Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században

utáni tagozódásával magyarázható. A redempciót követően ugyanis kialakult egy megváltakozásban anyagilag résztvett földváltó (redemptus), s egy abból kimaradt (irredemptus) réteg. A jászkun privilégiumok döntően csak a redemptusokra terjedtek ki, s a földekből való részesedés alapja is a megváltási összeghez való hozzájárulás mértéke lett. A személyükben szabad irredemptusok helyzete jobb volt, mint a jobbágyoké, ám gazdasági ós politikai tevékenységük rendkívül behatárolt volt. A "jászkun szabadság" a környező területek jobbágyai számára még így Is hatalmas vonzerőt jelentett, s a XIX. század elejére rendkívül felduzzadtak a jászkun társadalom nem földváltó elemei. Amíg 1760/1766 táján arányuk 20—26 százalék lehetett, addig ekkor már a népesség felét tehették ki. A redemptusok szerették volna elérni országos nemesként való elismertetésüket, s ezért hajlandók lettek volna a nemesi felkelés privilegiális kötelességből fakadó terheinek vállalására. Ugyanakkor a földnélküli irredemptusokra kívánták hárítani a hadiadó fizetését, valamint az újoncállítás terhét. Az irredemptusok ellenállása azonban túl nagy volt, s a tervet az uralkodó sem pártolta. Hasonlóképp elutasítólag nyilatkozott a magyar nemesség is az 1830-as országgyűlésen. A redemptusok nemesként való elismerése elleni fő érvük az volt, hogy az országos nemesek háború esetén személyes hadbavonulásra (personalis insurrekció) vannak kötelezve, míg a jászkunok csak meghatározott létszámú felkelő kiállítására. A katonaállítás a Jászkunságban — a sorshúzásos rendszer ellenére — gyakorlatilag 1848-ig verbuválással történt. A napóleoni háborúk után már arra törekedtek, hogy az irredemptusok közül állítsák ki az újoncokat. A családosok és az egyetlen fiúk már korábban is mentességet élveztek a katonáskodás alól. A toborzás zeneszó mellett, s nem kis mennyiségű bor felhasználásával zajlott. A Jászságban az újonclétszám kiállításával kapcsolatos problémákról nem tudunk, ám a redemptus-irredemptus ellentétek 1841ben a Kiskunság területén már nehézségeket okoztak.

45 1773-ig az önálló alakulatokban felálló jászkun lovasság tisztikarát is a Kerületek adták, s a kinevezések mindig a nádor jóváhagyásával történtek. Hasonló elv érvényesült a napóleoni háborúk idején, a nemesi felkelésekkor kiállított alakulatoknál. A reguláris huszárezredekhez viszont már csak legénységet adtak, míg a tisztikart idegen hivatásos tisztek (sokszor nem is magyarok) alkották. így volt ez a "Nádor" huszárezred esetében is. Az önállóan felállított alakulatok szervezeti felépítését a Birodalmi Haditanács vagy a nádor határozta meg. Ez sokszor eltért a reguláris huszárezredekétől. A jászkun huszárok egyenruhája a Habsburg örökösödési háborútól kék színű volt, s ezt a jászok hagyományos színének tartották. Kék egyenruhája volt a "Nádor" huszárezrednek is.

46 A jászok katonáskodása 1848-tól 1876-ig, a Jászkun Kerület megszűnéséig 1848-ban a magyar társadalom polgári átalakításának, s a feudális kiváltságok felszámolásának igénye forradalmat robbantott ki Magyarországon. E forradalom később nemzeti szabadságharccá alakult át, amelyet másfél éves, véres küzdelem után csak az osztrák és orosz hadsereg egyesített ereje tudott leverni. A jászkunokat kezdetben a polgári átalakulás nem különösen lelkesítette, hiszen a teljes polgári jogegyenlőség megvalósítása a feudális eredetű jászkun privilégiumok felszámolását is jelentette. Megtartásuk csak 1848 nyarától változott meg, amikor az osztrák haderő nyílt támadást indított Magyarország ellen. A jászkunok a szabadságharc alatt jelentős számú nemzetőrt mozgósítottak, majd az újonnan szervezett magyar reguláris haderőbe (honvédség) is küldtek csapatokat. 1848 őszén a császárt támogató szerbek és horvátok ellen 3.600 gyalogos ós 600 lovas nemzetőr vonult fel, s ekkor állították fel a 14. számú "Lehel" huszárezredet is, mely mintegy 1400 főből állt. 1849 elején a nemzetőrség legképzettebb részéből hozták létre a 24. és a 65. honvédzászlóaljakat, egyenként 1200 fővel. (Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a Jászkun Kerület népessége ekkor közel 180.000 fő volt, s ezek közül mintegy 60.000 ember élt a Jászságban.) A reguláris alakulatok résztvettek a szabadságharc fő hadműveleteiben. A "Lehel" huszárok 6 százada a világosi fegyverletétel után sem kapitulált, hanem fegyvereit és zászlóit elrejtve oszlott fel.

47 1849 júliusában a Magyarországra betört cári haderő a Jászságot is megközelítette. A kisszámú magyar reguláris erők kiegészítésére ekkor a Jászság területén népfelkelést hirdettek meg. Mintegy 8.000 főnyi, rosszul felfegyverzett jászsági gyűlt össze, de a még így is több mint kétszeres túlerőben lévő ellensegseges haderő megállítása nem sikerült.

43 264