Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

keveredni kezdtek az uradalmi cselédség felső, önálló egzisztenciát teremtő rétegével. Mivel a pusztától a falu főutcájáig a beköltözőknek négy stációt kellett végigjárniuk, ez a helybeli szokások, értékrend lassú és természetes átvételét is biztosította. Mire pedig valaki családi és házassági kapcsolatot teremtett az őslakossággal, már a helyi értékrend ós szokások birtokában tehette ezt meg. Ez a társadalmi mechanizmus, a törzsökös lakosság hasonító képessége tette lehetővé, hogy az elmúlt századokban annyi változást megért mobil társadalom mégis vizsgálható néprajzi módszerekkel, s a hagyományok bizonyos része visszavezethető egy korábbi időszakra, s a sok nemzetiség hagyományanyagából kialakult valamiféle egységes rendszer. Alapvető jelentősége van egy olyan elemzésnek, amely arra ad választ, hogy az 1980-ban, azaz vizsgálatunk idején Mozsgón és vonzáskörzetének községeiben élő népesség milyen mértékben kapcsolódik az 1945 előtt itt élő hagyományokat hordozó népességhez. Tudjuk ugyanis, hogy 1945-től napjainkig a lakosság újabb nagy kicserélődése ment végbe. S nemcsak a németek kitelepítése, hanem egyéb okok miatt is. Az 1980-as népszámlálás községi kérdőíveit alapul véve, s ezt összevetve a szóbeli információval és a lakónyilvántartó könyvek adataival, a következő kép vázolható fel. Mozsgó három utcáját, a törzsökös lakosságot befogadó Mátyás király utcát, a két világháború között kiépülni kezdő Pozsonyi utcát, s az új keletkezésű Árpád utcát családonként és házanként vizsgáltuk végig. A Mátyás király utca 64 családjából 29 család (45,3 %) kötődik az 1945 előtt itt élt családokhoz. 35 család (54,7 %) pedig idegen. A Pozsonyi utca már a két világháború között is a beköltöző, máshonnan jött cselédeknek adott helyet. Ma itt 21 család él. S közülük csak kettő (9,5 %) kapcsolódik a régiekhez. 19 család (90,5 %) új telepes. Az Árpád utca rangos családi házait az utolsó negyedszázadban építették. Az itt élő 54 családból 11 (20,3 %) fűződik rokoni szálakkal mozsgóinak tekinthető famíliákhoz, 43 család (79,7 %) pedig nem. A mozsgói Alsó-Szőlőhegyen erősen megritkult a lakosság az utóbbi évtizedben. Mégis 46 család ól kint. Közülük 6 (13 %) még a két világháború között települt ide, 40 pedig (87 %) azóta. Ha a Mozsgót jellemző, mintául vett utcák és a szőlőhegy adatait összesítjük, akkor megállapítható, hogy az 1980-ban itt élt 185 családból csak 38 (22,7 o/o) tekinthető helybelinek, 147 (77,3 %) pedig az utolsó harmincöt évben telepedett a község területére. Ha csak a Mátyás király utcát tekintjük, amely a település legrégebbi magja, s leginkább a törzsökös lakosság fészke, a tovább folytatott elemzés még elszomorítóbb képet mutat. Jelenleg 64 család él itt, s ez nagyjából megegyezik az 1930-as évek elején rögzített állapottal, amikoris 71 portát tartottak nyilván (benne azonban középületek is vannak). A törzsökös lakosságnak, amely ebben az időben még bontatlanul lakta a Mátyás király utcát, ma mindössze 12 leszármazottja él itt, s ez mindössze nyolc törzsökös családot jelent (Istvanovits, Maróczi, Farkas, Kis, Kisgyura, Mester, Modensieder, Müller, Perecz). Olyan nagy családok, mint a község életében mindig szerepet játszó Freifogel, Keresztes, Stecker, Stefanits, Weltzenbach, Viszt és mások, napjainkra már még a faluból is elköltöztek. A helyükre jövők egy része ugyan még a két világháború között polgárjogot nyert mozsgói lakosként, mégis minőségileg különbözőnek kell tekintenünk a hagyományos kultúrahordozó rétegtől. A hagyományos kultúrát ugyanis csak részben volt idejük átvenni. A legrégebbi utca többi lakójának pedig még ennyi kapcsolata sincs a hagyományos kultúrával, ők éppen akkor telepedtek ide, amikor a régi hagyományok keretei már széttörtek, s a kultúrahordozó régi lakosság kicserélődött.

13 1980-ban Szulimánban 150 család élt. Közülük 65 tekinthető őslakosnak (44 %), 85 pedig jövevénynek (56 %). A német kitelepítések miatt a korábban túlsúlyban lévő nemzetiség arányszáma erősen lecsökkent. Az őslakosok között ma csak 16 család kötődik férfiágon az egykori törzsökös németekhez (11 %). A törzsökös magyar családok száma 49 (33 %). A kitelepítéssel teljesen eltűntek olyan jelentős német családok, mint a Trummer, Bach, Land, Donner, Káp, Drier. Megmaradtak viszont a Hoffmann, Lamping, Fakt, Schwarcz, Róth, Visl, Funtig családok leszármazottai. Néhányan nőágon kapcsolódnak régi német családokhoz (Sterl). A magyar családok egy része horvátok, másrésze németek leszármazottja is, de magukat már magyaroknak tartották a két világháború között. Legjelentősebbek az Antalovics, Farkas, Horváth, Kispörös, Matáncsi, Matyók, Treszler, Sáffár családok, akiknek eredete a múlt századi családnevekhez vagy környékbeli, másutt is meglévő magyar családokhoz köthető (például: Mozsgó Farkas, Kispörös). 1948 táján áramlanak be nagyobb számban a főként Naszvad környékéről kitelepítettek. Ezek javarésze azonban csak átmeneti állomásnak tekintette Szulimánt, s igyekezett mi329