Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Horváthné Kispéter Zsuzsanna: Jászapáti és Kunszentmárton külterületi földrajzi neveinek néhány jellegzetessége nyelvészeti szempontból

Jászapáti külterületén 591 tereppont megnevezésére 645 földrajzi nevet sikerült a gyűjtés során regisztrálni, s az adattárban ezen kívül 9 ún. nem lokalizált történeti név szerepel. Az egy tereppontra jutó nevek átlaga itt 1,09 név. Kunszentmártonban 628 tereppontot jelölnek 799 összegyűjtött névvel, s csak egyetlen nem lokalizálható történeti név fordul elő. Egy tereppontra átlagosan 1,27 név jut, ez 18 századponttal magasabb érték az apáti átlagnál. Ezt a névanyagot megismerve, első közelítésben arra kerestem a választ, hogy melyek azok az objektumok, amelyeket a helyben lakók érdemesnek tartottak a megnevezésre, névvel láttak el azért, mert a határban történő tájékozódás fontos elemei voltak. A rendszerezést Hoffmann István modellje

5 alapján kíséreltem meg. Ez a modell 7 helynévfajtát különít el, s e 7 főosztályon belül számos további osztályt is tartalmaz. Ezúttal nem célom a teljes névanyagot rendszerszerűén, számadatokkal is alátámasztva áttekinteni, inkább csak a két településen funkcionáló helynévfajták néhány jellegzetességére hívnám föl a figyelmet. Az első főosztályba a víznevek tartoznak. Itt mindjárt lényeges — talán a leglényegesebb — különbség tapasztalható a két település névanyagában, mivel Jászapátiban 16, míg Kunszentmártonban 64 víznevet találunk. Apátiban a 16 névből 10 mesterséges víznyerő hely neve, és ezek azért fontosak, mert a régi állattartás emlékét őrzik, pl.: Gulyakút, Közös-kút, Virágosi itatókút. Egy ma már kiszáradt ér megnevezésére szolgál a Szederjes: Sédrés név, amely az egykori mederben tenyésző növényre utal. Annál gazdagabb víznevekben a kunszentmártoni anyag. A folyóvizek nevei közül hangulatos az Ördög-árok, szemléletes a — valószínűleg újabb keletű — Zsiráfitató egy magasan épült csatorna megnevezésére. De legérdekesebbek a folyóvizek részeinek nevei. Ezek közül a Gyügéri-holtág, a Péter-szégi-mély, a Gyalui-kanyar: Gyalui-örvény nevek annak a határrésznek a nevét tartalmazzák, amelyben az illető folyószakasz található, a Mrénamély, a Zúbor-kanyar, a Váradi-kanyar vagy a Takács alatt nevekben az illető helyhez közel lakó családok neve található. Érdekes az egyik holtág megnevezésére szolgáló Gatyaszár metaforikus név, amellyel több más földrajzi név is alakult: Gatyaszár-kanyar, Gatyaszár-fokmentje. 5 Hoffmann István, 1993. 36—37. Azokkal a természetföldrajzi adottságokkal, amelyek a két település között a víznevek nagyságrendjében mutatkozó eltéréseket okozzák, magyarázható az a tény is, hogy a jászapáti határban ma egyetlen név utal vízparti helyre: ez a Bőtyi-fertő, amely egy egykori ér, a már említett Szederjes közelében fekszik, és ma már nem is vizenyős, mocsaras földterületet, hanem szántóföldet jelöl. A folyóvizekben gazdag kunszentmártoni határban viszont 28 olyan nevet sikerült összegyűjteni, amelynek denotátuma valamely vízparti hely. Ilyen a Kékes-part, a Sérház-part, a Nagy dépónia (gát neve). Jellegzetes a Pap-zuzg, a Kerek-zug név a bennük található földrajzi köznév okán. A zug itt árterületet, folyószakaszok által körbezárt részeket jelöl. Változatosak a mocsarak, lápok, nádasok nevei is: Ivánkái-mocsár, Zsombik, Nagy-fertő, Szikes-fertő. A domborzati nevek közül dombok, halmok nevei szerepelnek a vizsgált anyagban. A Jászapáti határ földrajzi nevei között csak két ilyen található: a Határ-domb és az Akasztó-halom. A kunszentmártoni 28 név a kunhalmok létének köszönhető. Közülük a Fazökas-halom vagy a Sérfőző-halom az ott birtokos családok nevét őrzi, a Köttönihalom névben a határrész neve adja a közelebbi megnevezést, a Kettős-halom, a Hármas-halom, a Metszétt-halom a kiemelkedés formájára utal, a Tűzköves-halom az ott talált kőszerszámokról kapta nevét. A kunszentmártoni, a szentesi és az öcsödi határ találkozáspontján álló halmot négy névben is emlegetik a kunszentmártoniak: ezek közül a Hégyes-határ és a Hégyés-halom az egykori domb alakjára, az Átallátó és a Kukucskálóhalom a „funkciójára" utal. Érdekesek, gyakran szemléletesek a határ nagyobb területi egységeinek, az ún. határrészeknek a nevei. Jászapátin egykori földművelési mód emlékét őrzi a Félső-nyomás és az Alsó-nyomás. Igen szemléletes, láttató erejű a Márvány-sziget név. Ez egy kemény talajú, szikes, részben fával benőtt területet jelöl, amely környezetétől színében is eltér. Az ott tenyésző vízinövényről kapta nevét az egykor részben vízzel borított terület, a Csátés. A Szerbia névvel egy, a községtől messze eső határrészt jelölnek. A határrésznevek Kunszentmártonban is igen változatosak. Közülük kételeműek a Gyalupuszta, a Péter-szég vagy a poétikus hangulatú Álom-zug. De sok az egyelemű név is: Csukati, Ivánka, Csengeti, Bábocka, Köttön, Csücskő. Némelyikhez 134