Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Hamar Anna: „...Ezt csak szép nyugodtan lehet..."

HAMAR ANNA „...EZT CSAK SZÉP I A hetvenes évek egyéni A nyolcvanas évek végétől jelentős kérdéssé vált a gazdaság, ezen belül is a mezőgazdaság szerkezetátalakítása/alakulása, a tulajdonviszonyok rendezése, az új típusú termelőszervezetek megjelenése. Ebben a folyamatban az egyéni gazdaságok, az egyéni gazdálkodók újra a figyelem középpontjába kerültek. Míg napjaink mezőgazdasági önállóiról nem állnak rendelkezésünkre átfogó ismeretek, addig ez nem mondható el a hetvenes évek egyéni gazdaságairól, illetve gazdálkodóiról, pedig az a csoport egy letűnt réteg és mentalitás képviselőjeként volt számontartva. 1990-ben 40.289 önálló gazdálkodót tartott nyilván az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság, míg a hetvenes években 59.835 egyéni gazdálkodót írtak össze az általános mezőgazdasági összeírás kérdezőbiztosai.

1 A mai egyéni gazdaságokról átfogó jellegű ismeretek hiánya nemcsak az állandóan változó, alakuló szerkezettel magyarázható, hanem a "mezőgazdasági önálló" kategóriában végbement változással is. A hetvenes években az egyéni mezőgazdasági üzemeket önálló üzemtípusnak tekintették, és a 72-es összeírás összesítő tábláiban is így szerepelnek, míg a nyolcvanas összeírásban már a kisegítő gazdaságok minderit összemosó kategóriájába emelték át. Ez a változás nemcsak azt jelezte, hogy a nyolcvanas évek fordulójára ezen gazdaságok a politika számára érdektelenné váltak és a mezőgazdasági termelésben, ezen belül is a kistermelésben, arányuk jelentéktelenre zsugorodott, hanem előre vetítette az addig szerves egységet jelentő üzem és foglalkozás szétválasztását is. Az egyéni gazdálkodó fogalom elvesztette gazdasági tartalmát és munkaügyi kategóriává vált, ami a kutatók számára egyedüli mutatóként használható.

2 A rendelkezésünkre álló adatok (lásd 1. táblázat) a nyolcvanas évek elejére radikális csökkenést jeleznek ugyan, de a nyolcvanas évek köDTAN LEHET... ója és gazdasága* zepótől dinamikus növekedés jellemzi ezt a foglalkozási csoportot. A hetvenes évek ós napjaink önállóan gazdálkodó csoportjai között nincs meghatározó jellegű folytonosság, de a hetvenes évek egyéni gazdálkodóinak gyerekei jelen vannak napjaink mezőgazdasági önállói, vállalkozói között, ha arányuk nem is meghatározó ennél a foglalkozási csoportnál. A kilencvenes évek fordulóján több egyéni üzem vezetője gazdálkodott önállóan a hetvenes években is. A mezőgazdaság kollektivizálásának kezdetén (1958) az egyéni gazdaságokhoz 4.752.240 hektár terület tartozott, ami három év alatt 344.113 hektárnyira csökkent.

3 A hatvanas évek elejétől az egyéni gazdaságok elvesztették gazdasági-társadalmi jelentőségüket és periférikus helyzetbe kerültek. Az 1972-es Általános Mezőgazdasági Összeírás szerint mezőgazdasági önállónak kell tekinteni az "... egyéni gazdálkodó megjelölés alatt összeírt személyeket, akik az összeírás időpontjában munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban nem álltak, jövedelmük a saját tulajdonukat képező, vagy bérelt földterületen folytatott növénytermelésből vagy állattenyésztésből származott."

4 A kategorizálásnál ugyanide kerültek a fuvarosok éppúgy, mint a formailag nem szükségszerűen önálló feles- vagy részesbérlők. Az 1972-es statisztika adatai szerint 59.835 mezőgazdasági önálló foglalkozású élt az országban, Szolnok megyében számuk 3.827 volt, ami magasabb az országos átlagnál, (lásd 2. tábla) A hetvenes évek gazdálkodói tagadhatatlanul elöregedett csoportot alkottak. A férfiak átlagéletkora 61 év volt, míg a nőké 39 év.

5 Többségük ragaszkodott gazdasági önállóságához, de ez a gazdálkodó csoport nemcsak az elöregedett, a kollektivizálással mereven szem*A tanulmány a Soros Alapítvány támogatásával készült 315