Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Kalivoda Béla: Kísemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlítóvizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tito Alba)köpetek alapján

4.1.3. A vizsgálati helyek meghatározásának szempontjai A konkrét mintavételi helyek kijelölését alapvetően meghatározza a vizsgálat módja. Nyilvánvalóan csak azok a helységek vehetők számításba, ahol a gyöngybagoly legalább egy párban költ, s ezáltal biztosított a rendszeres mintavételi lehetőség. Ezért a konkrét helyek csak a gyöngybagoly állomány felmérése után jelölhetők ki. Ebben a tanulmányban kénytelen vagyok a helyklválasztás további szempontjainak tisztázására szorítkozni. Ezek a témából eredő ós az adottságokat figyelembe vevő szempontok. A dolgozat céljából fakadóan fontos követelmény, hogy a minták az egész megye kisemlős faunáját és annak területi változásait a lehető legjobban reprezentálják. Ennek érdekében hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a természetközeli- ós az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területek faunája egyaránt szerepeljen a mintákban. További fontos szempont, hogy a különböző talajtani-, vízrajzi adottságú területek feltehetőleg eltérő közösségei tükröződjenek a vizsgálatokban. E fenti kívánalmak már eleve feltételezik, hogy a megye minden jelentősebb tája mintavételi helyekkel légyen képviselve, ami minimálisan négy terület vizsgálatát teszi szükségessé. Ezek a Jászság, a Tisza-mente, a Nagykunság északi része és a Tiszazug, illetve a Nagykunság déli része. 42. Adatfeldolgozás 42.1. A szükséges mintanagyság, illetve a becslés hibahatárainak megállapítása A mintaelemzés ós a becsjós pontossága szorosan összefüggenek egymással. A mintából nyert becslések megbízhatóságát a mintavételes a becslés módja is befolyásolja ugyan, a legfontosabb tényező mégis a minta nagysága (Manczel 1983.). Adott zsákmányszerző terület faunájából a gyöngybagoly táplálékválasztása - táplálékszerző stratégiájának optimumzónájában - nagyjából megfelel az egyszerű véletlen kiválasztás kritériumainak. (Azzal, hogy mely fajok tartoznak az optimális táplálékzónába a későbbiekben foglalkozom, itt elégedjünk meg azzal, hogy ide tartoznak a cickányok és a rágcsálók fajainak jó része.) A vizsgálatok egyik első feladata annak megállapítása, hogy a zsákmányszerző terület faunáját képező kisemlős fajok milyen arányban fordulnak elő a területen - röviden: a feladat aránybecslós köpetek alapján, egyszerű véletlen kiválasztás eseten. Ebben az esetben egy adott faj gyakorisága a területen meghatározott valószínűséggel megegyezik a faj mintabeli gyakoriságával a kiszámított hibahatárok között. Megfordítva - amennyiben a hiba megengedhető értékét szabjuk meg, a vizsgálandó mintaelemszámot kell kiszámítanunk. Amikor tehát egy minta alapján adott faj arányát kell becsülni, akkor a becslés megbízhatósági követelményéből kiindulva - a becslés (p) hibahatára adott valószínűséggel ne legyen nagyobb egy meghatározott értéknél "p" elosztását normális elosztással közelítve az 1. képlet alapján határozható meg a minta elemszáma (feltételezve, hogy a kiválasztási arány elhanyagolhatóan kicsi). A képletben szerepel a becsülni kívánt arány (p), amelyet természetesen előre nem ismerhetünk. Belátható azonban, hogy a pq szorzat p=q=0.5 esetén maximális (pq=0.25), ezért a képletben ezt az értéket felhasználva, az így meghatározott elemszámú mintából bármilyen arányt a megadott hibahatárnál nem nagyobb hibával lehet becsülni. A fentieket figyelembe véve készítettem egy táblázatot, amelynek segítségével a megengedett maximális hiba és megkívánt megbízhatóság értékeinek megválasztása után gyorsan kikereshető a szükséges mintaelemszám (1. táblázat). 422. Alkalmazható statisztikai módszerek és a belőlük nyerhető információk A vizsgálatok során, az adatok rögzítésekor a köpetekben talált fajok ós mennyiségük felsorolása statisztikai értelemben minőségi sor. Ez egyben a további vizsgálatok alapja és a faunisztikai vizsgálatok egyik fontos eredménye. A vizsgálatok következő lépése a táplálékszerző területen élő potenciális zsákmányfajok gyakoriságának becslése. Erre a célra minden esetben alkalmas az aránybecslés módszere, mivel az alapsokasági arány torzítatlan becslését a mintabeli arány adja (2. képlet). Az aránybecslés hibahatárainak megállapítása - ha a mintaelemszám elég nagy ós a becsült arány nem nagyon kicsi - a normális elosztás alapján lehetséges. így a becsült alapsokaságbeli arány konfidencia határai pontosan a 3. képlet alapján számíthatók. A 1 -n/N korrekciós tagot elméletileg azért kell használni, mivel ismétlés nélküli kivá12