Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Kürti Béla: Régészeti párhuzamok a Kárpát-medencei avar kori fülkesírok (Stollengräber) keleti eredetéhez

pontosan azon a területen, ahol az avaroknak kötelező volt átvonulniok, mert másfelé nem is mehettek, a Dzsetü-Aszar-3. sz. település „Nagy háza" pontosan a VI. sz. közepén pusztul el, és a pusztulási rétegben éppúgy, mint a települést övező hatalmas kurgánmező néhány sírkamrájából — szklep — a már többször aposztrofált álcsatok és maszkos veretek csoportjába tartozó leletek kerültek elő (Levina 1966. risz. 13. 19.; Levina 1993. risz. 50—52.), legalábbis megfontolandó egy, a szakirodalomban természetesen már régóta ismert nézet; miszerint egy-egy nép a nagy, igazán nagy változások (pl. vándorlás, új hazába költözés) egyik velejárójaként megváltoztatja temetkezési szokásait.) (A régészeti kutatások alapjellemzője, hogy mindig és mindenben a legpontosabb párhuzamokat keressük, ami rendjén való addig, amíg ilyenek találhatóak. Úgy gondolom, alkalmanként az előbb említett, tartalmában pontosan ellenkező értelmű módszert is el kell fogadnunk.) A késő szarmata sírformákat 1972-ben K. F. Szmirnov osztályozta részletesen és máig tartó érvénnyel (Szmirnov 1972). Rendszere II. típusaként pontosan leírta az avar fülkesírokat, mint a katakombasírok speciális változatát. Magát a katakomba temetkezést úgy definiálta (Szmirnov 1972. 74), mint olyan sírkamrás temetkezést, ahol a sír az akna egyik rövidebb végéből indul. Összefoglalásában a Volga és Urál folyók közéről és az Észak-Kaukázusból 13 lelőhelyről 22, e típusba sorolható temetkezést említ. Az utóbbi 20 év közleményeiben e típus száma jelentősen megnövekedett, bár kronológiai keretük is szélesebbé vált. Ismeretesek Kazahsztánból (keleten a sausukumszki temető,

11 nyugaton Kalmükovo

12 és Mecset- száj

13

), Türkméniából (Tumek-Kicsidzsik

14 és Tuz-gür

15 az Amu-Darja mellékéről), a volgográdi (Kalinovka)

16 és az asztrahanyi (Baranovka)

17 területről, a sztavropoli és a krasznodarszki 11 Makszimova 1968. 205. ill. risz. 13. 12 Szinicin 1959. risz. 50/3, 52/1. 13 Szmirnov 1972. 75. 14 Lohovic 1979. T.1. 15 Lohovic-Hazanov 1979. T.lll. 16 Silov 1959. risz. 19, 20. 17 Szkripkin 1974. risz. 1. 18 Korenjako 1980. risz.1., valamint Ignatov—Szkripkin 1988. 1.j. 19 Ignatov 1986. 65—68; Ignatov-Szkripkin 1988. 177—178., risz.3.; Mirosina—Gyerzsavin 1988 20 Gej 1986. 74—75. 21 Gabujev 1988. 150.; 159. 22 Szimonovics 1979. risz. 2, 9.; Szimonovics 1988. 157. és risz.1. 23 Az 1994. április 11-i szegedi fülkesíros konferencia után, az „őseink és rokonaink" c. kiállítás kapcsán Budapestre (majd szegedi kirándulásra) érkező oroszországi kollegák közül többen is közölték a szegedi múzeum avar kiállítása fülkesírja láttán, hogy hasonlók tucatjait tárták fel a Szir-Darja mentén, ill. az Észak-Kaukázusban, Kiszlovodszk szélesebb környékén. 130 vidékről (Novoszelickoje+10 íh,

18 sztanyica Hoperszkaja

19

), a Kubán-vidék északnyugati területeiről (hutor Malai)

20

, a Kaukázus északi peremterületeiről (Csegem—

II, Nyizsnye-Dzsulát)

21

, valamint néhány esetben a csernyahovi kultúra temetőiből (Koblevo, Furmanovka)

22

. A felsorolt temetkezések (pontosabban: a temetők, ahol ezek előfordulnak) keltezése az ie. II. sz. és az i.sz. V. század között mozog. Bár e temetők etnikai hovatartozása az orosz nyelvű kutatás egyik eldöntetlen kérdése, számos kutató köti őket a szarmataalánokhoz (Necajeva 1961; Kuznyecov 1962; Abramova 1972, 1987; Romanovszkaja 1986; Berlizov—Kaminszkij 1993). Ebben a vonatkozásban talán nem lényegtelen az az írott forrásokból származó információ, mely szerint a kaukázusi alán uralkodó készítette elő az avar követség bizánci útját 558-ban (Kovalevszkaja 1984. 134.). És bar magukban e II. típusú sírokban az avar emlékanyaggal párhuzamba vonható tárgyak eddig még nem ismeretesek számomra, mégis jelentkezik a régészeti leletanyagban is egy párhuzamos réteg. Meglepő módon ugyanazokon a területeken, gyakran ugyanazon temetőkben, netán a II. típusú katakombákkal szomszédos sírokban kerül elő olyan leletanyag, mely közvetlen kapcsolatba hozható (ismételten) a maszkos, vagy halfarkas veretek, ill. az álcsatok körével. A Szir-Darja völgyéből Borizsári és Dzsetü-aszar-3 esetéről már volt szó. A Volga- és Urál folyók közti, a Krim-félszigetről származó, avagy a Kaukázusban előkerült leletek, lelőhelyek száma szinte naponta növekszik az újonnan megjelenő publikácók (I. Bogacsovka — Gening—Korpuszova 1989), feltáruló szekrényfiókok (Boriszovó—Kürti 1994a), avagy egyszerűen olvasottságunk (Ambroz 1989. risz. 22—29; Ajbabin 1990. risz. 39—40, 43, 48—52.), szakmai kapcsolataink függvényében.

23 E leletek elterjedésével kapcsolatban nagyon fontosnak tartom