Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

A létminimumot biztosító kommencióhoz nagyon takarókos ós fegyelmezett életmódnak kellett társulnia. A cselédek között belső társadalmi megbecsülést azok vívtak ki, akiknek asszonyaik úgy tudták elosztani egész évre járandóságukat, hogy soha nem kértek kölcsön, mindig rendesen táplálkoztak, s esetleg másoknak is kölcsönözni tudtak. A társadalmi megbecsülést emelte még a tisztaság is. A mindenki számára egyforma cselédházak mázolása, meszelése, a ruhák kimosott, vasalt volta szintén rangot jelentett. Hamar kinézték, s távozásra kényszerítenek azokat, akiknek állapota teljesen elesett volt: hanyagságból voltak piszkosak, negyedévenként kapott járandóságukat rövid idő alatt felélték. A fertálypénz arra volt elegendő, hogy a legszükségesebb dolgokat beszerezzék belőle. Szappan, lúgkő, petróleum, gyertya, fűszerek, cukor, gyufa kiegészítésként minden háztartásban szükséges volt. Szeszesital vásárlása ünnepeken, egy kis tőkehús alkalmi vétele már luxusszámba ment. Készpénzhez a cselédség úgy juthatott, hogy az uradalomban az asszonyok ós gyerekek napszámos munkát vállaltak alkalmankint. Az uradalom el is várta, hogy a munkára nem kötelezett családtagok az általuk fizetett napszámért hozzájuk szegődjenek. A gyermekek 12 éves kortól 50-60 fillér napszámért, vagy hónaposnak állva fél kommencióért dolgoztak. A nők 80 filléres női vagy kapálás! napszámot kaphattak a harmincas években, illetve hat hónapra summások közé, hónapszámosnak szegődhettek. A nők közül azonban ezt kevesen tehették meg. Általános volt a cselédeknél a nagyszámú gyerekhad. 4-6-8 gyermekes családok átlagosnak számítottak. A cselédek családszervezetére jellemző volt, hogy jóformán egygenerációs kiscsaládokban éltek. Szülők és gyermekek mellett már nagyszülőkkel, s azok segítő, gyermekeket vigyázó munkájával nem számolhattak. Nem véletlen, hogy a cselédség jó része mit sem tud családjáról, sokan apai, anyai nagyszüleiket nem is ismerték, noha még életben voltak valamelyik uradalomban szolgálva. Az együttélést részben a lakásviszonyok tették lehetetlenné, részben a cselédtársadalom állandó mozgása, tovaszegődóse. A gyermekek nem maradhattak felügyelet nélkül, s az asszonynak csak akkor nyílt lehetősége külön pénzért munkát vállalni, ha kisebb gyermekei nem voltak. Addig örült, ha elláthatta őket, megművelhette a juttatott földet, gondozhatta az állatokat. A cselédek gyermekei viszonylag későn álltak rendszeres munkába. Nagy volt a faluban is a gyermekmunka-kínálat, s az uradalom szívesebben szegődtette a kisházasok és szőlőbeliek gyermekeit, akik saját gazdaságukban igen korán megismerték a paraszti munka legtöbb ágát ós hozzászoktak bizonyos munkatempóhoz, munkaerkölcshöz. Általános vélemény a pógárok, kisházasok és szőlőbeliek körében, hogy a cselédek nem nagyon törték magukat a munkában. Sem többet, sem kevesebbet nem kaptak, ha jobban dolgoztak. Nem véletlen, hogy az uradalmak mindenütt szegődtetett munkásokra bízták a növényápolást. A cselédek gyermekei, mivel saját gazdaságuk nem volt, csak nehezen szoktak hozzá az egész napos munkához, még nehezebben a munkatempóhoz. Az uradalom ezért 12 év alatt jóformán nem is szegődtette a cselédek gyermekeit. Az ekkor munkába álló gyermek előtt túl nagy perspektíva nem volt. Legfeljebb az, hogy 45-50 éves korára különböző stációkon át bejárhatta a cselédhierarchia minden állomását. Ha felnőtt fejjel végül megragadt egy uradalomban, akkor eljutva a hierarchia csúcsára, kiléphetett a cselédállapotból, s egy élet munkájával szőlőbelivé válhatott. Valamennyi uradalomnak aprólékosan kidolgozott, lépcsőzetesen felépülő munkaszervezete volt. Az uradalmi cselédséget ez a munkaszervezeti rendszer fogta össze, s egyben ez tagolta a cselédtársadalmat is. E rend kialakítása szempontjából a rátermettség csak fiatal korban játszott szerepet. Később jelentősebbé vált a szolgálatban eltöltött idő, az uradalomhoz való hűség, a megbízhatóság. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy a cselódhierarchia bizonyos posztjaira (például majorgazda, elsőbéres, elsőfogatos, parádéskocsis) kívülről jött ember kerüljön. Szakértelem a mesterembereknél számított elsősorban, ők azonban felszabadító levelükkel igazolni tudták Ismereteiket. Mozsgón a Biedermann család, Csertőn a Festetlen család helyben lakott. Közvetlen igényeit elégítette ki a kastély körül lakó belső cselédség, a parkot gondozó főkertész, a parádéskocsis és a sofőr. Ezektől független szervezetet alkotott a tiszttartó irányítása alatt álló tulajdonképpeni uradalom. Az uraság közvetlenül a tiszttartóval állt kapcsolatban. A tiszttartó szervezte meg a gazdaságot, hangolta össze egyes ágazatait, illetve szervezte meg az értékesítést, eszközölt újabb beruházásokat. A tiszttartó alá tartozott az intéző, aki a közvetlen termelést irányította. Attól függően, hogy hány majorságból állt egy-egy birtok, alkalmazott az uradalom segédtiszteket, akik egy-egy major ügyeit közvetlenül irányították. A tiszttartó, intéző és segédtisztek rendelkezésére úgynevezett tiszti 349