Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

ünnepeken, sőt szigorúan büntette is az ellene vétkezőket. A munka a kemény kötelességtétel ideje, az ünnep a lelki megtisztulás, a hitben feloldódás rövidebb szakasza, amely új erőt ad a munkához is. Ennek bibliai fogantatása kétségtelen, hiszen a hetedik napon az Úr is megpihent és megszentelte e napot, s az embernek is megparancsolta, hogy ezt tegye. Ennek jegyében élt a középkori emberiség, s egészen a legutóbbi időkig a parasztság. A reformáció az ünnepek számát csökkentette, ugyanakkor az emberi évfordulók, főként a névnapok (már nem a szentek nevenapja) váltak egy-egy esztendős határkővé. Ez a ritmus borult fel a létező szocializmus korszakában, ahol egészen új és más ünnepek (mert erre a ritmusra mégis szükség volt) léptek a helyébe, nélkülözvén a lelki megújulást, a köznapokra való feltöltekezést. A munkás napok és ünnepek között azonban korábban volt egy átmeneti szakasz, az ünnepekre való előkészület, amely fizikai és lelki rákészülés is volt egyben, hisz a váltás nem a filmvágáshoz hasonlóan történt, sőt ez épp az elmélyülést tette volna lehetetlenné. Egyházi és világi ünnepeknél ez egyaránt megvolt.

14 A munka és ünnep egymást váltó életritmusában is a középkori rendi társadalom, s egyben az univerzalitás lenyomata van jelen. 3.2. A paraszti munka évi ritmusa az évszakokhoz igazodik. A tennivalókat mindig ez határozza meg, még akkor is, ha közben technikai, technológiai váltások voltak, átalakították a paraszti közösségen kívüli erők a természeti környezetet. Amikor a munka dandárja van, sürgős tennivalók, (aratás, cséplés, szénakaszálás, téli favágás) a munka közgazdasági értelemben is mintegy tisztán jelenik meg, a munkafolyamathoz egyéb tevékenységek nem kapcsolódnak. Az őszi és téli munkák idején már lehetőség van a társas kapcsolatok kiélésére, a játékra, a szórakozásra is, és a munkafolyamat nem tisztán jelenik meg, hanem a paraszti munka értelmében. Ezek között nincs átmenet, nem állanak szemben egymással. Amikor a munka tisztán jelenik meg, a munkafolyamattól ugyan elkülönülten, de ott is jelen van a szórakozás, rítus, a társas kapcsolatok megélése (aratást vagy közmunkát kísérő áldomás, bál, stb.). A munkafolyamatot ez is tagolja, ritmust ad a munkafolyamat egészének. 3.3. A munkafolyamatnak megvan a napi ritmusa is, amelyet elsősorban a pihenők és az 14 Szabó L, 1985. — Ezzel a kérdéssel a néprajz nem 15 Fél E., 1940. étkezések tagolnak. A paraszti munka időhatárait a nap járása, a természetes fényhez való igazodás szabja meg. Ezt úgy fejezik ki, hogy látástól vakulásig dolgoztak. Ez tény és nem pejoratív értelmű megfogalmazás, miként ma egy más társadalmi nézőpontból használni szokás. Pejoratív értelmet akkor kaphatott, amikor már a paraszti munkaerkölcs megrendült, illetve megjelent az órával mért munkaidő fogalma. A hajnali munkakezdés ejőtt nem szoktak étkezni, hanem egy elvégzett munkamennyiség után pihentek le és ettek (früstök). Ettől kezdve délig egyfolytában dolgoztak, majd ebéd után a legnagyobb melegben megpihentek, egyet szundítottak, s az erő kitartott munkavégeztéig. A hazaszekerezés, hazaballagás már pihenőnek számított, és ezt követte a vacsora (estebéd). A téli munkabeosztás megint más, rövidebb a nap és elegendő a kétszeri étkezés. A téli munkákat (kivéve pl. az egynemű erdei favágást, jégvágást, fuvarozást) elsősorban a végzendő munka különfélesége tagolja. 3.4. Ugyanis az egymáshoz viszonyított munkáknak is megvan a maga ritmusa. A házkörüli tennivalóknak pl. a gazdasszony számára pontos sorrendje van, amelyek — jóllehet egész napos munkálkodást igényelnek — mégis tagolják a folyamatos munkát, s nem engedik a belefásulást, belefáradást. Hol az állatokkal, hol a főzéssel, hol a takarítással, mosással foglalkoznak, hol a gyerekeket látják el, s ezért is alakulhatott ki, hogy egykét hetes intervallumban vannak meghatározott napok, amikor a nagyobb munkákat el kell végezni (pl. mosnak, kenyeret sütnek, rendbeteszik az egész lakást, piacra mennek), s ezek a majd egész napot lefoglaló munkák sohasem eshetnek egybe (tilalmas napok). A munkarend egy-egy személy számára nemcsak kötelességszerű, hanem pihentető jellegű is. 3.5. De egy munkafolyamatnak is megvan a maga ritmusa, elemezhetők csomópontjai, leírható tagoltsága. Ez a tagoltság lehetőséget ad a pihenésre, erőgyűjtésre azáltal, hogy egy másik fázis már más tevékenységet, tempót igényel. A tagolatlan munkafolyamatra mondják találóan, hogy olyan, mint a favágás. Fél Edit martosi társasmunka osztályozása itt nyeri el valós értelmét (osztatlan munkák, egymás mellé helyezett munkák, specializált munkák.).

15 Persze itt társaságban végzett munkákról van szó, ahol a közösség foglalkozott. 148