Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

méltóságát és becsületét visszaállítani, míg az egyház meggyőzéssel, Istenhez való visszatéréssel. Hiszen Isten jelt adott az emberiségnek egyéb tekintetben is. Jézus ennek legfőbb bizonysága, aki maga is munkás volt, minden munka egyenjogúságát hirdette, példázta. A munka méltóságának megteremtése teszi egyenlővé az embereket. Történetileg pedig a kereszténység megjelenése az, amelytől kezdve a szélesedő keresztény világban az egyház igyekszik megteremteni a munka Istentől származó egyenjogúságát. A munka méltóságát az adja meg, hogy az Isten képére teremtett ember maga is alkot, amikor dolgozik, mint az Úr a világ teremtésekor. 1.3. A kereszténység kezdetektől hirdette a munka méltóságát, s ahogyan terjedt és ahogyan létrejöttek a szerzetesrendek, ez a gondolat szélesebb körben ismertté vált. A középkorban legnagyobb hatással és legeredményesebben a Benedek rend terjesztette ezt, s nemcsak gondolatilag, hanem a gyakorlatban is. Az Ora et labora gondolata és gyakorlata ezt valósította meg. Ezt fejti ki lényegében napjaink viszonyaira alkalmazva az idézett pápai enciklika is. A földműves kultúra terjesztésében a bencések érdemei nálunk is jól tudottak, s az is, hogy az antik gazdálkodás eredményeit ők tartották meg és ültették át a szélesebb gyakorlatba. Nem véletlen, hogy a pápai enciklika is a földművelést (a föld valóságos, fizikai értelemben vett birtokbavételét) valamennyi munka közül első helyre teszi mint olyat, amely az egész gazdasági élet alapja, amely alapvető, s amelynek méltósága van.

7 De a munkát a protestantizmus is mint a polgári lét alapját hirdeti meg, épp akkor, amidőn a középkori egyetemes egyház e tekintetben meginog. A puratanizmus, amely a protestáns egyházon belüli leghatásosabb irányzat, éppenséggel a munkát, a kötelességet, s az istenfélelmet állítja piedesztálra, mintegy vissza is térve a Benedek-rendi eszményhez. Nem véletlenül áll a Debreceni Református Kollégium belső homlokzatán az Orando et laborando jelmondat, amely a diákoknak (leendő papoknak és tanítóknak) határoz meg életelvet. A protestáns felfogás szerint azonban a munka inkább 'hivatás, kötelesség' értelmű, s nem áll messze az aszkézistől. Nem a méltóságot hangsúlyozza, hanem a munka által kivívott társadalmi megbecsülést, ami egyben Istennek tetsző dolog is. Ennek a munkafelfogásnak van — mai szemmel nézve különösen — bizonyos 'kényszer, szenvedés' mellékértelme is. Ám ez a munka mégis önként vállalt dolog, hisz a jól dolgozó, kötelességét híven teljesítő, szolgáló ember isteni parancsot teljesít

8 A marxista eszmék a munka egyenjogúságát, egyenlőségét hirdették meg. Mód volt a létező szocializmusban ennek megvalósítására. Ám a kiépülő, ezen elvi alapra hivatkozó világrendszer felbomlott, mert éppen a munka egyenjogúsága helyett a munka lefokozását, illetve elvtelen egyenlősítését valósította csak meg. Nem volt valós munkaesztétikája, erről csak elmélkedtek.

9 A materialista és ökonomista felfogás is ehhez hasonló, de mégsem azonosítható a marxista felfogással. Itt a valóságos munka, a teljesítmény valóban mérce, de a munka keresztényi értelemben felfogott etikája nem jut érvényre. Ezért az enciklika. 2. A paraszti munka fogalma és egyetemessége 2.1. A történeti korokban a munka egyenlőtlenségével, fizikai munka tekintetében pedig a munka szinte kényszer jellegével találkozunk. A legkülönbözőbb nyelvekben megvan ennek a lenyomata. A középkori rendi társadalom a jobbágyságot alsó rendként kezelte, illetve olyan feladatra szorította, hogy állandó és egyben nehéz munkával termelje meg más rendek, rétegek számára a mindennapi kenyeret, a létfenntartáshoz szükséges javakat, s mintegy bázisa legyen a középkori államoknak e tekintetben. A nemzetközi és hazai politikát irányító főnemesség, a lelki gondozást végző, az európai kultúrát továbbadó főpapság, a katonáskodó nemesség, az iparűző városi lakosság s sorolhatnók, a jobbágy munkájára támaszkodva élt. Márpedig ez nagy teher, kínlódás, gyötrelem, kényszer volt, és állandó kényszerben, állandó teher alatt kínlódva élni, kultúrát teremteni nem lehet. A munkavégzők rendje a jobbágy-parasztság éppen ezért — kereszténnyé válása után Csóka J. L, I—

II. 1969. — Török J., 1990. — Papp I., 1997. — Pallas Lexikon benedekrend címszava. Apáczai Csere J., 1977. 339—348., 400-411 — M., Weber, 1982. 87—177. Gondosan vigyáztak arra, hogy pl. Kossuth-díjat kapjon egy vájár, egy takarítónő, egy professzor és egy színész. De azt, hogy kinek milyen munkafeltételt kell biztosítani, milyen fizetést kell kapnia, hogy pl. kutatni tudjon, nemzetközi kapcsolatokat tarthasson fenn, már e szemlélet miatt sem törődtek. A munkaminőség, ezzel a termelékenység, valamennyi szférában lefokozódott. 146