Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Ökrösné Bartha Júlia: Törökország mai szőnyegszövő háziipara
számára nélkülözhetetlen, sátraikban nemcsak szőnyegként, hanem ruhászsákok, liszteszsákok formájában is megtaláljuk. 6 Szerelmi jelkép is a kilim, jegyajándékként szövik a házasulandó lányok jövendőbelijük számára - beleszőve egyegy hajtincsüket is. A nomádok sátraiban és a falusi házakban találjuk a népi szőnyegek másik sajátos fajtáját, a nemezt. (3. kép, rajz nemezszőnyeg Yalvacsból.) A nemezelés férfiak mestersége. Bár Törökország hagyományos nemzetközpontjaiban (Afyon, Konya, Yalvacs, Balikeszir, Szandlkll, Szivas, Ödemls, Akhlszar) 7 egyre kevesebb készül, az életmód változásával a felhasználók száma is fogy, a mesterek is könnyebb munka után néznek, ennek ellenére máig jelentős ága a török népművészetnek. A nemezszőnyeg mintázata - a sajátos eljárásból adódóan - foltszerű, rajzolata azonban a csomózott ós szövött szőnyegek motívumaihoz hasonló. Mivel a nemezkószítós az ősibb eljárás, okunk van feltételezni, hogy a nemez díszítése hatott a csomózott ós a szövött szőnyegek kialakulására. Anatólia területén több népcsoport telepedett meg a szeldzsuk ós az oszmán korban, törzsi kultúrájukat napjainkig őrzik. Motívumaik a közösség jelrendszerében sajátos jelentéstartalmat hordoznak. Példának álljon a leggyakoribb motívum, a kosszarv, amely mind a csomózott, mind a kilim szőnyegek (sőt a nemezszőnyegeken is) megtalálható: az életerő, vitézség, a termékenység szimbóluma. Kisázsia területén az iszlám keletkezése (i.u.622.) óta a szunnita-mohamedán vallás az uralkodó, amely tiltja az élő alakok ábrázolását. Ennek ellenére készítettek (ós készítenek) állatalakos szőnyegeket, csak erősen stilizálták. Az állatkultusz a törzsi kultúrára jellemző: az állatbőröknek különös jelentőséget tulajdonítanak: a fekete antilopbőrnek a gonosz elleni vódelmezőerőt, a bikabőrnek a termékenységet, a kos gyapjas bőrének a nemzőképességet és bőséget, a tigrisbőrnek a legyőzhetetlen erőt, királyi fenséget. 8 Ez a magyarázata annak, hogy miért találjuk az említett állatok rajzát a török - és általában a többi keleti szőnyegen. Az állatmotívumok főként az örmények készítette szőnyegen láthatók. Az örmények a 16. századtól szétszóródva élnek Törökország területén. Szonyegmuveszetük megőrizte sajátosságukat, mely kifejezte vallási különbözőségüket is. A keresztény örmény művészet Kelet-Ázsia mesebeli állatvilágát - főnixmadárral, sárkánnyal, oroszlánnal - tárja elénk. Századunk kereskedelme meglehetősen összekuszálta a szálakat, mindent, mindenhol lehet kapni, így azon sem lehet csodálkozni, hogy örmény hagyományokat őrző szőnyegeket Belső-Anatólia közepén Avanosz városkában is találunk - holott az avanoszi mintakincs egészen más. (4-5. kép.) A hagyományos szőnyegfajták között az usak szőnyegek is világhírűek lettek. Usak volt a 1618. századi szőnyegszövós központja, a közelében fekvő, ugyancsak jelentős szőnyegszövő iparral rendelkező Gördesz, Kula, Demirdzsi helységekkel együtt. Sokféle szőnyeget készítettek itt, ám négy fajtája a leginkább ismert: a szaracén (nagy) usak, csillagos usak, kis usak ós a fehér usak. Nevük egyrészt a méretükre, másrészt a díszítésükre utal. 9 Az usak szőnyegek jellemző színei a piros ós kék. A fehér usak színben ós méretben eltér a többitől: fehér alapon piros, kék, fekete, okkersárga és barna mintázatú. (Fotó 6.) A nagymúltú török szőnyegművészetben sajátos stílust képviseltek az arabeszkrácsos szőnyegek. A szunnita-mohamedán művészet legjellemzőbb eleme az arabeszk, a folyondárszerű növényi díszítőelemek mórtanian merev stilizációja. őse a Bizáncban kedvelt díszítmóny, amelyet az Iszlám művészet átvett ugyan (alkalmazott is művészete minden ágában), ám erősen stilizálta. Már csak a múzeumokban csodálhatjuk néhány szép példányát, mert a 17. század végére megszűnik gyártásuk. Hatásuk ugyan néhol felismerhető, de továbbélésük a mai szőnyegművészetben nem mutatható ki. 10 A 17. század vége általában a hanyatlás korszaka, azonban az imaszőnyegek készítését nem érintette. Folytonossága a mindennapi vallásgyakorlattal függ össze. A mohamedán vallás előírja híveinek a napi ötszöri imát, amelyhez tiszta helyet kell keresni. Ez legegyszerűbben úgy oldható meg, hogy - Mekka irányába fordítva az elejét - leterít egy szőnyeget. (A tájolás az idegen számára sem jelent gondot, ugyanis a dzsámik ajtaja ós az imafülke Kelet felé néz.) Rendkívül sokféle imaszőnyeg készül, ami azzal indokolható, hogy Kisázsia valamennyi szőnyegszövő iparral rendelkező városában erre a célra is készültek szőnyegek. A 16-18. században Usak, Gördesz, Ladik, Kula, Bergama, Melesz, Konya, Kirsehir, Aksaray, Nigde városok és vonzáskörzetük volt a leghíresebb, s ma is virágzó háziipar jellemzi őket. 11 A török imaszőnyeg ornamentikáját a dzsámi imafülkéjéhez való hasonlóság jellemzi, annak rajzolatát adja vissza. A boltozatot (mihráb) az alálógó örökmécsessel (7. fotó) és a boltozatot 394