Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Ökrösné Bartha Júlia: Törökország mai szőnyegszövő háziipara
támasztó oszlopokkal. Imaszőnyeget mindenféle technikával készítenek, a leggyakrabban azonban a csomózott szőnyegekkel találkozunk. (A hagyományos nemezközpontokban természetesen nemezből is készül, így főleg Balikeszir környékén, Afyonban és Konyában láthatunk szép darabokat.) (8. rajz: Afyoni nemez imaszőnyeg.) A török díszítőművészet kapcsán szólnunk kell a színek sajátos szimbólumrendszeréről. A sötétkék általában a hűség, a védelem (védettség), Belső-anatóliában a gyász színe, 12 az iráni szőnyegeken a Paradicsom jelképe. A zöldet a mohamedán vallás szentként tiszteli, a legendák szerint Mohamed kedvelt színe volt. Számos vidéken - főként az iraki, iráni határ térségében "Mohamed zászlajáéként emlegetik, más vidéken a kívánság, a szerelmi vágy szimbóluma. 13 A vörös az élet, a termékenység, a tisztaság színe, míg Ázsia számos országában és Egyiptomban a vér és bűn szimbóluma. A sárga az egyitomiak számára a rangot, az erőt, és a vallásosságot képviseli, Iránban a Nap ós a Hold színe, Kínában a rend és a hit jelképe. 14 A török kézművesek növényi eredetű festékkel színezik a gyapjút. Kas, Erzurum, Sivas, Tokát, Kayseri, Konya, Ankara, Isparta, Sindirgi, Antalya, Dösemealti vidékén bárki megtekintheti, hogyan készül a festőié. A leggyakrabban az alábbi festőnövényeket és színeket használják: A dió kopáncsa és levele (Yunglas regia ceviz agaci) kávészínt, az erdei mályva (Malva silvestris - ebe gümeci) levelének főzete zöld színt ad. A Papaver somniferum (Afyon gigegi) világoslila, a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria - havaciva otu) gyökérfőzete vörösre fest. A hársfa (Tilia silvestris - ihlamur agacsi) kérgéből, valamint a körtefa (Pirus communis armut yapragi) leveléből 4<ávészínt kapnak, a birsalmalevél hagymahéjjal barnát és - páctól függően - hamuszürkét, valamint sárgát ad. A kékberzsenyfa (Haematoxylon campechianum - bakám agacsi) kérgéből Adana és Tokát környékén lilát festenek. A Fekete-tenger vidékén, valamint Ankara, Sivas, Yozgat, Nigde, Kakramanmaras és Kayseri környékén a Phramnus alaternus (a bengefélék családjába tartozó növény, török nevén cehri) a lila különféle árnyalatait - páctól függően - szürkés színt ad. Az ökörfarkkóróból (Verbascum phomoides - sigir kuyrugu) Kayseri, Kahramanmaras, Sivas, Ankara, Gaziontep, Izmir, Tokát, Izmit, Isztambul, Bursa, Trabzon környékén sárga festéket készítenek, miként a hagymahéjból (Allium cepa sogan) és az őszibarackfa (Prunus persica seftali) leveléből, bár utóbbit rendszerint rózszulfáttal pácolják, ami zöldessárga színt ad a gyapjúnak. A sáfrány (Crocus sativus - safran) ugyancsak elterjedt festőnövóny, a páctól függően világoskék és zöld színt nyernek belőle. A vadrózsa (Rosa canina - yabani gül) timsóval pácolva vörösre fest. Az édesgyökér (Glycirrhiza glabra - meyan kökü) timsóval pácolva sárgát, a vadtátika (Tinaria vulgáris - mervuz otu) timsópáccal vörösre fest. A Zanthorr apilifolia (sarl kök) gyökerét nemcsak gyapjúfestésre, hanem mindenféle textil színezésére használják. Színe páctól függően változik: timsóval sárga, vasszulfáttal lila színt ad. Főleg Trobzon és Adana vidékén ismerik. A lóhere (Trifolium anroleukum - yonca) Ankara, Kecsiören, Atlik, Kayas, Hasanoglan, Sinop, Ayancik Trobzon vidékén, valamint Erzindzsan és Istambul festőműhelyeiben a gyakran használt növények egyike. Sárga színt ad, miként a sóskaborbolya (Berberis vulgáris - kadin tuzlugu) gyökere. A gesztenye (Aesculus hipocastanum - kestane) kérgéből Isztambul, Göksu, Beyköz, Kocaeli, Bolu, Sinop, Ayancik, Zonguldak, Adana, Antalya vi dékén barnát festenek. A festőbuzért (Rubia tinctorum - kök boya), az Európa-szerte is ismert festőnövényt (török közvetítéssel került hozzánk) ma főleg Nyugat- és Közép-Anatóliában, Ankara, Incesu, Csayir, Evedik, Kayas, Isztambul, Büyükada, Bayburt, Nigde, Bursa és Inegöl vidékén használják. Vöröset fest. Az állati eredetű festékek közül a kermesz-tetű (Guergus cocci fera - kirmiz böcegi) és a Purpura haemostana (purpur) őrleményéből nyert festéket használják. Mindkettő ősidők óta ismert, ezek adják a keleti kelmék irigyelve csodált bíborszínét. 15 Magam Dösemealti 16 Kovanlik faluban tanul mányozhattam behatóbban a növényi festést és a csomózott szőnyegek készítését 1989-ben. Mivel az itt látottak jellemzik a török háziipar mai állapotát, célszerűnek tartom bővebben ismertetni. A hagyomány szerint Konyából jöttek az első szőnyegszövők, úgy kétszáz évvel ezelőtt. Azóta rendszeresen készítenek itt szőnyeget minden háznál. Korábban a környék nagyobb városainak piacán értékesítették, utóbb már egy német-török érdekeltségű közös vállalat vásárolja fel a kész darabokat. A családi munkaszervezetre épülő szőnyegszövés a falu apraja-nagyját ellátja tennivalóval, bár az igazán ügyességet kívánó manuális munka a nőkre hárul. A gyapjúmosásba, festésbe a férfiak is besegítenek. Minden alapanyagot hely395
