Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

kerakásos (tapasztott, fonott), födémé vikieres. A két helyiségre osztott épület külvilága 4x8 méter. Magassága 2 méter. Az első részben van a borház pincelejárattal, s a belső, egyetlen szobát ezen át lehetett megközelíteni. Ez a múlt század végén épült présház prototípusa volt a később lakásul is szolgáló szőlőbeli építményeknek. Mindenki Igyekezett először legalább egy ilyen házat felépíteni, hogy borát, amelyből a szőlő árát fizette, biztonságban tudhassa. Mivel a cselédszobában is egy kb 4x4 méteres szobában lakott az egész család, az előtérrel megtoldott, saját telken lévő présház nem jelentett életszínvonalbeli esést a kiköltözőknek. A mozsgói Alsó-Szőlőhegyen, a csertői és szulimáni szőlőhegyeken a húszas évektől kezdve ezt az épületet állandóan bővítik. Megtoldják újabb helyiségekkel, félereszekkel, tornáccal, verandával, amint pénzük engedi. Ez a család igényeinek és anyagi erejének növekedését jelzi ugyan, de sehol szervetlenebb ós heterogénebb építkezést látni nem lehet. A toldozgatás-foldozgatás az eredeti épület minden jellegét megszünteti. Voltak olyanok, akik eredetileg csak egy kis kalyibát húztak fel, amelyet később lebontottak, és másik helyen vagy szőlőrészen rangosabb épületet emeltek. "Mikor megvettük a szőlőt, présház volt rajta, de addigra már tönkrement, össze akart dőlni. 1925-ben építettünk rá egy konyhát, meg egy kis szobát." Lényegében az egy szoba, konyha és egy külön présház kisebb szobával, ahol a fiatalok is meghúzhatták idővel magukat, a felső határt jelentette a szőlőkben. Akinek ennél több pénze volt, az már a faluban igyekezett telket venni, ott építkezett. Az első darab föld és az önálló lakás megteremtése végleg kiemelte a cselédsorból a családot, s szőlőbelivó tette. Ebből azonban korántsem tudott megélni a család, továbbra is komoly munkát kellett vállalnia - most már szabad munkavállalókónt - az uradalomban. A cél az volt, hogy újabb szőlőterületet vegyen, birtokát 12001600 négyszögölre növelje, s a hegyközség törvényeihez igazodva némi állatállományra tegyen szert. A földvásárlás apródonkint történt, s egy holdnyi birtok kialakítása évtizedeket is igénybe vett. Az első világháború alatt az Alsó-Szőlőhegyen megtelepedett Kékes család 450 saroköllel indult, amire 1925-ben egy szoba-konyhás házat építhetett, majd két részletben vásárolt földdel 1200 négyszögölet szerzett a negyvenes évek elejére. Ekkor már a szőlőhegynek kialakult társadalma volt. S házasságokkal, apai és anyai ágon nyert örökségekkel a birtok mozgása is megindul, nem egy helyen szerencsésen növelve a családi vagyont. A csertői születésű, ma Mozsgón élő Kiss János apja 1914-ben berukkolt. Anyja az uradalmi intézőnél vasalónő volt. Nagyszüleivel együtt két tehenet tartottak mint uradalmi cselédek, s a jószágok eladásából 1200 sarokölnyi, épületnélküli szőlőt vettek Mozsgón. Egy ideig még cselódsorban maradva összehoztak annyit, hogy egy szoba-konyhás házat tudtak építeni. Jóllehet, az apja hazajött a frontról, felnövő fiával együtt járt aratni, újabb földet már nem tudtak vásárolni, megmaradtak az 1200 négyszögöles nagyságnál. Úgy tűnik, hogy a szőlő csak egy ideig szolgálhatta a társadalmi emelkedést, arra már nem adott lehetőséget, hogy valaki tovább növelje vagyonát. A benépesült szőlőhegyek borai ugyanis gyenge minőségűek voltak. Kereskedelmi forgalmuk csak bizonytalan időkben volt. Nem véletlen, hogy az első világhábú alatt kerültek konjunkturális helyzetbe, s a húszas évek első felében vált lehetővé, hogy kifizessék egy évi termésből a vásárolt föld árát. A gazdasági élet stabilizálódásával értékük csökkent, s újabb komoly gyarapodásra nem adott alapot. "Ezekben a szőlőkben termelt borok direkttermő borok. Tehát metilalkoholosak. Ma értékesíteni sem lehet - mondja a mozsgói téesz agronómusa. - Legfeljebb egyénileg tudják piacra vinni, de ez bagatell, nem mennyiség. Ezekből a szőlőkből tényleg csak saját használatra kerülnek borok, s úgymond a melléktermék, a zöldség, a gyümölcs az, ami hasznos lehet mezőgazdaságilag. Persze, a mai minőségi követelményeknek ez sem nagyon felel meg." A bor gyenge minősége ugyan további gyarapodást, földnövelést nem tett lehetővé, a szőlőbe áramlás az uradalmakból mégsem szűnt meg a húszas-harmincas években. Nemcsak a Nagyatádi-féle földosztás segíti elő a cselédek megtelepedését, hanem az is, hogy a silány minőségű szőlőterület nem volt drága. A cselédeknek még mindig megérte, hogy beköltözzenek a szőlőbe, s ezzel helyhez kötődjenek, meginduljanak a társadalmi emelkedés útján. A szőlőben ki lehetett alakítani egy olyan kisebb gazdaságot, amely a család megélhetésének az alapját biztossá tette. Felért mintegy a cselédkommencióval, amely szintén biztos életalapokat nyújtott, ha alacsony szinten is. A szőlőbeli gazdaság mellett ugyanakkor mód nyílt a szabad munkavállalásra, és ez már plusz jövedelmet jelentett. A szőlőhegyek nem nyújtottak mindenütt egyforma életlehetőséget. Szulimánban és Csertőn nagyjószágot nem engedtek a szőlőben tartani. "A szőlőhegyi népnek még kutyát se volt szabad 343