Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

Szőlőbeliek A szőlőbeliek vagy hegyiek Mozsgó és vonzáskörzetének legheterogénabb eredetű rétegét alkotják. Valamennyi községben lakóhely szerint is elkülönültek, hiszen a falutól távoli szőlőhegyeket népesítették be. Megtelepedésüket az úrbérrendezés teszi lehetővé, de nagyobb számban a XX. században, főként a Nagyatádi-féle földosztás után számolhatunk velük. Ekkor alakítják ki felsőbb rendelkezésre a nagyközségi szervezetet, amely összefogja őket, s egységes társadalmi képletté formálja e vegyes eredetű népességet. A szőlőbeliek lényegében cselódsorból emelkedtek ki. "A cselédek egy része, aki kiugrott a cselódsorból, egy-két hold földet szerzett. Ha több volt neki, a faluban házat is épített magának, de ha nem volt ennyire módos, lehet, hogy egy kis szőlőt tudott magának venni, kiköltözött a szőlőbe ós ott lakott." Ezt a szőlővásárlást csak a cselédek felső rétege engedhette meg magának, s nem véletlen, hogy majdnem mindenik valami speciális tudással, kiemelt beosztással rendelkezett. Például egy csertői adatközlőnk több uradalmat bejárt sajt- ós vajmester volt a Festetich-uradalomban. "Édesapám sajtos vajmester volt. Én Nagygödmórben születtem, de mindig vándoroltunk. Édesapám odament, ott keresett magának mindig helyet, ahol többet fizettek. És akkor édesanyám megunta a menést, ós itt vettek a szőlőben egy darabot, ott laktunk sokáig a Braskón. Csak 1960-ban kerültünk a faluba." A mozsgói Kékes család mindkét ága hosszú utat járt be a környéken, míg szőlőbelivó válhatott, s a család egyik tagja összegyűjthetett annyit, hogy kiszakadhasson a cselédek közül. "Az anyai öregapám Vásárosbércről való. Idevaló öreganyám Is. A családi nevünk Harc volt. Harc Imre, a felesége Jakab-Katalin. Az apai nagyapám Dióspusztáról való, a másik öreganyám meg Vaskapuról származott ide. őt Magyar Júliának hívták. Nem tudom, hogy hogyan jöttek ide, csak annyit tudok, hogy Vaskapuról származik. Mind gazdasági cselédek voltak és magyarok. Mert a Harc nevet is Harcnak írták. Simán Harcnak. Dióspusztáról külön-külön jöttek ide Mozsgóra. Itt ismerkedtek meg 1908-ban, s itt is esküdött meg apám és az anyám. Édesapám Kékes Pál, édesanyám Harc Erzsébet. Valamennyien cselédek lettünk az uradalomban." Kékes József felesége, Zörónyi Mária Somogy megyéből származik. "Az én nagyapám szennai volt, kaposzszennai. Az apai nagyanyám kapossimonfai. Öregapám nem tudom honnan való, csak azt, hogy ebbe a szőlőbe Diósból származtak ide. őt Horvát Józsefnek hívták, a nagyanyám meg Mayer Júlia. De azt nem tudom, hova való volt. Édesapám elgyütt erre a vidékre. A hárságyi uradalomba, ott szolgált. Édesanyámat Dióspusztáról hozta el Szentmiklósra. De nem akart elgyünni onnan, mert gyerekkorától kezdve mindig ott volt. Szentmiklóson két vagy három évig laktunk, akkor azt mondta édesapám: Gyere öreg, kimegyünk a szőlőbe lakni. Ha veszel egy darab szőlőt még, akkor kimegyek. Akkor gyüttek ide lakni. Én még kislány voltam." A Kékes ós a Zörónyi család történetéhez, hányattatásához hasonlót számosat idézhetnénk, legfeljebb annyi volna a különbség, hogy sokan még a nagyszüleiket név szerint sem tudják megnevezni, nemhogy származáshelyüket ismernék. Kékes József apja már a cselédség felső rétegéhez tartozott: uradalmi malomkezelő, gépkezelő volt. Kommenciója nagyobb volt, állatot tarthatott, ós így összerakhatta a szőlőre valót. "Ilyen betanított munkás volt az apám. Állatjuk volt, oszt akkor vették ezt a kis szőlőt. Ezt csinálta a másik, harmadik is, például ott volt a szomszédunk, az is ilyen betanított munkás volt apám előtt, volt neki egy pár állatja, ós ugye akkor vett egy kis szőlőt. Az volt a helyzet, hogy az első világháború alatt is volt néhány szállító, aki jó pénzért összeszedte a borokat. Akinek szőlője volt, az egy évi termésből teljesen kifizette majdnem azt a területet, amit vásárolt. Akkor az első világháború alatt nagy értéke volt a bornak." Növelte a boreladás esélyeit az, hogy a pógárok ós kisházasok "kimondottan szőlőterületre nemigen mentek. A jobbmódú gazdáknak sem érte el a szőlője az egy holdat. Ezt csak úgy a gazdaság mellett művelgették, hogy legyen egy kis boruk, itókájuk." Éppen ezért nem jelentettek konkurenciát az eladásnál és a cselédek félrerakhatták a bor árát, s újabb szőlődarabot vehettek. Rendszerint 400-500 négyszögöl vásárolt szőlővel indultak meg, majd ezen kis házat építettek. Míg a ház készen nem volt, addig megmaradtak az uradalmi kötelékben, a cselédlakásokban. A felépítendő ház kettős célt szolgált: a bor tárolását és a lakást. "A szőlőben olyan lakásuk volt, hogy volt egy épület, amely két részre volt osztva. Az egyik, az első az épület présháza és a pincelejárat, hátrább egy szoba. A szobában laktak, itt aztán volt öt, hat, nyolc gyerek. Később esetleg építettek másik szobát is." Kövesi József jedinkái présháza az 1880-as években épült fel, fala tömésfal, a házvég föcs342