Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Tálas László: Radnai Béla szobrászművész

Édesanyja fiával Pozsonyból Pestre költözött, és a Terézvárosban élt szegényes körülmények között. Rausch Béla itt járt elemi, majd polgári iskolába, de gyenge tanulmányi előmenetele miatt édesanyja az iparisákolába, majd 15 éves korában, 1888-ban az Iparművészeti Iskolába íratta be. Tanárai itt Várdai Szilárd, Schauschek Árpád, Hollós Károly, Schikedanz Albert, Lóránfi Antal és Székely Bertalan voltak. Az alakrajzot Lotz Károlytól, a mintázást Stróbl Alajostól tanulta. Az 1891-92 tanévben, a mintázásban tanúsított szorgalma elismeréséül 5 forint jutalomban részesült. 1894. február 17-én kapta meg az Iparművészeti Iskola végbizonyítványát, amely jeles vizsgaeredményről adott igazolást. A végbizonyítványt Keleti Gusztáv igazgató és Lóránfy Antal tanár, akadémiai szobrász írta alá. Lóránfy volt az első mester, aki felismerte tehetségét, ezért továbbtanulásra buzdította. 1893-ban 20 éves korában került az Országos Mintarajz és Rajztanárképzőbe, a későbbi Képzőművészeti Főiskolára. Itt Lotz Károly és Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. Valójában Stróbl Alajos indította el művészi pályafutását. A századforduló előtti évek az ipar és kereskedelem fellendülésével nagyméretű alkotásokat inspiráltak és hoztak létre. Ez az időszak alkalmas volt arra, hogy ne csak a már nagynevű alkotóművészek, hanem a fiatalok is feladatokhoz jussanak. Az 1896. évi milleneumi ünnepségek ösztönző ereje számtalan nagyszerű alkotás megszületését segítette elő. A régi pesti városkapuk megszüntetése teret nyitott a nagyvonalú városfejlesztésre. Megépülhetett a Sugár út (Andrássy út), a Nagykörút és a középületek sokasága. Steindl Imre (Országház) Hauszmann Alajos (Budavári Palota), Alpár Ignác (Mezőgazdasági Múzeum), Korb Flóris és Girgl Kálmán (Zeneakadémia, Koltild paloták), Lechner Ödön (Drechsler Palota, Iparművészeti Múzeum) és kortársaik építészeti munkássága az iparművészeket, szobrászművészeket bőven ellátta munkával, így Rausch Béla is már fiatalon részesülhetett ezekből. Mint "kisplasztikái szobrász" első műveit ebben a munkakörben alkothatta. Még Stróbl műtermében nagyméretű virágvázát mintázott a Bajza utcai Epreskert részére, és már 1894-ben két kútszobrot készített Eszterházy gróf tatai vadaskertjébe. A Városligetben felépült Mezőgazdasági Múzeum barokk kupolájára nyolc játszó gyermek szobrát mintázta meg. Ugyanitt készítette a kupolát lezáró, koronát tartó, négy női figurából álló szoborcsoportot, valamint a főbejárat feletti íves szemöldökpárkányon helyet foglaló két angyalt. Alpár Ignác mozgalmas architektúrája megkövetelte az építészeti formákat még elevenebbé tevő figurális díszítést. Ez valóban csak díszítés volt, de ugyanakkor az architektúra szerves része is. Rausch Béla jól alkalmazkodott az építészeti elképzeléshez, és annak hatását sikerrel fokozta. A kezdő szobrászművész örömmel fogadtga az efféle épületszobrászati feladatokat, kiindulásnak, mintegy ugródeszkának tekintette ahhoz az úthoz, amely minden kisplasztikái művészt a monumentális szobrászat felé vonzott. Újabb ösztönzést adott számára Fadrusz Jánossal, a kor egyik kiváló szobrászművészével való megismerkedése. Stróbl műtermében ismerkedett meg Fadrusszal, aki akkor már a naphegyi műtermében dolgozott, a Pozsony városa által megrendelt Mária Terézia szobron. Fadrusz meghívására 1895-től 1903-ig Fadrusz haláláig dolgozott itt mint segéd- és munkatárs. Szerepe volt a pozsonyi Mária Terézia és a kolozsvári Mátyás király szobor meglakotásában. Fadrusz egészségi állapotának romlása egyre több és jelentékenyebb művész feladat folytatását és befejezését jelentette számára. Ugyanakkor megbízást kapott az Országház épületének belső architektúráját kiegészítő szobrok készítésére. Két szobrot készített az állattenyésztést, hármat pedig a háziipart szimbolizáló figurák megmintázásával. Ezzel is mint épületszobrász mutatkozott be, de törekvésének célja mégis az önálló kis és nagy plasztika volt. Fadrusz Várbazár-beli műtermét örökölve, előbb egyedi kisplasztikái munkákkal kívánt sikert elérni. A törekvés első eredménye már 1896 évi millenáris kiállításon megszületett, amikor a kormány megvásárolta a Nemzeti Múzeum számára a "Bébe" című gyermektanulmányát, egyúttal elismerő oklevéllel is kitüntette. Fadrusz munkásságában való részvétel lehetett egyik sarkalója annak hogy a kisplasztikától elpártolva az akkor virágkorát élő emlékmű szobrászat területére lépjen át. Bár Fadrusz kolozsvári Mátyás király szobrának, valamint a budapesti Bazilika Szt.László szobrának megalkotásában már számára is jelentős szerep jutott, mégis megélheti viszonyainak javítása érdekében tovább vállalta az önálló kisplasztikái munkákat. 1898-ban a "Himnusz" című éneklő gyermekcsoportját Ferencz József megvásárolta. Az 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon a "bébe" szobor ismét díjat, bronzérmet nyert. 1901-ben sokszorosítás és külföldi terjesztés céljábólmegvásárolták a "Faluszépe" és a "Kaszáló legény" című kisplasztikáit. 423