Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

5. A munka eredetileg, a társadalmi fejlődés kezdetén homogén volt, a természetes munkamegosztás érvényesült csupán benne (nemek, korok és területek szerinti), de a társadalmi viszonyok alakulásával, a történeti fejlődés során a munkamegosztás bonyolultabbá válásával elveszítette egyetemes emberi jellegét és a kizsákmányolás eszközévé vált. Az ismert történeti korokban már a munka társadalmilag nem egyetemes. Részekre szakadt a társadalom, és vannak dolgozó és nem dolgozó tömegek. 6. A marxi tanok a munka egyetemes jellegét akarják társadalmi forradalom útján helyreállítani úgy, hogy ez az embert szolgálja. A munkát, mint emberi lényeget kell egyetemessé tenni. Az új társadalomban a munka lesz az egyetlen értékmérő. 5. Az ember méltóságát megadó munka, mint alapvető emberi tevékenység, etikailag válságba került. Már az Ószövetségben is a munka, s a különböző munkát végzők (vagy nem végzők) egyenlőtlen helyzetével találkozunk. A munka elveszítette etikai tartalmát, holott a munka célja maga az ember. 6. A kereszténység, a keresztény ember eszménye Jézus, aki élete folyamán nagyobb részben maga is fizikailag dolgozott (ács), s hirdette a munka méltóságát. A kereszténység feladata, hogy hirdesse, tanítsa: a munka az ember lényege, s a munka méltóságát helyre kell állítani. Mindkét felfogás megegyezik abban, hogy a munka azon jegyek egyike, amely az embert más élőlényektől megkülönbözteti és alapvető emberi tevékenység. Az ember célja a természet vagy a föld (mint látható világ) munka által való birtokba vétele, uralma alá hajtása. Mindkét felfogás foglalkozik azzal, hogy a munka idők folyamán (történeti fejlődés, Isten parancsának be nem tartása) elveszítette méltóságát, emberi egyenlőtlenséghez vezetett, amit meg kell szüntetni, s érvényt kell a munka egyetemességének és méltóságának szerezni. Ezzel az azonosságok — amelyek között vannak árnyalati különbségek is — megszűnnek. Figyelmünket a lényeges különbségekre kell fordítanunk, azokra, amelyek ezeket az azonos ponton mutatkozó árnyalati eltéréseket is okozzák. A marxizmus szerint a munka teremtette meg az embert. Franklin Benjáminra hivatkozva, a darwinizmusból kiindulva úgy fogalmaz, hogy az ember szerszámkészítő állat. S a munka fogalmát így ragadja meg: „A munka célszerű tevékenység, az ember és a természet közötti anyagcsere folyamata, amelynek révén az ember a természet tárgyait átalakítja és a maga számára felhasználhatóvá teszi." A keresztény felfogás forrása a Szentírás, ahol már a Teremtés Könyvében azt a feladatot kapja az ember — akit Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett —, hogy „növekedjetek és sokasodjatok és töltsétek be s hajtsátok uralmatok alá!" a földet.

6 Mindkét felfogás szerint a cél a természet vagy a föld (a föld s a mindenkor látható világ) munka által való átalakítása, illetve emberi uralom alá való hajtása. Ám a materialista felfogás szerint ez egy hoszszú evolúció eredménye (az ember kiemelkedése az állatvilágból a munka által), s e történeti fejlődés során a munka (a munkamegosztással) a kizsákmányolás eszközévé, az egyenlőtlenség forrásává vált. Ezért van szükség a dolgozó tömegek társadalmi forradalmára, egy munkában (munka minőségben egyenértékű) egységes társadalom megteremtésére. A keresztény felfogás szerint a munka isteni parancs, megbízatás, amely a paradicsomi állapot után következik be. Az ember nem annyira büntetést, mint feladatot kap, amely az embernek magának is próbája. Esendő módon azonban ennek nem tud mindig megfelelni, s ezért vész el a munka méltósága, amit pedig Isten parancsa szerint a munkának meg kellene testesíteni. A marxizmus társadalmi forradalommal kívánja a munka 6 A következőkben az álláspontok összevetéséhez a Laborem Exercens magyar szövegét használom és idézem: in: Tomka M. — Goják J., é.n.366—413, illetve a Kulturális kisenciklopédia mi/n/cá-val kapcsolatos címszavait (szerk.: Kenyeres L). Budapest, 1986. 443—455. Ez utóbbi olyan megfogalmazásokat tartalmaz, amely a merev dogmatizmuson túl van, s burkoltan benne van a marxista-keresztény párbeszédek eredménye is. 145