Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Hamar Anna: „...Ezt csak szép nyugodtan lehet..."
így a család a gazdasági munkák kisebb részét feles-harmados munkában végeztette el, többségét pedig napszámosokkal. A napszámos munka olcsóságát a helyi nagyüzem viszonylag kicsi napszámos-szükséglete, pontosabban a nagy munkaerő-fölösleg biztosította. A gazdaság eleinte a nagyüzemben munkát nem kapott napszámosokat foglalkoztatott, nagyon sokszor még a nagyüzemnél is alacsonyabb bérért, kihasználva a számára kedvező munkerőpiacot. Fokozatosan alakította ki saját napszámos körét - amiből az arató, illetve a feles- ós harmadosbérlők is kikerültek. A harmincas évek közepére a gazdaság munkaszervezete és az üzemszervezete részben volt csak paraszti jellegű. A hízómarha és sertés piacra termelése, a költségcsökkentő alacsony napszámbérek ós az idegen munkaerő meghatározó aránya a gazdaságban, valamint a gazdaságon kívüli fuvarozás arra utalnak, hogy a harmincas évekre a gazdaság nemcsak az áruhanem a munkaerőpiacon is jelen van. A gazdaság jobban ki van szolgáltatva a piaci árnak, kénytelen a piac mozgására jobban odafigyelni, mint a hagyományos gazdálkodást folytató parasztgazdaság. 8 A család a jövedelmének jelentős részét visszaforgatta a gazdaságba, még akkor is, ha ez elsősorban a földterület növelését jelentette. Ezt azonban a fogyasztás leszorításával tudták csak elérni. A gazdasági tőke átváltási kísérlete A gazdaságban erősen keverednek a paraszti és nem paraszti elemek, de a gazdasági stabilitás, erősödés önmagában nem sokat ér, ha a család nem képes megtalálni a megfelelő eszközt a kiemelkedéshez. A családok társadalmi emelkedésének útját a gyerekek magasabb presztízsű társadalmi-foglalkozásbeli csoportba juttatása jelentette. A társadalmi felemelkedés mechanizmusában megfigyelhető buktatókat legjobban a gyerekkel szembeni felemás elvárásokkal lehet érzékeltetni. A gyereket kiskorától belenevelték a mezőgazdasági munkába - rendszeresen járt a napszámosokkal és a szülőkkel is dolgozni, az állatok körül - mint általában a parasztgyerekek rendszeresen segített. A gyerekkorban tökéletesen megvalósult a paraszti munkába nevelés. A gazdaság erősödésével növekedett a napszámosmunkák aránya. Még részt vett kiskamasz korban a munkákban, de 14-15 éves korára ez a munkavégzés gyakorlatilag nullára csökkent. A gazdasági munkák megismertetése ugyan megtörtónt, de a megerősítő szakaszban - ami a munkábanevelós legfontosabb része - ez megszakadt, így a feltörekvő, a munkát az önkizsákmányolás legmagasabb fokáig elvivő gazda viselkedési mintája nem alakulhatott ki. Annál nagyobb a más munkájának minél olcsóbb áron való megvétele, ahol az olcsóságba nemcsak a munkabér, hanem az összes járulékos kiadás leszorítása, elhagyása fontos szerepet kap. A munkaerőpiaci kínálat kihasználása, és saját munkaerejének más, a gazdaság szempontjából kedvezőbb forrásokra fordítása jelentős helyet kapott gazdasági szocializációjában. A gazdasági szocializáció felemásságát csak részben lehet a gazdaságban végbement változásokkal magyarázni. A szülők gyereküket - és rajta keresztül a családot - ki szerették volna juttatni a paraszti sorból ós taníttatni akarták - állatorvosnak. Az üzem működésének logikája lehetővé tette a munkaerő kiengedését a gazdaságból, és nem riasztotta meg a szülőket a család tényleges és az elérni kívánt társadalmi helyzet közötti nagy különbség sem. A gazdasági tőke átváltása előbb kulturális, majd társadalmi tőkóvó mégsem sikerült. Nem valósulhatott meg, mert nem rendelkeztek olyan eszközökkel, melyek felhasználásával az ilyen típusú társadalmi felemelkedés megvalósítható. A továbbtanuláshoz szükséges készségek elsajátítása nem történt meg ós igazából a család.sem segítette elő - ha másként nem, hát megfelelő toleranciával - e készségek kialakulásának akár csak a legkisebb szintjét sem. így nem csoda, hogy a család törekvése megbukott a gyerek ellenállásán - no meg tanulmányi eredményein. A családfői funkciót ellátó anya ennek ellenére nem mondott le fia taníttatásáról ós a parasztsorból való kiemeléséről. Ha nem tudja a falusi középosztály soraiba emelni, úgy a kispolgári lét is elfogadható volt a számára. Igy került a "semmirevaló" fia a megyeközpont egyik henteséhez tanoncnak. Ez a megoldás biztosította a család számára a gazdaság továbbvitelét, mivel az iparhoz szükséges "alapanyagot" akár a szülői, akár saját gazdaságában elő tudta állítani, ugyanakkor az iparosok közé emelkedett, ami a paraszthoz viszonyítva nagyobb elismertséget jelentett, még akkor is, ha ezzel a faluban eléggé kitaposott utat választott. Ez az iparosréteg sokkal inkább volt parasztiparos, ipara jelentette a "kiegészítő" jövedelmet és gazdasága - hacsak lehetett a szőlő-gyümölcskultúra a tényleges jövedelmet. A hentesipar szerves folytatása volt a jelentős állattenyésztésre berendezkedett gazdaságnak, 317
