Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

emelte a családot és rentábilissá tette a lótartást. Földhöz a két világháború között jóformán csak így lehetett jutni. Az első világháború előtt még akadtak a pógárok közül, akik bérbe adták a földjeik egy részét. A háború után ez csak elvétve fordult elő. A saját gazdaság néhány hold földdel való megtoldása csak részes művelés vállalásával volt lehetséges. A nyári munkákon kívül az uradalmi erdők adtak lehetőséget téli pénzszerzésre. A fogattal rendelkező kisházasok nemcsak vágták, hanem fuvarozták is a fát. "Az első világháborúig, olyan 1935-ig itt nagy erdők voltak. Akkor kezdődött nagyobb irtás. Ezek odajártak fuvarozni. Fuvaroztak egyebet is, de leginkább fával foglalkoztak. Akinek volt öt-hat holdja, annak köllött, hogy fuvarozzon, mert másképp nem tudta volna magát fenntartani. A szigetvári kereskedők megvásárolták a fát, mondjuk a somogyhárságyi erdőn. De leginkább a Diósban. És akkor fuvarosokkal hordatták be vagy Szigetvárra vagy a mozsgói vagy a szentlászlói állomásra. Mert ezt a környéket kivágták. A kaposvári Hirschfeld, meg Sipos vagy Fülöp, meg mit tudom én kik." Ahhoz, hogy valaki rendszeresen fuvarozzon, jó lovak kellettek, s a lótartás sokba került. A kisházasoknak ezért nem nagyon érte meg. "Mert a kovácsoknak keresett, meg a bognároknak, meg takarmányra." Mégis többletkeresetet jelentett, s ha sokan tönkre is mentek bele, erőltették. Bizonyos uradalmak felismerték, hogy a jó munkaerőt nyújtó fogatos kisházasokat hogyan köthetik le a maguk számára. Csak annak adtak például a Krammer-uradalomban nyári kaszáló részt, aki elment télen fát vágni. "Aki nem ment az erdőre munkára, az nem kapott kaszálást. Persze nem ingyen vágtak, hanem minden tizedik részért. Mondjuk minden tizedik méter volt az övék. Ezen ketten osztoztak, mert általában ketten szoktak lenni egy brigádban. Akik favágók voltak, azok megkapták a hasábfát is, annak minden tizedik rész járt." Az uradalom így a kisházasok fogatát is megszerezte a szállításhoz. A kisházasok járták a szigetvári piacot, főként Csertőről és Szulimánból, s tojást, tejtermékeket, néha gyűjtögetett növényeket adtak el. A gyűjtögetés csak kiegészítette és színesítette az étrendet, s ritkábban került sor gomba, som eladására. Az erdőben való gallygyűjtést kifejezetten tiltották, a gombászókat sem látták szívesen, de a gomba nem hiányzott egyetlen kamrából sem. Erdei gombaként gyűjtötték a sárga- vagy nyúlgombát, a vargányát és a givát. Rétigombaként a legelőn a csibelábú, a csepürke, s sampion és a galambica fajtákat. Somot, vadkörtét és mogyorót is szedtek, főként az idősebb asszonyok ós gyermekek. Munkaképes ember e keveset hozó, csak étrendet színesítő foglalatosságra nem vesztegette idejét. Ma ugyan lebecsülik ennek jelentőségét, mégis azt kell mondanunk, hogy a kisházasok étrendjében jelentős szerepet játszottak az erdei növények. A kisföldű, sokgyerekes családoknál ez anyagi szempontból sem volt elhanyagolható. A kisházasok ünnepi viselete a századfordulón valamennyi faluban megegyezett a pógárokóval. Kívülállók számára a viselet azonossága ezért is moshatta egybe a két réteget. A különbség az volt, hogy a vagyonosabb családoknak nemcsak egy öltözet ruhájuk állt a szekrényben, s kendőkből sokszor tucatnyi is volt. A kisházasok többnyire egy igen megkímélt, szinte egész életen át használt ünneplővel rendelkeztek. A kisházasok inkább látogatták a kocsmákat, s ott sem a legények, sem a házas emberek nem igyekeztek elkülönülni azoktól a szőlőbeliektől, akikkel különben is együtt dolgoztak summásmunkán, aratáskor, erdőben. Egy-egy pohár bort is fizettek egymásnak, táncolni is felkérték egymás lányait. Szorosabb barátság azonban a kisházasok szegényebb rétegével alakult csak ki, a fogatosok már többre tartották magukat. "Mink (szőlőbeliek) barátkoztunk velük, a szegényebbje eljárt velünk együtt aratni, meg mindenfelé. De persze voltak, akik kitartották magukat, büszkék voltak. Mert volt neki három-négy hold földje, meg aztán két kis macskacsikaja. Akkor az mán olyan volt, mintha nem is meztelenül született volna az édesanyjából. Mint a szegényember." A szőlőbeliek arra törekedtek, hogy bekerüljenek a kisházasok családjába, s velük rokoni kapcsolatot létesítsenek. Ez csak akkor történhetett meg, ha egy szőlőben megfelelő vagyonra tett szert. A kisházas társadalmi rangját és helybeliségót, a szőlőbeli pedig vagyonát vitte az ilyen házasságba. A fogatos kisházasok ugyanakkor a pógárok alsó rétegével tartottak kapcsolatot, s velük igyekeztek házasságot kötni. Számukra ez jelentett társadalmi emelkedést. Iparosok A négy község közül egyedül Mozsgón tekinthetjük az iparosságot önálló társadalmi rétegnek. Mozsgó vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt egy ideig, és ez már a múlt században is több iparos letelepedését tette lehetővé. A többi faluban csupán egy-két, a paraszti gazda339