Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Ökrösné Bartha Júlia: Törökország mai szőnyegszövő háziipara
ben állítanak elő, a gyapjút a maguk szedte festőnövényekkel festik. Eszközkészletük semmiben sem tér el a más vidéken használtaktól. A gyapjú lazításához íjfát (yay) és fésűt (tarák) használnak. A csomók leverésére különféle méretű villák szolgálnak. A szálakat görbekéssel nyesik el. Egy középméretű szőnyeg (120-180 cm) elkészítése 2-3 asszony egész hónapon át tartó munkája. A kovanliki szőnyeg kilenc szín variációiból áll, fehér, fekete, sötétkék, vörös, barna, óarany, sárga, bordó és zöld színekből állítják össze a mintákat. A fekete színt a makk (palamut) őrleményéből főzik. A sötétkék festéséhez indigót használnak, a vöröset homoki báránypirosítóból és festőbuzérból állítják elő. A barnát a vadgesztenye levelének főzete adja (timsóval pácolják). A sárga különféle árnyalatait szőlőlével, diólevél, birsalmalevél, mandulalevél és szalma főzete adja. Minél tovább főzik vagy hagyják állni a festőlót, annál sötétebb tónust kapnak. A bordót nem festik külön, hanem vékony fekete ós vörös vonal összesodrásából kapják. A zölden szedett diókopáncsból barnát, az érett kopáncsból feketét festenek, levébe vasgálicot tesznek. A zöld színt úgy állítják elő, hogy a szőlőlevólből főzött sárga lébe kevés indigótinctúrát öntenek. Egy-egy alkalommal 40-50 kg gyapjút is megfestenek. Mindig csak nyáron, bár a festőnövényeket begyűjtik ós szárítják, de a festett gyapjú száradásához jó meleg kell. (Télen sem szökik 20 Celsius-fok alá a hőmérő higanyszála, de a tél az aprómunkák, a fonalsodrás ideje.) A festést az udvaron végzik. Kb. 20 literes üstökbe, rétegesen rakják a gyapjút és a festőnövényt (1 sor gyapjú, 1 sor növény), majd annyi vizet öntenek rá, hogy ellepje, végül alágyújtanak és egy órán át lassú tűzön forralják. Mivel a forralás hatására a gyapjú zsugorodik, csak fokozatosan, lassú tűzön melegítik fel. Ha a színezőanyag gyökérből (festőbuzér), hajtásból vagy szárított növényi részekből áll, már előző nap beáztatják. Bevált arány, hogy a frissen szedett növény súlya a gyapjú súlyának egyhatoda. A festőié 1 kg gyapjúra 30-40 liter. Hogy egyenletes legyen a színeződés, lassan kevergetik, alulról felfelé forgatják. A kemény karsztvizet masztix-fa (Pistacia lentiscus - sakizlak agaci) és a tölgyfa hamujával lágyítják. A karbomidtartalom miatt juhvizeletet öntenek a festőlébe, és citromport szórnak bele, hogy rögzítse a színt. A megfestett gyapjúnak lassú lehűlés kell, ezért éjszakára a festőlében hagyják. Néhány szín igen kényes, a sötétebb árnyalatot úgy érik el, hogy hosszabb-rövidebb ideig hagyják forrni. Ha világos színt festenek, például sárgát, fél óra után leveszik a tűzről és kiveszik az üstből a gyapjút. Miután kihűlt, tiszta vízzel öblögetik mindaddig, amíg megy a leve, majd kötelekre terítve szárítják. 17 A napon szárított gyapjú megőrzi a fényességét. A kovanliki szőnyeg gördeszcsomózással készül, a régebbieken négyzetcentiméterenként 3-4, az újabbakon 2x2 csomóval. 18 (Fotó plusz rajz: fonalsodrás, orsó, a festéshez használt üst, plusz asszonyok a szövőállvány előtt.) Az itt készült szőnyegek látszólag nem sokfélék, a hagyományos motívumokat variálják, meg legfeljebb az alapszíneket. Sötét, - bordó vagy barna - alapszín jellemzi a kovanliki szőnyeget. Motívumainak nevét a munkába hamar betanuló kislányok is tudják. Kovanlik yürük falu lévén, természetes, hogy a minták között megtaláljuk a yürük sátor (yürük csadir) rajzát. A sátor csúcsán a bőség jele (verimlilik isareti) látható. A legjellemzőbb motívum azonban, ami szinte minden itt készült szőnyegen megtalálható a toplu a lakodalmi menet rendjének szimbóluma, közepén a rontástól védő óvószem. A teveláb (deve ayagi), a sárkány (ejderha), juhszem (koyun gözü), a csillag (yildiz), a sátán (seytan) és az angyal (melek), a nomád életre olyannyira jellemző tevekaraván (deve katari) szimbóluma, valamint a kosszarv (koc boynusu) - melyet szegélydíszként minden szőnyegen megtalálunk - adja a kovanliki szőnyeg motívumkincsét. Az imaszőnyegről már szóltam, a kovanliki változat abban különbözik más vidékétől, hogy az imafülkét jelképező motívumon kívül, általában a sarkok térkitöltő díszeként a népi vallásosság jelkópét, a talizmánt (muska) is megtaláljuk. Jóllehet, hogy az életmód változásával lassan kikopik az emlékezetből sok olyan fogalom, amely a nomád életformával függ össze, a mélyen gyökerező hagyománytisztelet azonban még jó ideig megőrzi számunkra a "beszédes" török szőnyegeket. A fejlődés távlatai, a lassan kibontakozó modern iparosodás a háziipar kereteiben működő szőnyegszövést sem hagyta érintetlenül. Azonban a napjainkra jellemző fokozott érdeklődés a természetes anyagok iránt az, hogy a gyapjú visszanyerte korábbi becsületét, a festőnövényekhez is egyre többen fordulnak, Európa turistái és magángyűjtői újra felfedezték a kismuhelyeket, fellendítve azok forgalmát, erőre kapott a háziipar. 396
