Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Horváthné Kispéter Zsuzsanna: Jászapáti és Kunszentmárton külterületi földrajzi neveinek néhány jellegzetessége nyelvészeti szempontból

HORVÁTHNÉ KISPÉTER ZSUZSANNA JÁSZAPÁTI ES KUNSZENTMARTON KÜLTERÜLETI FÖLDRAJZI NEVEINEK NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE NYELVÉSZETI SZEMPONTBÓL E téma választását két tényező motiválta. Ezek egyike történelmi tény: a XVIII. század folyamán a jászok az ország számos területére kitelepültek, s az első szervezett kiköltözködés éppen Jászapátiból Szent Márton Pusztára, a későbbi Kunszentmártonba történt. Fodor Ferenc a kitelepülést nem annyira a túlnépesedés veszélyével, hanem sokkal inkább a jászok terjeszkedési ösztönével magyarázza, amely összhangban van az egykori lovas nomád nép nagy életteret igénylő életmódjával.

1 De — a korabeli okmányok tanúsága szerint is — nagy szerepet játszott a kirajzásban az a törekvés, hogy „földesúr igájától mentesek maradjanak"

2

, s hogy megfelelő ivóvizet találjanak. A kirajzást lehetővé tette, hogy a török megszállást követően az Alföld nagy területei voltak néptelenek. A kiköltözködők vezetője 1761-re datált visszaemlékezésében 1719 pünkösdjét jelöli meg a megszállás időpontjául.

3 Fodor Ferenc monográfiájában egy hosszabb periódusra, az 1718-tól 1720-ig tartó három évre teszi a kitelepülés időpontját, majd hozzáfűzi: „Mindenesetre azonban kétségtelen, hogy a török alatt teljesen elnéptelenedett Nagykunság Apátiból kezdett betelepülni, s hogy Kunszentmárton törzslakossága a város kun neve ellenére sem kun, hanem jász."

4 Ez a történelmi tény indított tehát arra, hogy a két település külterületi földrajzi neveinek vizsgálatára vállalkozzam. Arra szeretnék választ kapni, hogy vannak-e párhuzamosságok, hasonlóságok a két város helynévanyagában, miből fakadnak a különbségek, és a kitelepülés során történt-e esetleg névátvitel, névköltöztetés. A másik ok, amely nemcsak motiválta, hanem egyáltalában lehetővé tette, hogy erre a nehéz, szerteágazó munkára vállalkoztam, az, hogy a Szolnok megye földrajzi nevei I. címmel 1986-ban kiadott, a Jászság földrajzinév-anyagát tartalmazó kötet után 1994-ben megjelent az újabb kötet a Tiszazug névanyagával: Jász-Nagykun-Szolnok megye földrajzi nevei V. A nagyarányú gyűjtő- és feldolgozó-rendszerező munka után, amely a névanyag közzétételét megelőzte, a nyomtatásban történő megjelenés lehetővé tette a tudományos feldolgozó munkát a legkülönfélébb tudományágak művelői számára: a néprajztudóstól a nyelvjáráskutatón át a névtanos szakemberig mindenki bőséges anyagot talál a különböző vizsgálatokhoz. A két település teljes névanyagára kiterjedő tüzetes névtani vizsgálat még nem készült el, s terjedelmi okokból e helyütt nem is volna teljes egészében közölhető. Ezért most csak arra vállalkozhattam, hogy 1. tudományos elemzés és rendszerezés nélkül bemutassam a két település teljes külterületi névanyagának néhány jellegzetes vagy érdekes vonását, 2. megvizsgáljam a jászapáti és a kunszentmártoni tanyaneveket a bennük előforduló névrészek és névelemek szempontjából, 3. összevessem a szántóföldeket jelölő neveket a bennük előforduló ún. földrajzi köznevek szempontjából. 1. A földrajzi nevek összehasonlító vizsgálatába nem vontam be a két település belterületi neveit, mivel ezek legtöbbje hivatalos név, s úgy vélem, hogy a népi névadás, amelynek eredményeképpen viszonylag hosszú időn át funkcionáló, az adott településen élő emberek jelentős hányada számára ismert nevek jöttek létre, a külterületi névanyagban érhető tetten. 1 Fodor Ferenc, 1992. 228—30. 2 Idézi Fodor Ferenc, 1992. 230. 3 Idézi Fodor Ferenc, 1992. 230. 4 Fodor F., i. m. 230. 133