Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Cseh János: Adatok az V—VII. századi gepida emlékanyag egységéhez - Függelék: Erdély V—VII. századi gepida lelőhelykatasztere

11 A késői erdélyi gepida temetők közül elsősorban a brateiu/ baráthelyi és a nosjac/marosnagylaki mutat kapcsolatokat egyrészt a korai avar, másrészt az al-Duna-vidéki bizánci emlékanyaggal [RUSU (1962) 288-292, RUSU, Mircea: Avars, Slavs, Romanic population in the 6th-8th centuries. Relations between the autochthonous population and the migratory populations on the territory of Románia. Bibliotheca Historica Romániáé. Monographs, XVI. Szerk.: Miron Constantinescu, Stefan Pascu, Pétre Diaconu. Bucuresti, 1975. 137. HOREDT (1977) 261-263]. Kronológiai szempontból fontos adat lehet, hogy 1968-ban a brateiu/ baráthelyi temető 190. sírjából egy I. lustinianus (527565) bronz érem került elő [MITREA, BUCUR: Découvertes récentes et plus anciennes de monnaies antiques et byzantines en Roumanie. Dacia, XIII. (1969) 550/. 12 NESTOR, I.: Les données archéologiques et le robléme de la formation du peuple roumain. Revue Roumanie d'Historie, III. (1964) 3. 398-401. A lelőhelyek sorrendje egyben kronológiai különbségeket is takarhat. 13 HOREDT (1958a) 72-77 és 94-96, HOREDT (1958b) 27-40, HOREDT-PROTASE (1972a) 218-219, 121. j. 14 PROTASE (1966) 160-171. 15 PRÉDA (1972) 395-413, PRÉDA (1975) 457-485. 16 BARTUCZ (1939) 448-462 (elterjedési térkép: 461, 295. kép). 17 Werner (1956) I 96-114 (lelőhelyjegyzék), II 69. tábla 1. térkép és 73. tábla 9. térkép, WERNER (1962) 1117, 28. ábra (elterjedési térkép) és 178-180 (lelőhelyjegyzék). 18 PÁRDUCZ (1963) 9-32 és C melléklet (elterjedési térkép). 19 HICA-CIMPEANU-MURESAN (1978) 762. 20 Koponyatorzítás szokásának a gepidáknál való elterjedésére Id. BARTUCZ (1936) 28 és 29, BARTUCZ (1939) 458 és 461, WERNER (1956) I 15, RUSU (1959) 518, PÁRDUCZ (1963) 39-40, K. HANKÓ Ildikó-KISZELY István: Mesterségesen deformált kora népvándorlás kori férfikoponya Tamási-Adorjánpusztáról. A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Évkönyve, IMII. (1971-1972)82, POPESCU (1974) 192-193. KISZELY, István: Artifizielle Schádeldeformation bei Rugiern, Herulern und Langobarden. Archáologie des westpannonischen Raumes (Urgeschichte-Römerzeit-Mittelalter). Forschungsberichte zur Ur-und Frühgeschichte, Nr.1 O.Wien, 1978.103, HOREDT (1979a) 177 és 181-182. 21 A moresti/malomfalvi kard [HOREDT (1955) 657, 9. ábra 15 és 24, POPESCU (1974) 232,15. tábla 1 - a markolat zárótagja nélkül -, HOREDT (1979a) 171, 86. ábra 13 és 16] külön közölt részleteinek (penge és markolatzárótag) összetartozására Róbert Koch utalt 1967-ben néhány hasonló Majna-Tauber-vidéki frank-alamann karddal kapcsolatban (KOCH, Róbert: Bodenfunde der Völkerwanderungszeit aus dem Main-Tauber-Gebiet. I. Germanische Denkmáler der Völkerwanderungszeit. Serié A, Bánd VIII. Berlin, 1967.55.) 22 WERNER (1956) I 43-46. A gepida fegyverzet egyélű kardjaira Id. CSALLÁNY (1961) 258, NAGY (1970) I 172174, POPESCU (1974) 197, HOREDT (1977) 259, HOREDT (1979a) 191. 23 CSALLÁNY (1961) 260, BÓNA (1978) 157-159. Nagy Margit 1970-ben a Tisza-vidéki gepida lándzsákra három csoportot dolgozott ki [NAGY (1970) 1175-177]. Lényegében ezekhez a típusokhoz tartoznak a szerémségi-északszerbiai és részben az erdélyi fegyverek is. 24 CHRISTLEIN, Rainer: Waffen aus dem völkerwan derungszeitliche Grabfund von Esslingen-Rüdern. Germania, 50. (1972) 262-263. A gepida fegyverzet háromélű tüskés nyílhegyeire Id. HOREDT (1958a) 99, CSALLÁNY (1961) 261, NAGY (1970) 1169, POPESCU (1974) 199, HOREDT (1977) 260, BÓNA (1978) 157, HOREDT (1979a) 147 és 191-192. 25 Az erdélyi kétélű köpűs, szakállas nyílhegyekre Id. HOREDT (1958a) 101, CSALLÁNY (1961) 261, POPESCU (1974) 198-199, HOREDT (1977) 263, HOREDT (1979a) 192. A nyílhegytípus szórványosabb Tisza-vidéki előfordulására (autentikus Szolnok-Szanda) Id. BÓNA (1978) 155156. 26 A valea lui mihai/érmihályfalvi sírból előkerült töredékek valószínűleg pajzsdudorhoz tartoztak (a lehetőségre Bóna István hívta föl a figyelmemet, amit ezúton is köszönök). Roska Márton a leletről a következőket jegyezte meg: „A sír kibontása rendjén még egy vassisakot törtek össze a munkások, melyből csak egy pár töredéket sikerült összeszednem. Rekonstruálása e pár darab alapján lehetetlen. A legfontosabb tudnivaló, amit még meg tudunk állapítani, hogy helyenkint laposfejű ezüstszegecsekkel volt kiverve." [ROSKA (1930) 230]. A leírás egy, az ezüst szögecses típusba sorolható umbót sejtet. 27 A moresti/malomfalvi pajzsra Id. HOREDT (1955) 657, 9. ábra 11 és 17-22, POPESCU (1974) 232, 15. tábla 4-6, HOREDT (1979a) 171, 86. ábra 3, 6-9 és 14-15. A közölt vas töredékek a pajzsfogóhoz tartozhattak. Az umbó alatt lelt ezüstszögecsek VI—VII. századi sírleletek és ábrázolások alapján a pajzs fa lapját díszíthették. A kérdéssel részletesen foglalkozott Péter Paulsen 1967-ben a niederstotzingeni VII. századi alamann sírleletek publikációjában, ahol bemutatta az egyik legfontosabb erre vonatkozó ábrázolást, a VII. század első harmadára keltezett ún. Agilulf-lemezt /lelőhelye Val di Nievole/ /PAULSEN, Péter: Alamannische Adelsgráber von Niederstotzingen/ Kreis Heidenheim/. I. Veröffentlichungen des staatlichen Amtes für Denkmalflege Stuttgart. A. Vor- und Frühgeschichte, 12/1. Stuttgart, 1967. 123-125 és 139, valamint 69. ábra 1-2/. Ezüst szögecses, gombos tetejű pajzsdudorok pannóniai langobard területen: Hegykő [BONA István: VI. századi germán temető Hegykőn (Befejező közlemény). Soproni Szemle, XVII. (1963) 2. 138], Mannersdorf [MITSCHA-MÁRHEIM, Herbert: Völkerwanderungszeitliche Gráber aus Mannersdorf am Leithagebirge, N.ö. Archaeologia Austriaca, 22. (1957) 45, 1. ábra 1], Tököl [BÓNA (1956) Lili. tábla 3], Várpalota [BÓNA (1956) XXXIX. tábla 2], Vörs [SÁGI, Károly: Das langobardische Gráberfeld von Vörs. Acta Archaeologica, XVI. (1964) 12. XXXIV. tábla 9. A típusra Id. WERNER (1962) I 32 és 80, valamint 161-164 (lelőhelyjegyzék), II 68. tábla 1. térkép.] 28 A batajnicai és az unirea-vere§mort/marosveresmarti pajzsdudorok a Tisza-vidéki umbók második csoportjába tartoznak (NAGY /1970/ I 181). 29 NAGY (1970) I 182-186, valamint 335-336 (lelőhelyjegyzék), II LXX. térkép. A sisakokra legutóbb Id. VINSKI, Zdenko: Öljem epohe seobe maroda naden u Sinju. Poseban otisak iz hnjige „Starohrvtska prosvjeta", III. 12. 1982. 30 RUSU (1959) 486, 1. ábra (elterjedési térkép). 31 VINSKI (1968) 316, 1. ábra (elterjedési térkép). 32 BÓNA (1974) 20-21 (elterjedési térkép). 33 NAGY (1970) II LXIX. térkép. 34 KOVRIG (1957) 308. 35 BÓNA (1974) 50-51, Bóna (1978) 135-136. 36 NAGY (1968) I 38, NAGY (1970) I 150. 37 RUSU (1959) 510, 512 és 515. 38 VINSKI (1968) 317-319. 39 BÓNA (1974) 51. 40 VINSKI (1967) B melléklet (elterjedési térkép). 41 BÓNA (1978) 142-144. 42 A pontkörös díszítésű gepida fibulákra Id. NAGY (1968) I 9-10 és 18-19, NAGY (1970) I 130-131 és 134-135, POPESCU (1974) 201-202, HOREDT (1979a) 183. További V-VI. századi fibulák Erdélyben: Brateiu/Baráthely 33