetének. A hősi pátoszt és származási dölyföt egyaránt tükröző költeményről számos másolat készült, és több napjainkig fennmaradt a kunszentmiklósi családok birtokában. A történelmi múlt ismertetése mellett keletkezése idején is hangoztatott feladata volt az ősi „kun" családok nyilvántartása etnikai és privilegiális tudatának erősítése. A Lisztában olvasható 51 név is, ezeket összevetve az összeírásokkal kiderül, hogy valamennyien redemptusok, kivéve Szikra Pétert, aki nem redemptus, csupán „ősi lakos" volt. Tehát a redemptusokból álló helyi vezetők értékrendjének megfelelően az egykori nótárius kizárólag redemptusokat sorolt a név szerint megemlítettek közé. Ily módon összemosta a kun származás és a redemptusság tényét, a kun etnikai és a redemptus privilégiumokra támaszkodó tudat elkülönülését. A Kun Liszta 142. sorában olvasható: „Számlálhatnál Szabót akár még kilentzet, Nints több született Kun, tsupán tsak ez Kettő, Telt huszár belőle, lessz még tizen kettő." Azaz a sok Szabó közül csak a két redemptus Szabó lehet született kun, hiszen ők teljesítették a kiváltságokkal járó kötelezettségek, a katonáskodás terheit, ami, ahogy a vers is terjeszti, a valóságos „kun faj" bizonyítéka. A fegyveres szolgálat az egykor vérrel szerzett szabadságra s a kiváltságokért járó kötelezettség teljesítésére egyaránt utal. 147. sor . „Valóságos Kun Faj, ki mutatta ezzel, Fiai Triplássann szolgáltak fegyverrel." S végül még egy záró idézet: 155. sor. „Tekints Lisztajjokbann, nevedet keresd fel, 159. sor. „Melyik Fajtájja vagy, bizonyítani kell." 4 Illyés, 1980. 1—48. 15
