Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Novák László: Emberföldrajz és településnéprajz

társadalmi földrajzi környezet is: a társadalmi tevékenységnek s magának a népességnek a történelmi fejlődés során kialakult térbeli rendje, amely településekben, szállítási hálózatokban, gyártelepekben, iskolákban, öntözőművekben ölt testet, és ugyancsak nehezen s lassan módosítható..." — írja. Az ember része az élővilágnak, s hogy létfeltételeit biztosítsa, szükségszerű kapcsolatban áll a természettel. A bioszféra biztosítja az élet és a létezés lehetőségeit. Az ember és földrajzi környezet kölcsönhatásban áll egymással. E kölcsönhatásban — a „bioszféra részeként is" — az ember társadalmi lény. Az „emberi léte elválaszthatatlan a társadalmi szervezetben éléstől. A természeti környezet dinamikus ökológiai egyensúlyának fenntartásában döntő tényező e társadalmi környezet, s nemcsak közvetlen termelő tevékenységével, hanem kultúrájával, politikaietikai rendszerével együtt" — állapítja meg Enyedi György.

19 , Az emberföldrajz tehát viszonylag fiatal tudomány, melynek elméleti és módszertani meghatározása az első világháború utáni évekre esik. A kutatás nagy lendületet vett ebben az időszakban, s három fő központban koncentrálódott. Budapesten a Néprajzi Múzeumban alakult ki szellemi központ Bátky Zsigmond és Györffy István képviseletében. A műegyetemi közigazgatási intézet is létrejött gróf Teleky Pál vezetésével. Debrecenben a Gróf Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézetében, Milleker Rezső irányításával alakult meg az Alföld Kutató Bizottság, melynek kiadványsorozatai jelentek meg.

20 Erdély elcsatolása után Kolozsvárról Szegedre költözött az egyetem, s itt is fontos műhely alakult ki Kogutowicz Károly vezetésével. A Magyar Néprajzi Társaság Emberföldrajzi Szakosztálya és a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Földrajzi Intézete közötti együttműködés keretében, közösen indították útjára 1921-ben a „Föld és Ember" című folyóiratot, melynek tíz évfolyama Kogutowicz Károly szerkesztésében jelent meg. A szegedi egyetemen is létrejött Alföld Kutató Bizottság, melynek szintén voltak kiadványai.

21 A Földrajzi Közlemények folyóirat továbbra is biztosított helyet elméleti írásoknak és feldolgozásoknak.

22 Az ember és föld kapcsolatának vizsgálata számos kisebb írás és átfogó munka megszületését eredményezte. Bodor Antal Mezőkövesd leírását készítette el, kitérve a földrajzi fekvésre, lélekszámra, birtokviszonyokra, valamint az életmódra.

23 Strömpl Gábor Pozsony településével foglalkozott,

24 Lux Gyula pedig Dobsina településföldrajzával. E műben helyet kapott a településtörténet, hangsúlyt kapott a bányászat, de érintette a településszerkezetet és építkezést is.

25 Ugyancsak Strömpl Gábor vizsgálta a Gömör-Tomaikarsztvidék településeit, táji tagolódásuk szerint.

26 Hézser Aurél Telkibánya emberföldrajzi vizsgálatát végezte el: foglalkozott a földrajzi térszínnel, a település történetével, a „települési viszonyokkal" (a falu fekvése, helyzete, településszerkezete, építkezése), a lakossággal, valamint a gazdasági viszonyokkal (mezőgazdaság, mezőgazdálkodás, bányászat, közlekedés).

27 Ugyanő vizsgálta emberföldrajzi tekintetben a Tokaj-Hegyalja szőlőtermesztését, valamint a pásztorkodás földrajzát (nomadizmus, transumance, kombinált pásztorkodás).

28 Gunda Béla a lovasnomádok és rénszarvasnomádok érintkezésének emberföldrajzi jelentőségéről írt.

29 Winkler Elemér Sopronbánfalva emberföldrajzi leírásával foglalkozott, és — Hézser Aurélhoz hasonlóan — mintaértékű tanulmányt készített. A földrajzi környezetet, fekvést, a település történetét tárgyalta, s külön vizsgálta a népességet, gazdasági viszonyokat, a lakóházat, valamint szólt a kulturális életről is Banner János Békés megye településföldrajzáról és Sze19 Enyedi György, 1983. 8—12. 20 Ezek között említjük meg Rapaics Rajmundnak a Nyírség növényföldrajzáról (Rapaics Rajmund, 1925.), Szilády Zoltánnak az Alföld állatvilágáról (Szilády Zoltán, 1925.), Györffy Istvánnak az alföldi pásztorépítményekről (Györffy István, 1927.), Mendöl Tibornak Szarvas földrajzáról (Mendöl Tibor, 1928.), Kiss Lajosnak a nyíregyházi szűcsmesterségről (Kiss Lajos, 1929.), Szalánczi Károlynak a magyar földműves családokról (Szalánczy Károly, 1932.), Császár Editnek a hajdúkról (Császár Edit, 1932.), valamint Márton Bélának a Nyírségről (Márton Béla, 1933.) írott munkáját. 21 Banner János, 1930.; Bartucz Lajos, 1930. Györffy István, 1937. stb. Lásd Gunda Béla, 1941.; Györffy István, 1935. Bodor Antal, 1921. 24 Strömpl Gábor, 1921. 25 Lux Gyula, 1921. 26 Strömpl Gábor, 1922. 27 Hézser Aurél, 1921. 28 Hézser Aurél, 1924/a. 29 Gunda Béla, 1939. Hézser Aurél, 1924/b. 158