Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Hamar Anna: „...Ezt csak szép nyugodtan lehet..."

beszálló gazdákat tömörítette.

6 Jelen voltak azon gazdálkodók is, akik ki tudták használni azt a gazdasági mozgásteret, amit a hatvanas évek termelés- ós piacszerkezetének "hiányosságai", a terület hagyományos gazdálkodási kultúrája ós a közvetlen politikai nyomás csökkenése együttesen biztosítottak. Ebben a makroszinten mindenképp nagyon kicsi mozgástérben eltérő gazdálkodó típusok jelentek meg. Az önálló gazdák egymástól eltérő utat tettek meg, de valamennyien egyeztek abban, hogy szegény családból származtak, pontosabban, hogy szüleik gazdasági önállósodásukkor a szegónyparasztsághoz tartoztak. Szüleik, vagy ők maguk lettek feltörekvő paraszttá, azonban más-más helyzetből indultak, eltérő időben ós eltérő eszközöket használva emelkedésükhöz. Az alábbiakban egyetlen típust képviselő gazdálkodó óletútjával foglalkozunk, megkeresve azokat a főbb tényezőket, melyek meghatározták gazdasági viselkedését, törekvéseit és annak eléréséhez választott eszközöket. 1. A családi háttér Az anya édesapja gátőr volt, foglalkozásának presztízse megkülönböztette a paraszti népességtől. A nyugdíjt biztosító állás jövedelmének egy részét földek vásárlásába fektette, így tett szert évek alatt 6 kh-ra. Ez a felemás állapot jellemezte az apa családját Is. Apai nagyapja önálló fogattal rendelkező paraszt volt, aki szerződéses kocsisként dolgozott a falu határában elterülő nagybirtokon. A szülők összeházasodásukkor semmilyen ingatlannal sem rendelkeztek. Az apa az apjával dolgozott együtt, az anyja varrónő volt. Fiuk megszületésekor már volt kölcsönpénzen vett házuk. Az I. világháború kitörésekor az anya marad az egyetlen kereső, aki varrónői munkával nemcsak a házra felvett hiteleket fizeti vissza, hanem két holdnyi rossz minőségű földet is vásárol. A kuporgatas, a visszafogott fogyasztás, valamint a rossz minőségű földek felvásárlása lesz az alapja a szülői gazdaság növekedésének. A gazdaság fellendülése az özvegy anya második házasságával kezdődött. A férj a házasságba nem hozott vagyont, de két év leforgása alatt vettek kocsit és két lovat, amivel fuvarozást vállaltak. A gazdaság bő tíz év leforgása alatt 2 kh-as kisüzemből közel 17 kh-as gazdasággá nőtte ki magát, ahol a saját tulajdonú föld biztosította az üzemi terület meghatározó részét. A területnövekedést - ha nem is közvetlen formában - a faluban végbement különböző földosztások tették lehetővé.

7 A három osztás során (a Nagyatádi-féle, a vitézségi földek, valamint a csendőrségi földek) nem jutott földhöz a család, de növekedett azon törpebirtokosok száma, akik nem tudták megművelni iga hiányában, így feles vagy haszonbéres használatra kiadták művelésre, ós nagyon sokan el is adták gyenge minőségű földjeiket. Ezen földeket vásárolták össze apránként a szülők. A szülői gazdaság terjeszkedési formája tipikusan parasztinak mondható, mert kevés tőkével rendelkeztek és a földek vásárlásakor gazdasági javak cseréje (földet terményért) ment végbe. A gazdaság növekedése - hasonlóan a többi típushoz - úgy ment végbe, hogy a gazdaság nem jelent meg a tényleges földpiacon. A gazdaság kimondottan gyenge földeket vásárolt, amit trágyázással, többszöri talajforgatással ós lazítással javítottak, majd zöldtakarmánnyal vetettek be. A földek feljavításának kényszere megnövelte a termelésszerkezeten belül a takarmánynövények arányát, ami az állattartás - elsősorban hízómarha és sertés - erősödéséhez, gazdaságon belül domináns szerepéhez vezetett. A területnövelés módjának másik következménye volt az üzem jelentős mértékű területi széttagoltsága. Az eltérő területi adottságok már önmagukban is befolyásolták az üzemszervezetet. Az állatállomány megnövekedett takarmánybázisát biztosította a vetésterület jelentős része. A takarmánytermesztésre nem alkalmas területeken csak akkor kezdtek el zöldség-gyümölcs kultúrával foglalkozni, ha már szántóföldi művelésre végképp alkalmatlannak tartották. A gazdaság a harmincas évek elejére több lábon álló középgazdasággá nőtte ki magát. A feles és haszonbéres földek az összterület arányában jelentős mértékben visszaszorultak, a harmincas évek végére jelentéktelenné zsugorodtak, így az állattenyésztés felé elmozduló termelésszerkezet mellett az intenzív kultúra és a fuvarozás - mint önálló ipar - jelezte, hogy a gazdaságnak megvan a lehetősége a középparaszti gazdaságból való kimozdulásra. Különösen ha az üzemszervezet mellett figyelembe vesszük a munkaszervezetet is. A család összetétele nem felelt meg az üzem növekvő munkaerő-szükségletének, mert a család egyetlen értékes munkabíró tagja munkaerejét elsősorban a közvetlen mezőgazdasági termelésen kívül értékesítette. 316