Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

mintegy isteni parancsot is teljesítve — csak úgy tehette életét tartalmassá, úgy fogadhatta el ezt a kényszerű helyzetet, hogy a munkát erkölcsi kötelességnek, mércének, az ember, a közösség megmérettetésének is tekintette. A társadalmi kényszert, az állandó nyomást a jobbágy-parasztság mintegy erkölccsé asszimilálta, s ezzel magához szelídítette a rámért nehéz, terhes tevékenységet. A munka a jobbágyság, majd a parasztság természetes életformájává vált, tevékenységének és életének legnagyobb részét ez töltötte ki és ezen az alapon hozott létre virágzó, sokrétű és magasszintü kultúrát. A jobbágyság és parasztság határai ezért körülírhatók a paraszti munkával és munkaerkölccsel, s a paraszti lényeg, mint tevékenység is a munkával jellemezhető leginkább. A paraszti munkával, munka- és üzemszervezettel foglalkozó kutatásaim leglényegesebb eredményének ezt a gondolatot tartom. S azt, hogy a paraszti lényeg a munka körül kristályosodik ki az új- és legújabb korban is. Valamennyi egyéb jellemvonás, illetve megállapítás is ebből következik. Ám ez nem kiinduló pontja, prekoncepciója, hanem éppen végeredménye volt kutatásaimnak, amelyet hosszú ideig tartó aprólékos részvizsgálatok világosítottak meg. 2.2. A másik, s az előbbiekből is következő fontos eredmény, hogy a paraszti közösségek tevékenységét — amelynek a munka áll középpontjában — differenciálni tudtam. S mert a munka áll a paraszti közösségek életének középpontjában, kifejtettem a paraszti munkáról való teóriámat. Eszerint a paraszti munka nem azonos a közgazdaságilag megfogalmazott célszerű és hasznos tevékenység fogalmával, hanem attól lényegesen eltér. Van benne egy erősen szubjektív elem, ami a paraszti világ életmódjából, a társadalmi helyzetből és az ennek nyomán kialakult világképből következik. Eszerint mindaz, amit a parasztság életmódja és felfogása szempontjából hasznos tevékenységnek tart, a paraszti munka fogalmába tartozik, függetlenül attól, hogy az valóban hasznos és célszerű, a természetet birtokba vevő vagy közgazdasági értelemben célszerűnek vett (keresztényi vagy marxista) tevékenység. Valamennyi paraszti tevékenység a munka körül kristályosodik ki, a munkává! áll összefüggésben és mint tevékenység eszerint osztályozható is. Ezért válhatott 10 Vö.: Szabó L, 1970. — Uő: 1993. 11 Vajkai A., 1948. — Bálint S., 1981. 53. — Nagy 0., 1989, 12 Tánczos V., 1996. 249. 13 A paraszti (népi) munka egyetemességéről lásd még: Dr. I társadalomnéprajzi felfogásom alapjává a munka, és ezért lehetett valamennyi egyéb társadalmi tevékenységet a munkával összefüggésben elrendezni a paraszti, sőt más hagyományos, rendi jellegű és eredetű közösségeknél is.

10 2.3. A paraszti világképre az egyetemesség, az univerzalitás jellemző, s mint ezt többen is megállapították, a középkorból ered, tehát benne van a középkori egyetemes egyház, a katolikum felfogása is.

11 Szükség volt tehát arra, hogy a munka egyetemessé emelkedésében a hit, tevőlegesen pedig az egyház közreműködjék. Amíg fizikailag a munka az, amely a paraszti világ középpontjává lett, úgy lelkileg és szellemileg a hit, ami megteremti ezt az egyetemességet. Tánczos Vilmos írja erről legújabban, amidőn már felbomlóban van vagy fel is bomlott ez az univerzalitás: „az a népi kultúra pusztul el visszavonhatatlanul, amely átfogó, amely szervesen illeszkedett a kereszténység ideológiai rendszerébe. A jelenkor nem szakrális jellgű, metafizikai távlatot nélkülöző, „népinek" csak idézőjelesen megnevezhető csoportkultúrái csak töredékét alkotják a „modern" ember világképének, ami maga sem tulajdonképpeni világkép többé, mert elveszítette rendszerszerűségét."

12 Az univerzalitás felbomlásában a munka kultúrája, a munka rendszerszerűsége és erkölcsi tartalma is hasonló szerepet játszott, mint a hit megrendülése. A paraszti világot a középkorban együtt tették univerzálissá, s együtt is sérültek meg az újkorban. A hit közömbösséggé, a munka ismét kötelességgé, majd kínná és szenvedéssé is vált belső erkölcsi tartalom hiányában.

13 S ha azt keressük, hogy konkrétan, megfoghatóan miért bomlottak fel a paraszti közösségek, miért szűnt meg a közösség egysége, akkor azt kell válaszolnunk mert megszűnt (megszüntették) erkölcsének munkaközpontúsága, a munka társadalmi szervező ereje, amely a közösséget normatíve és mindennapi megnyilvánulásában is összetartotta. 3. A paraszti munka ritmusa 3.1. A paraszti élet ritmusát a munkanapok (hétköznapok) és az ünnepek tagolták. Az egyház maga is betartatta a munkavégzés tilalmát az — Tánczos V., 1996. 240—251. ós K., 1980. 147