Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Kalivoda Béla: Kísemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlítóvizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tito Alba)köpetek alapján

nek során párhuzamosan végzett csapdázást ós köpetanalízist, valamint vizsgálta a vadászterületet. E munka eredményei a következőkben foglalhatók össze: — A köpetanalízis ós a csapdázás eredményei jó egyezést mutatnak. — A vadászterület kihasználtsága évszakosán változó, a borítottságtól függően. A gyöngybagoly a kevésbé benőtt területeket előnyben részesíti. — Az előző pontból következik, hogy a köpetekben az erdők és a bozótosok alá-, a rétek és a faluszél túlbecsültek. A fentieket figyelembe véve, a csapdázás és a köpetvizsgálat előnyeit és hátrányait mérlegelve arra a következtetésre jutottam, hogy a köpetvizsgálat - korlátait szem előtt tartva -, különösen alkalmi csapdázásokkal kiegészítve, mind faunisztikai-, mind populációdinamikai vizsgálatokhoz alkalmas és számomra kedvezőbb módszer, mivel alkalmazásával azonos munkamennyiség mellett, megfelelő megbízhatósággal, nagyobb mennyiségű adat nyerhető. Az alapvető módszermeghatározás után még további finomítások szükségesek. Először el kell dönteni, hogy elégséges-e az ép köpetek vizsgálata, vagy az ép köpeteket és a törmeléket együtt kell figyelembe venni? Előzetes vizsgálataim ezt a kérdést egyértelműen tisztázták. Az ép köpetek tartalma és a törmelék összetétele a mintában szignifikáns eltérést mutatott, ami azt jelenti, hogy csak együttes vizsgálatuk ad reális képet a táplálékösszetételről. Az ezt bizonyító részletes adatok az előzetes minta elemzése fejezetben találhatók. A következő tisztázandó kérdés az, hogy a köpetek szárazon felbontását, vagy az áztatásos eljárást előnyösebb a vizsgálatokhoz alkalmazni. A szárazon felbontás lényegesen több időt igényel, azonban a köpetek egyedi vizsgálatának lehetősége révén több információt szolgáltat, mint a másik módszer. Az áztatás igen gyors, azonban a száraz felbontáshoz képest kevesebb információt szolgáltató eljárás, ami a meghatározást is megnehezíti kissé. Az előzetes vizsgálatokhoz ezért az előbbi módszert alkalmaztam. A két módszer előnyei ós hátrányai annyira kiegyenlítik egymást, hogy a vizsgálatok elvégzéséhez egyik mellett sem tudtam egyértelműen, véglegesen állást foglalni. Egyik, vagy másik alkalmazását attól lehet függővé tenni, hogy mekkora a vizsgálandó minta, illetve, hogy milyen értékelő módszereket kívánunk alkalmazni. Legcélravezetőbbnek az ép köpetek száraz felbontása ós a törmelék áztatása tűnik. Megjegyzendő azonban, hogy kifejezetten gazdasági célú - a populációk nagyságának változását előrejelző - vizsgálatokhoz, ahol elégséges a táplálókmaradványok nagyobb rendszertani csoportokra történő szétválasztása (pockok, egerek, cickányok, egyéb), feltétlenül az áztatásos módszer az előnyösebb. 4.12. A vizsgálandó bagoly faj kiválasztása Hazánkban eddig 12 bagolyfaj került elő (Keve 1984, Bankovics 1986.). Ezek közül a hóbagoly (Nyctea scandiaca), a karvalybagoly (Surnia ulula), a törpe kuvik (Glaucidium passerinum) és a gatyás kuvik (Aegolius funereus) csak alkalmilag jelenik meg Magyarországon (Haraszthy 1988.). A réti fülesbagoly (Asio flammeus), az uráli bagoly (Strix uralensis), a füles kuvik (Otus scops) és az uhu (Bubo bubo) szórványos, vagy ritka fészkelő (Haraszthy 1984.). A további négy faj viszonylag gyakori és az egész ország területén előfordul. Ezek a gyöngybagoly (Tyto álba), a kuvik (Athene noctua), a macskabagoly (Strix aluco) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) (Haraszthy 1984, Kalotás 1987.). Közülük az erdei fülesbagoly a tervezett vizsgálatokhoz kevésbé alkalmas, mert döntő többségében csak rágcsálókat fogyaszt. Ugyanilyen okból - nagyarányú rovarfogyasztása miatt - alkalmatlan a kuvik is. A macskabagoly tápláléka lényegesen kiegyenlítettebb, azonban erdei faj lévén a megyében jelentősége kisebb. Ez az oka annak is, hogy nagy mennyiségű minta, azonos területről és rendszeresen gyakorlatilag nem gyűjthető tőle. Esetlegesen azonban, a faunisztikai vizsgálatokhoz értékes kiegészítő adatokat várhatunk e fajtól. Az eddigiekkel szemben a vizsgálatok elvégzéséhez a gyöngybagoly messzemenően alkalmas. Miután elsősorban épületekben fészkel, viszonylag könnyen, a megkívánt időpontban, megfelelő mennyiségben, azonos területről származó mintákat szolgáltat. Ezen túlmenően ez a faj táplálékát tekintve nem specialista, ezért zsákmányának összetétele jól jellemzi táplálkozóterületónek kisemlősfaunáját. (Schmidt, 1967, Haraszthy, 1984.). Ez indokolja, hogy a vizsgálatok elvégzéséhez a gyöngybagolyra esett a választás. 11