Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Hamar Anna: „...Ezt csak szép nyugodtan lehet..."

szorzó alá eső gazdaságokat az 1951. évi rendelet kulákoknak minősítette.

15 "...este szóltak, hogy vagy a földet vagy az ipart adjam le, mert másnap kulák leszek. Hajnalban bementem Kunszentre, leadtam az ipart. Délben jöttek a tanácstól, hogy kulák vagy. Akkor mutattam nekik a papírt, így menekültem meg." A negyvenes évek lehetőségei az ötvenes évekre teljesen elzáródtak és csak azok számára maradt mozgástér, akiknek az állami szerződések nyújtotta biztos piac, pénz- és természetbeni szolgáltatások, valamint a kisparaszti földhasználati formák együttesen felemelkedést biztosítottak. A gazdaságilag erősebb csoportok tagjai vagy visszakényszerültek, visszahúzódtak a paraszti létbe, vagy átléptek mozgásukat másként befolyásoló, de a parasztinál mindenképp tágabb teret biztosító szerkezetbe. Az „egyéni gazdálkodás" Az ötvenes évek második felében az üzem már csak a saját tulajdonú földekre korlátozódott. A 17 kh-nyi területet 1960-ban felajánlották bérletként a szövetkezetnek-, majd ugyanebben az évben a feleségét "beagitálták". A lábasjószág (két ló, három tehén) és a gumiskocsi szintén a szövetkezeti közösbe került. Az önálló gazdaság megszűnése után a településtől 50 kilométerre fekvő szivattyútelepen dolgozik, gépkezelőkónt. Két év után újra önálló gazdálkodásba kezd. A gazdálkodás újbóli megindulását az államilag ellenőrzött ós szervezett termelés és piac szerkezetének sajátosságai tették lehetővé, de a gazdaság gépesítésének szintje olyan tőke jelenlétére utal, ami csak az ötvenes évek gazdaságából származhat. A gazdasági beruházások 1960-1965 év beruházás érték 1960 motorkerékpár 2.000 1961 ló csikóval' 1961 2 kishold szőlő 1962 2 ló 1963 1 tehén 1964 Trabant szgk. 33.000 1965 motoros permetező 12.000 még abban az évben elvették tőle, bevitték a termelőszövetkezetbe A felhalmozott tőke átmentését és gazdasági javakba fektetését lehetővé tette a politikai nyomás csökkenése is. A gazdaság elindulását a két hold szőlő-gyümölcsös biztosította, de ez önmagában kevés területnek bizonyult az önálló gazdaság beindításához. A területnövelést a tagosításhoz kötődő földrendezések tették lehetővé. A rendelet értelmében a nem táblásítható területek kivehetők a szövetkezeti használatból, ha tulajdonosa nem termelőszövetkezeti tag.

16 így a család (saját, húga, idősebb lánya) ötvenes években - az adó ós a beszolgáltatás miatt "szétírt" - földjeit újra visszaigényelték. A hatvanas évek közepére gazdasága 5.000 kvadrát szőlőből és 7 hold szántóból állt. Az üzeme meglehetősen szétszabdalt volt, több mint 10 tagra volt széttagolva. A szántót zöldtakarmánnyal vetette be, a szőlő-gyümölcsöst köztesen művelte (burgonya). A gazdaság gyümölcsöt és burgonyát, valamint sertést értékesített. Az értékesítésben jelentős változás akkor állt be, amikor a motorkerékpáros-puttonyos/kosaras szállításról áttért a személygépkocsira (1965). Piaci pozíciója nemcsak azzal nőtt, hogy egyszerre több árut tudott jobb minőségben (nem tört úgy a gyümölcs) piacra vinni, hanem távolabbi piacokon tudott megjelenni. A falu a Duna-Tisza-közi homoki kultúra északi határsávjában fekszik, körülvéve a szolnoki, nagykun és békési hagyományosan állattenyésztő-szántóföldi növénytermesztő területekkel. A gépkocsi lehetővé tette, hogy kilépjen a környék kis keresletű, alacsony értékesítési árú piacairól és a falu hagyományos felvevő piacain jelenjen meg. Előnyben részesítette a jó közlekedési útvonalak mentén fekvő, könnyen megközelíthető városokat (Törökszentmiklós, Kisújszállás és Karcag). A parasztgazdaságok felszámolásával és a rosszul működő elosztással a regionális piacokon megnőtt a kereslet olyan termények iránt, amit a nagytáblás termelésre berendezkedett szövetkezetek nem vagy kismértékben tudtak biztosítani.

17 Elsősorban a gyümölcs-zöldség iránt volt nagy kereslet. A hatvanas évek elején a háztáji termelés visszaesett, ós piacon való jelenléte jelentősen kisebb volt, mint a hatvanas évek második felében. A szövetkezetekben terjedő családirészes művelés a kapás kultúrákra települt, ami a tagok állattartásának kedvezett. A regionális piac kedvezőtlen helyzete, a háztáji termelés visszaesése, a hagyományos kultúrák továbbélése a családirészes és a háztáji gazdaságokban együttesen eredményezték az egyéni gazdálkodó piaci helyzetének stabilitását. 319