Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században

gyár Királyság másik szabadparaszti jellegű területe) 400 huszárjával alkottak közös lovasezredet. Ennek létszámát a birodalmi hadvezetés 1759-ben 1200 főre emelte. A közelmúltban megjelent magyar hadtörténeti szintézis szerint a háborút követően az ezredet 1773-ig együtt tartották, s csak ekkor oszlatták fel, véleményünk szerint azonban ez az adat alighanem téves.

40 Ezt követően a jászkunok háborús részvétele fokozatosan változott. A fegyveres konfliktusok esetén továbbra is 600—600 lovast, illetve ezek "pótlásait" szerelték fel, ám ezt a kontingenst a birodalmi haderő reguláris magyar huszárezredei között osztották fel, kisebb (rendszerint 75 fős) csoportokban. (Nyilvánvaló, hogy e változtatásokkal a továbbra is csak háborúk idején szolgáló — felkelő jellegű — jászkun alakulatoknak a sorkatonaságba való végleges beolvasztását készítették elő.) A jászkun alakulatoknak reguláris csapattestekké való átszervezése a francia forradalmi háborúk alatt ment végbe. Kezdetben ugyan a Jászkun Kerület még állított ki "privilegiális elvek alapján", csak a háború időszakára fegyverbe hívott "capituláns" katonákat, ám ezt hamarosan felváltotta a magyar rendi országgyűlések által teljesen egységes feltételek (szolgálati idő) alapján történő újoncállítás. A jászkunok továbbra is a magyar huszárezredekhez kerültek. 1800-ban felállították, s hamarosan reguláris alakulattá szervezték a 12. számú "Palatínus" vagy "Nádor" huszárezredet, amelynek ezredesi és őrnagyi osztályát (1 osztály — 2 lovasszázad) a jászkunok, míg az alezredesit pedig a hajdúk adták. Az ezred tulajdonosa a Magyar Királyság nádora lett, s ismert, hogy e méltóságot a XIX. században mindig a Habsburg család tagjai töltötték be. Az ezred már a napóleoni háborúk alatt különleges hírnevet vívott ki, s hamarosan a Birodalom egyik elit katonai egységeként emlegették. Legismertebb haditettét 1805-bjen hajtotta végre, amikor az ulmi erődből kiindulva a teljes francia haderőn áttört, s Mack tábornokot Csehországba menekítette.

41 A Napóleon elleni háborúk a XIX. század első évtizedében több alkalommal is rendkívül súlyos helyzetbe hozták a Habsburg Birodalmat. A Jászkun Kerület 1815-ig szinte évente állított ki újoncokat, ám az 1805-os és 1809-es háborúk idején még ez is kevésnek bizonyult. Az uralkodó a jászkunok nemesi felkelését is elrendelte, mégpedig a régi elvek szerint. 1805-ben ez 600 lovas kiállítását és felszerelését jelentette, 1809ben viszont a szokásos 600 lovas mellett még egy 287 főből álló elit lovasegységet is kiállítottak. Ez a lovas osztály részt vett a vereséggel végződött győri csatában, ahol a már korszerűtlen magyar nemesi felkelés (insurrekció) utolsó fegyveres bevetésére került sor. Egyébként a jászkun nemesi felkelés szerepe a hátország rendjének fenntartása volt.

42 1815-től a nagy európai háborúk véget értek. A jászkun nemesi felkelést ettől kezdve már soha nem hívták fegyverbe, bár a Jászkun Kerületben évente 5.000 rajnai forintot takarítottak meg erre a célra. 1848-ig újoncállításokra is csak három alkalommal (1822, 1831, 1841) került sor. Ekkoriban a jászkunokat több magyar huszárezredben is említik. 1831-ben a "Nádor" huszárokhoz zömmel csak a jászságiakat osztották, míg a kiskunok és nagykunok főként a "Ferdinánd" huszárezredhez kerültek. A Jászkun Kerületben rendszerint csak azt kötötték ki, hogy újoncaik a "magyar lovas ezredekben" (huszárság) szolgáljanak. Igazi rangot azonban a "Nádor" huszárezrednél történő katonai szolgálat jelentett, minthogy ennek ezedtulajdonosa a nádor volt, ki a jászkunok közvetlen felettese volt, s címei között a "Jászkunok Grófja és Bírája" titulust is viselte. Ezzel magyarázható, hogy 1841ben (az 1831-es katonaállításra emlékezve) a nagykunok és a kiskunok saját újoncaikat kívánták a "Nádor" huszárokhoz küldeni, de végül abban állapodtak meg, hogy mindhárom terület egyaránt 62-62 főt ad az "idegen" regimentekbe.

43 A jászkunok a dinasztia háborúiban nem csekély áldozatokat hoztak. Egy korántsem teljes kimutatás szerint 1735-től 1838-ig összesen 11.569 katonát és 8.984 lovat állítottak ki. (Ennek előbb felét, később 2/5-öd részét adták a jászok.) Különösen a XVIII. század végéig tartó időszak katonaállításai voltak költségesek, mivel a teljes felszerelést és a lovakat is biztosítani kellett. Ez a szabály vonatkozott a napóleoni háborúk idején a nemesi felkelésekkor felálló jászkun alakulatokra is. Az egyes településekre eső létszámot 1745-től a redempciós váltságösszeghez való hozzájárulás arányában vetették ki, egészen 1831-ig. Ekkortól viszont a nádor utasítására, a férfinépesség számát vették alapul. A Jászkun Kerületre eső teljes újonclétszámot rendszerint az ország hadiadó felosztási kulcsa alapján állapították meg.

44 A XIX. század elejétől a jászkunok több alkalommal is kérték, hogy különítsék el azokat a javakat, amelyek után jobbágyi terheik vannak (hadiadó fizetése és újoncállítás), s amelyekhez nemesi kötelezettségek járulnak (nemesi felkelés). E törekvések a jászkun társadalom 1745 253