Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

ötvenes-hatvanas években azonban már látható volt, hogy az ingázók, távollevők jövedelme nem építhető be egy családi gazdaságba. 4.4. A paraszti családi gazdaságok s maguk a paraszt családok kapcsolatot létesítenek a falu egész társadalmával, a falu nem paraszti rétegével (polgárság, hatóság, intelligencia) s egyben más tájakkal is. A paraszti üzem nem mozdulatlan, hanem szervesen fejlődő egység. Az újkori technikai, technológiai változások a korábban szinte önellátó gazdaságokat arra késztette, hogy kilépjen önmagából. A hagyományos vásári vagy házalók által eladott áruk mellett kisgépeket, új szerszámokat vásároljon, megtanulja ezek kezelését, illetve tanfolyamokon az új növény- és állattenyésztési eljárásokat, banki hiteleket vegyen fel, váltókkal, különböző kölcsönökkel éljen, s így mintegy kapcsolatot teremtsen a faluban vagy távolabb élő és más társadalmi réteghez tartozó emberekkel, olykor számára szinte arctalan intézményekkel. A szecskavágó, az ekekapa, a szeparátor — hogy a nagyobb gépekről ne is beszéljünk — szer- ves részévé vált a XX. századi paraszti gazdaságoknak, módosította a hagyományos munkarendet, de abba természetesen illeszkedett bele. Ám ezek nem a hagyományos csatornákon át jutottak el a parasztsághoz, hanem ki kellett lépnie a családnak egy olyan tágabb térre, ahol más társadalmi rétegekkel létesített kapcsolatot. Ugyanígy szólhatunk a kereskedelemről, a termékfelvásárlókról, akik nagyobb tételben vették meg a termékeket. A parasztüzem így kilépett önmagából, de mégis megrázkódtatás nélkül integrálni tudta az újabb technikát, részévé avathatta a hitelrendszert, a felvásárló kereskedelmet, és sorolhatnók. De mégis megmaradt a parasztüzem integritása, belső viszonyai, munkamegosztása, közösségben való helye természetesen alakult. A törést ismét a kollektivizálás jelentette, amely előbb bizonytalanná tette, majd megszüntette a parasztüzemet, mint a faluközösség szerves alkotóelemét. A korábban természetesen kialakult táji kapcsolatok, amelynek a parasztüzemek is szerves alkotórészei voltak, az irányított gazdálkodással, a termékek központi elosztásával váltak talán fel nem éleszthető múlttá. Megszűntek a speciális táji termékek, megszűnt távoli tájak összekapcsolódása, mint termelési vagy kereskedelmi cél, s ez helyi jellegzetességet, évszázadokon át kialakult tudásanyagot tett semmivé a parasztüzem speciális szerszámaival, tárolóhelyiségeivel, állattartási építményeivel együtt. 4.5. A paraszti munka- és üzemszervezetnek mindenképpen kulcskérdése az újkorban a közösség vagyoni rétegződése. A természetes munkamegosztást, a munkaszervezeti formákat, a parasztüzemek egymáshoz való viszonyát alapvetően befolyásolta az, hogy egy-egy közösség vagyonilag mennyire volt homogén vagy tagolt. Vannak vagyonilag viszonylag homogén közösségek (pl. moldvai, erdélyi, zempléni falvak), és a másik oldalon állnak a mezővárosok (pl. Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Szekszárd), ahol nem az összetett társadalomra, hanem a parasztnépesség vagyoni tagoltságára gondolunk. A marxizmus ezt a társasadalmi rétegződést szinte kizárólagos társadalmi tényezőnek mondta, holott mellette a társadalmat még számos tényező tagolta, s nem engedte a közösség erkölcsi ereje, hogy paraszti szinten a nyers vagyoni viszonyok jussanak mindenkor érvényre. A vagyonos nagygazda lekötötte a nincstelen vagy néhány holdas gazda munkaerejét, létrejött közöttük a munkacsere, de ez nagyon aránytalan nem lehetett, mert a közösség elítélte, illetve a gazda nem kapott később jó munkaerőt. A bérelt földön vagy néhány holdon gazdálkodók— ha nem volt igaerejük — gazdaságuk működ-tetésére igénybe vették a nagyobb gazdák igaerejét, amit gyalogmunkával dolgoztak le. Mindkét gazdaságnál figyelembe kell tehát venni ezt a munkacserét, a gazdaságok szimbiózisát. Megfigyelhető, hogy vidékenként elfogadott arányú gyalog és igás munkacsere jött létre (egyébként alig tért el a Mária Terézia urbáriumában lefektetett 1:2 robot aránytól), s ez a különböző méretű és struktúrájú paraszti üzemek összekapcsolódását is jelentette. Egy-egy gazdaság vagy közösség felmérésekor a különböző méretű gazdaságok egymáshoz való viszonyát is jellegzetesnek tartjuk, s összekapcsolódásuk módja, egymáshoz való viszonya, hierarchiájuk és munkacsere-arányaik mindenkor jellemzőek a közösségre. 5. A paraszti munka és a közelmúlt parasztsága 5.1. A közelmúlt s a jelen nagy kérdése az, hogy van-e egyáltalán parasztság. A létező parasztság határait a munkaerkölcs, a paraszti munka segítségéve! próbáltam körülírni. Kétségtelen, hogy csak töredékekre bukkanhattam a parasztcsalád, részben a faluközösség felbomlása után. A parasztság azonban nem szűnt meg, s nem lehet csupán arról szó, hogy elöregedett falvak lakói képviselik csak az utóhadat. Van eleven 151