Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

kocsisok álltak, akik rendszerint egylovas, kétkerekű bricskával szállították őket. Ez volt az uradalmak felső irányító szervezete, amely megkövetelte a gazdasági akadémiai végzettséget vagy a gazdasági szakiskolai képesítést. Ok, mint urak elkülönültek a falu társadalmától, s természetesen az alájuk rendelt egész uradalmi cselédségtől. Bent laktak a faluban, a kastély körül, kényelmes uradalmi lakásokban. A segédtisztek irányítása alá tartoztak közvetlenül a mesteremberek. A kőműves, ács, asztalos az uradalmi épületek ós a kastély közvetlen fenntartását szolgálták. Új épületek emelése, a régiek tatarozása mindennapos munkájuk volt. Szulimánban még téglaégető mestert is alkalmazott az uradalom. A mesteremberek mellé a cselédek közül magabíró segítséget állított az uradalom, nemegyszer kitaníttatva, felszabadítva őket gyakorolt mesterségükben. A Festetich-uradalomban valamennyi épület karbantartását egy kőműves végezte, sőt az ácsmunka is rá volt bízva. A mesterek másik csoportját a szintén segédtisztek alá rendelt szerszámjavító és szerszámkészítő iparosok alkották. Kovács, lakatos, bognár, szíjgyártó .minden uradalomban volt. Különösen hordáskor törtek a szekerek, szakadtak a hámok, tavasszal a szerszámok élezése, javítása volt a kovács fő gondja, és állandó munkát adott egy-egy uradalom akár több mesternek is. Előfordult az is, hogy faluban élő, önálló mesterember munkáját is igénybe kellett venni nagy munkák idején. Az iparosok harmadik csoportja már gépekkel dolgozott. A molnár, a gépészek és a gépészkovácsok az uradalom legjobban fizetett mesterei közé tartoztak. Mivel a harmincas években már valamennyi uradalom komolyabb gépparkkal rendelkezett, főgépészt is alkalmaztak, illetve a gépészek mellé betanított gépészmunkásokat állítottak. A mestereknek a segédtiszt adta ki a munkát, s rajta keresztül szerezték be a nyersanyagot is. A segédtisztek egy-egy majorság ipari, mezőgazdasági munkáit, a szállítást, anyagbeszerzést intézték. A cselédséget közvetlenül azonban nem irányították. Ez a majorgazda feladata volt, aki maga is cseléd volt, de igen megbízható és régen szolgáló. Az ő feladata volt, hogy a megállapított, segédtisztek által megjelölt takarmánymennyiséget kimérje, a tejtermékek napi átvételét biztosítsa, s ő mérte mindenkinek a kommenciót is. A majorgazda közvetlen irányítása alá az állattartó részleg tartozott. Legmagasabb rangja közülük a csirásgazdának volt. A fejősteheneket ő gondozta, irányította a fejést, takaríttatta az istállót, s ő volt felelős az állatok egészségéért. Valamennyi uradalomban ugyanis a tehenészet hozta a legnagyobb jövedelmet. A csirásgazda mellett több csirás dolgozott, akik kihajtották, beterelték és fejték a teheneket. Az úgynevezett csirásbujtár a vizet húzta és szállította a teheneknek, takarította az istállót, segített az őrzésben. Rendszerint 12-14 éves gyermek volt. A szarvasjószággal foglalkozott még a csordás, aki a borjúkat, tinókat legeltette, illetve a bikás, aki az apaállatokat gondozta. A Biedermann-uradalomban csak egy ideig volt komolyabb juhászat. A Festetich-uradalomban azonban juhászszámadó, több juhász, juhászbujtár, illetve szegődtetett sajtmester is volt. Az Ödönvölgyben egy időben lipicai lótenyésztés folyt, ez azonban elkülönült minőségi jellege miatt az uradalom egészétől. Kondás és kondásbujtárok viszont mindenütt voltak. A majorgazda közvetlen alárendeltje volt a béresgazda és a pallér. Az előbbi a fogatosokat irányította, az utóbbi pedig valamennyi szegődtetett munkásért volt felelős. Jóllehet a béresgazda mérte fel a takarmányigényeket, ezt ő nem közvetlenül a majorgazdától kapta, hanem az úgynevezett takarmányostól. A takarmányos pedig közvetlenül a majorgazda alárendeltje volt. A béresgazda idős, megbízható, egész életében állatok mellett szolgálatot teljesítő cselédember volt. A fogatosok között voltak kocsisok, akik a lovakkal bántak, mivel több fogat volt, megkülönböztették a többiért felelős elsőkocsist és a kocsisokat. A béresek ökörfogattal jártak. Az elsőbéres valamennyi fogatért felelt. Közöttük, attól függően, hogy hány jószággal járt valaki, megkülönböztettek négyökröst és kétökröst. Mozsgón bivalos is volt, mert néhány ilyen fogatot tartott az uradalom. A béresgazda irányítása alá tartozott a szamaras is, akinek munkáját a majorgazda és a pallér is irányította még. 0 kisebb szállításokat bonyolított le, például vizet hordott a summásoknak, tejet, tejtermékeket vitt a faluba. Rendszerint 13-14 éves fiút alkalmaztak erre a feladatra. A pallér szegődtette a summásgazdák és az aratógazdák segítségével, illetve közvetlenül a részes- és bérmunkásokat. A summások hat hónapra álltak el, s rendszerint távoli területekről is toborzódtak. Az uradalom szállást biztosított számukra, többnyire valamilyen istállót kimeszelve, felmázolva, szalmával felszórva. A summások munkájáért a summásgazda volt felelős, ő képviselte érdekeiket, ő vigyázott rá, hogy kárt ne tegyenek, el ne tulajdonítsanak valamit. A 350