Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

rály ós Petőfi utcáig e négy stáción keresztül vezetett az út. Ki-ki lakóhelye közösségébe tartozott bele, s aszerint élt, viselkedett, ahogyan társadalmi státusza ezt megszabta. A legfőbb cél az volt, hogy eggyel magasabb rendű településrészen vethesse meg a lábát ő maga vagy leszármazottja. A település központjában lévő törzsökös pógár ós zsellér családok ugyanakkor óvták birtokukat, társadalmi helyüket. Mozsgó gazdatársadalma úgy is elhatárolta magát a 20as, 30-as évek fordulóján a jövevényektől, hogy a régóta művelt Alsó-Szőlőhegyet áruba bocsátotta, s magának új szőlőt telepített a faluhoz közel eső Jedinkán, amely addig községi legelőként szolgált. A Jedinkán ekkor csak a törzsökös családok juthattak területhez, s mivel a legelő úrbéres föld volt, lényegében újra megerősítették a tudatban ós a gyakorlatban a jobbágyfelszabadítás utáni társadalmi viszonyokat. Természetesen néhány régebben bekerült, s már helybelinek számító iparos- és földművescsalád is részesült az osztásból, ezzel mintegy megerősítette falubeli társadalmi pozícióját.

11 Szulimánban a törzsökös lakosság a mai Tömpe utcán ós a Zrínyi téren lakott. A falu többi utcája később keletkezett, s jövevények foglalták el. A németek és magyarok nem alkottak külön településrészt, hanem egymás szomszédságában éltek. A szőlőhegy itt is átmeneti települési helyként funkcionált, az Antalfaluból ós Antalpusztáról betelepülők számára. A Berger uradalom antalpusztai cselódházai az átmenő lakosságot fogadták be, akik a legkülönbözőbb helyről kerültek az uradalom szolgálatába. Almáskeresztúr házainak száma 1890-ben 74 volt, s ez a szám napjainkra 56-ra csökkent. A falu egyetlen utcából áll, amelyet 1945 előtt a németség elzárt a betelepülők elől. 1940 ós 1943 között azonban mégis törtónt betelepülés, s közülük 3 család (téglaégető meslerek) beköltözött a faluszélre. A major és a szőlőhegy, illetve a cselédség ós a falu között Almáskeresztúron nem jött létre olyan kapcsolat, mint a másik három településen. 1945 után azonban megkezdődik az Elekmajorbeliek faluba költözése, illetve a szőlőhegyen való megtelepülésük. Ez a folyamat azonban már egészen más jellegű, mint a többi, környékbeli falvakban. Csertőn, a mai Szabadság utca 41. számú házától számítható a falunak az a része, amelyet a törzsökös reformátusság lakott. Cselédek csak a kastély körüli néhány uradalmi épületben laktak. Az egyutcás falu az 1920-as, 30-as években kezd megnyílni a jövevények előtt. A mai Zrínyi utca, akkor Pál utca, az 1920-as évek végén épül ki. Csertőn a felemelkedő hársfapusztai cselédség a három részből álló szőlőhegyen veti meg lábát, de ugyanide szivárognak be Szentmiklós, Antalpuszta ós Turbók lakói is. A szőlőhegy kis házai nagylélekszámú családokat fogadtak be. A szőlőbeliek előtt a falu csak 1945 után nyílik meg igazán, amikor a kastély környékére az uradalmakból és a szőlőkből tömegesen költöznek be, s több új utcát nyitnak. Amint láttuk, Almáskeresztúrt kivéve a települések négyes társadalmi tagoltsága településszerkezet-formáló tényező is. A négy települési rósz harmonikusabb kapcsolata 1920 után formálódik ki igazán. Ahhoz, hogy az uradalmi cselédség előtt jelentősebb mértékben megnyíljék a szőlő, s főként a falu, s a törzsökös lakosság beengedje a cselédségnek önálló egzisztenciát teremteni tudó részét a faluba, nagymórtékben hozzájárult a Nagyatádi-féle telekosztás és parcellázás. Mozsgón 1935-ig 70 család jutott öszszesen 27 kh-nyi házhelyhez (0,4 kh) és 236 család összesen 457 kh (átlagban 1,9 kh) földhöz. Tudjuk, hogy az Alsó-Szőlőhegy bizonyos része ezzel az osztással került ki a gazdák kezéből, s kezdték el betelepíteni szőlővel a Jedinkát helyette. Szulimánban 18 család, 7 kh-nyi házhelyhez (0,38 kh) és 38 család 79 kh (átlagban 2 kh) földhöz jutott ugyanebben az időben. Csertőn a házhelyhez juttatott családok száma 25, s a kiosztott terület 8 kh (átlagban 0,32 kh). Ugyanekkor 117 család 337 kh (2,7 kh átlagosan) földhöz jutott.

12 Valójában a kiosztott házhelyek, s a szőlőtelepítésre alkalmas részen osztott föld nem nagy. Mégis lehetővé tette, hogy a rendkívül mobilis cselódtársadalom előtt megnyíljék a falusivá válás lehetősége, s egyben helyhez kötődése. Mozsgó kiépülő szélső utcái, az ekkor megnyíló Szulimáni Kossuth, Petőfi és Dózsa utcák, illetve a csertői Zrínyi utca bizonyítják a parcellázások szükségességét ós jelentőségét. Ez az időszak a szőlőhegy lakosságnövekedését is magával hozza. Az almáskeresztúri németek elzárkózását a más etnikumú cselédség elől jól mutatja, hogy itt egyáltalán nem osztottak házhelyet. Osztottak viszont a falu szegényebb német lakosságának átlagosan 2 kh-nyi földet, s ez 28 családot érintett. Éppen ez az adat mutatja, hogy a Nagyatádi-féle földosztásnak vidékünkön nem abban áll a jelentősége, hogy a szegényebb népréteg valamelyest földtulajdonhoz jutott, hanem hogy megnyílt a falu és a szőlőhegy a betelepülők előtt. Ez pedig biztosíték volt egy újabb integráció számára, amelyben a volt jobbágyok és zsellérek utódai 328