Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Gulyás Katalin: A jászsági kézművesek 1828-ban

Az iparosok aránya az adózó családfők között adózó iparo % folya % Település családfők sok mato san dolgozik 1. Alsószentgyörgy 649 80 12,3 12 1,8 2. Apáti 1343 135 10,1 30 2,2 3. Árokszállás 1316 102 7,8 21 1,5 4. Berény 2940 334 11,4 109 3,7 5. Dósa 407 23 5,7 3 0,7 6. Felsőszentgyörgy 319 17 5,3 1 0,3 7. Fényszaru 707 51 7,2 27 3,8 8. Jákóhalma 481 52 10,8 8 1,6 9. Kisér 787 51 6,5 20 2,5 10. Ladány 810 72 8,9 11 1,3 11. Mihálytelek 349 30 8,6 2 0,5 Szembetűnő egyes települések kézműveslakosságának növekedése 1766-hoz viszonyítva, amikor FODOR F. számításai szerint az iparosok aránya az adózó családfőkön belül községenként a következő volt:

20 Település iparosok részaránya (%) Alsószentgyörgy 6,8 Apáti 3,9 Árokszállás 7,6 Berény 10,7 Dósa 2,9 Felsőszentgyörgy 1,1 Fényszaru 3,0 Jákóhalma 3,2 Kísér 2,9 Ladány 5,0 Mihálytelek 0,8 Jelzi az iparosság helyét, rangját a jászsági települések társadalmában, hogy képviselői a legkisebb faluban is helyet kaptak az országos összeírást végrehajtó bizottságban, többé-kevésbé kifejezve a lakosságon belül a kézműves réteg arányát. Jászberényben pl. a bírón, a jegyzőn és 2 szenátoron kívül 32 gazda, 16 mesterember és 16 zsellér bemondása és hitelesítő jelenléte mellett készültek el az összeírási ívek, de a legkevesebb iparossal rendelkező Felsőszentgyörgyön is részt vett az összeírásban 4 gazdával és 2 zsellérrel együtt 2 mesterember is. Tekintsük át településenként a Jászság iparos lakosságának az 1828. évi országos összeírás során felvett adatait. ALSÓSZENTGYÖRGY mester segéd összesen 1. szűcs 23 1 24 2. csizmadia 18 1 19 3. takács 18 — 18 4. kovács 6 — 6 5. szabó 5 — 5 6. molnár 2 — 2 7. asztalos 2 — 2 8. tímár 2 1 3 9. kalapos 1 — 1 10. gombkötő 1 — 1 11. mészáros 1 — 1 12. bognár 1 1 2 összesen: 80 4 84 Iparosainak létszáma és az adózó családfők közötti részaránya alapján 1828-ban a Jászság egyik nagyobb kézműipari központja. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az országos összeírást követő évben, 1829-ben eredményesen folyamodott a mezővárosi jog elnyerésért. Alsószentgyörgyön 1817-ben alakult vegyes céh, melyben a csizmadiák, szűcsök, takácsok és a szabók egyesültek. Az országos összeírás szerint is ezek a legtöbb mestert foglalkoztató iparágak, viszont az iparosok 1/5-e, 8 mesterség képviselői, céhen kívül dolgoztak. így a kovácsok, s a 2 tímár, akiknek működése Jászberényen és Kiséren kívül Alsószentgyörgyöt is a bőrkikészítés központjává tette. Említést érdemel még a gombkötő mester is, akinek termékeit a helybeli szabók használhatták fel. Bár az összeírás csak 2 molnárt említ, a malomipar jelentőségére hívja fel a figyelmet, hogy a településnek 4 malma volt: két vízimalom, összesen 8 kővel és egy 2 köves szárazmalom a község számára évente 1600 pm gabonát jövedelmezett. Ezenkívül 1 szárazmalom (jövedelme 8 2/8 pm) az egyik kisföldű redemptusgazda tulajdonában volt. Segédet csak kevés iparos alkalmazott: Kertész István csizmadiának, Gregorovits Pál szűcsnek, Borsó Tamás bognárnak és Klinkó Pál tí280