Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Szabó Géza: Új adat a kárpát-medencei és az északi bronzkor kapcsolatához
urnamezős kultúra alkalmazta szívesen ezt a díszítési módot. A tárgyalt övkorongokon kúpos, vagy a végén ellaposodó, kis korongban végződő tövis van. A most vizsgált korongok mintegy felének kúpos, hegyes a tövise. Ezek egy részén spirálpárok (Sonderhaa, GJedsted) 103 , más részükön pedig folyamatosan egymásba kapcsolódó spirálok láthatók (Olby, Borúm Eshoj, Saerheim). 104 Az enyhén hengeres, végükön ellaposodó tövisű korongokon viszont minden esetben folyamatosan egymásba kapcsolódó spirálok vannak (Rundforbi, Pedersker, Langstrup, Stockhult). 105 Az eltérések valószínűleg időbeli különbségekre utalnak. A dunaföldvári lelet tövise - formáját tekintve - leginkább a rundforbi-l korong töviséhez hasonlít. E korong tövisének a vége azonban letörött, így ma már nem lehet eldönteni, hogy hegyes volt-e, vagy kis korongban végződött. 106 Tövise ferde, mint a dunaföldvárió. A számos dániai lelet alapján egyértelmű, hogy az idők folyamán az övdíszek kúpos tövisén egyre nagyobb ós díszesebb korongok jelentek meg. Az egyes típusok azonban egymás mellett, párhuzamosan is.létezhettek, mint azt a stockhulti kincslelet övkorongjainak tövisei is jelzik. 107 A vizsgált övkorongok mérete 15-28 cm lehet. A méretbeli eltérések ós a díszítőmotívumok, illetve a tövis formája között úgy látszik, nincs öszszefüggós. A nagyobb átmérő természetesen több díszített sáv elhelyezését tette lehetővé. Az egyetlen négy spirálsávval díszített övkorong átmérője 28,2 cm (Langstrup). 108 A két sávban spirálokkal díszített korongok átmérője 15 cm körül mozog (Egtved, Saerheim) 109 , de lehet 22 cm is (Pedersker). 110 A dunaföldvári korong 19 cm-es átmérőjéhez Pedersker 22 cm és Borúm Eshoj 18 cm átmérőjű övdísze áll a legközelebb. Az északi bronzkor területén az övkorongok készítésénél is alkalmazott ráöntés nyoma 111 a most vizsgált tárgyon is fellelhető. A megrepedt övkorong javításakor az egykori mester azonban nemcsak a repedést javította ki, hanem az egész tárgy hátlapját megerősítette egy vékony bronzróteg ráöntósével (1-2. kép). Az eredménnyel elégedetlen lehetett, mert újból megismételte a műveletet (8-9. kép). A ráöntósre utaló számos adat között egyelőre egyet sem találtam, ahol a javítandó tárgy egész felületére kiterjedő ráöntést alkalmaztak volna. A fómanalízis-vizsgálat az egyes rétegek fémösszetétele között csak kisebb eltérést mutatott ki. 112 (I. táblázat). A dunaföldvári korongon az elferdült tövis tövénél egy kis repedés látható. A tövis ferdeségének egyik oka lehet az utólagos ráöntés is. Ezt erősíti meg az a tény, hogy más korongon is megfigyelhető a tövis elferdülése, a langstrup! korongnál pedig egyértelműen megállapítható, hogy a tövist és a felerősítésre szolgáló kis fület utólag, ráöntóssel készítették. 113 VI. A korongok hátlapján, a tövis alján kis fül tette lehetővé az övre erősítést. A dunaföldvári korongon a hátlap közepén egy kis alaktalan kiemelkedés van (10. kép). Nem lehet eldönteni, hogy ez a tövis folytatása a hátlapon, vagy a felerősítést szolgáló fül csonkja. A kis kiemelkedés legömbölyödött élei arra utalnak, hogy a ráöntés vagy ráöntósek fedik az eredeti csonkot. Nehezen értelmezhető ez a jelenség. Ellentmondás van a korong gondos elkészítése és aközött, hogy nem lehetett rendeltetésszerűen használni. A felerősítést szolgáló fület utólag - ráöntóssel - pótolhatták volna. Ennek azonban nincs nyoma a tárgyon. Nehéz magyarázatot adni arra, hogy a nagy munkával elkészített, bonyolult eljárással megjavított korongot miért nem látták el egy kis füllel. Az övkorong viseletének módját egyértelműen mutatják az északi sírfeltárások. A dunaföldvári leletet jelenlegi állapotában azonban nem lehetett eredeti funkciójának megfelelően gyapjú övre erősítve használni. Az egyértelmű, hogy övkorongnak készült, és talán ekként is használták egy darabig. A repedés javítása után azonban az újabb ráöntósen már nincs nyoma a felerősítést szolgáló kis fülnek (10. kép). Legkésőbb a javítás után tehát vagy megváltozott a tárgy eredeti funkciója, vagy a felerősítés módja lett más, vagy mindkét dolog módosult: — a korong már nem a ruházat kelléke, csak dísze volt — esetleg rangjelző tárgyként, — nem gyapjúra erősítették fel, hanem keményebb, merevebb anyagra (pl. bőrre egy rátótes megoldással), — a tárgy leleményes tulajdonosa új funkciót talált a díszes korongnak, és nem gyapjúra, hanem bőrre erősítéssel oldotta meg a vizsgált tárgy használatának ós felerősítésének csak a mai ember számára nehéz problémáját. A Kárpát-medencében a halomsíros és az urnamezős kultúra népe is alkalmazta a ruházat díszítésére a különböző méretű bronzkorongokat. 114 Természetesen a vizsgált övkorong felhasználásának módjánál sokkai fontosabb az, hogy milyen módon, s főleg mikor került a Duna mellékére. 111
