Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól
Az eddigieket összefoglalva: a Közép-Dnyeper és Dnyeszter között bizonyos fibulák, fülbevalók és díszek láttak napvilágot, melyek egykori viselői nem feltétlenül és minden esetben tarthatók szlávoknak: előállításuknál kisebb-nagyobb mértékben bizánci hatásra (is) lehet gondolni s végül e tárgyak - közvetlenül vagy valamilyen közös forrásból (Bizánc?) merítve kapcsolatokat mutatnak a korabeli Kárpát-medencei avar kaganátussal. Visszatérve a VI—VII. sz.-i Dnyeper-vidéki leletekhez, most a pen'kovka-i kultúráról essék néhány szó. E régészeti műveltség a legutóbbi időkig szintén kizárólag a keleti szláv régészet illetékességi körébe látszott tartozni. A közelmúltban kiderült azonban, hogy a telepkerámia egy része nem annyira a szlávokkal, mint bizonyos „sztyeppéi", „nomád" elemekkel hozható kapcsolatba. 165 Mármost ha az eddig érintett leletcsoportokat (a Mai perescepino-i sír, a Glodosy-Voznesenka-i típusú sírok, a martinovkai típusú leletek és „kincsek", továbbá a csillagdíszes fülbevalók, a maszkos fibulák, a pen'kovka-i kultúra) 166 egymás mellé helyezzük, akkor a területi és időrendi elterjedésükben bizonyos egybeesést figyelhetünk meg: 1. valamennyi a Közép-Dnyeper és -Dnyeszter erdős sztyeppe vidékén látott napvilágot, 2. mindegyik lelet, vagy leletcsoport korát a szovjet kutatás - az egyes eseteknél: egymástól függetlenül! - a VI—VII. sz.-ra teszi és eltűnésüket a VII— VIII. sz. fordulójára helyezi, 3. s az utóbbi okát helyesen - a kazárok ÉNY-i terjeszkedésével magyarázza, 4. ugyanakkor az etnikai hátterüket legtöbbször - kisebb-nagyobb mértékben - a sztyeppén keresi, ill. az utóbbit számításba veszi. 167 Mindezen, különböző típusú leletcsoportok együttes tárgyalása elől szinte az utolsó akadály az által hárult el, hogy a martinovkai típusú veretek egy pen'kovka-i típusú telepen láttak napvilágot (az utóbbi jelentőségét maga a feltáró is hangsúlyozza). 168 Az így kirajzolódó csoport (?) fontos jellemzőjének tűnik 1. a leletekben tükröződő bizánci kapcsolat, 1683 melyhez hasonló intenzitásút a korabeli kelet-európai sztyeppén egyedül az avaroknál ismerünk és 2. az a tény, hogy e csoport bizonyos elemeihez (Id. az említett sírleletek, ékszerek és részben kerámia) párhuzamokat figyelemre méltóan nagy számban és ott egyértelmű etnikai környezetben a VI—VII. sz.-i Kárpát-medencéből ismerünk. 168 * 5 Korai lenne még e csoport (?) etnikai összetételéről, eredetéről beszélni. Nem bizonyos, hogy ezt valaha is sikerül-e megoldani, minthogy e táj lakossága ezidőben igen sokféle származású lehetett (a nomád népeken kívül számolnunk kell a korábbról itt maradt iráni, germán elemekkel, az antokkal, akacirokkal és a legkorábban betelepülő szlávokkal). Tájékozódásul szeretnék itt néhány gondolatot felvetni, melyek nem kívánnak egyben történeti következtetéseket is magukban hordozni, mivel az észlelt jelenségek részben a tárgyalt táj kulturális és politikai kapcsolatainak is lehetnek következményei. E leletcsoportoknak a szlávokkal való közvetlen összefüggését nézetem szerint az a körülmény is kétségbe vonja, hogy a poljánok és a szeverjánok déli határa a tárgyaltat követő periódusban (VIII—X. sz.) ép100 pen a bennünket érdeklő vidék É-i vonalánál húzódott. 169 Márpedig a keleti szlávok terjeszkedése irányát - most tekintsünk el a nézetem szerint egyébként is téves „cernjahov-i kultúra = szláv" teóriától - sokkal inkább NY-K vagy É-D irányúnak és nem D-ről É felé haladónak szokás tartani. A Közép-Dnyeper-vidék VIVII. sz.-i lakosságát a szovjet kutatás majdnem egyhangúlag az antokkal hozza kapcsolatba. 170 E népnek a szlávokkal való teljes azonossága és főleg a szóbanforgó vidékhez való kapcsolata nem tekinthető egyértelműen lezárt problémának, minthogy a korabeli és hiteles források az antokat máshová helyezték (Jordanes a Dnyeszter-Bug-környékre, Prokopuis a FelsőDnyeper és a Deszna tájára). 171 A bennünket érdeklő kérdés szempontjából az sem érdektelen, hogy az antokat a VII. sz. legelső éveitől kezdve - éppen az avaroknak ellenük vezetett hadjáratát követően - nem említik többé a források. 172 Ugyanekkor - néhány, pénzzel keltezett sírlelet tanúsága szerint - a VII. sz. középső harmadában e tájon néhány nomád eredetű személy kezében volt a hatalom. Egyébként - hasonlóképpen időrendi természetű - ellenvetés hozható fel azon elmélettel szemben, mely az itt tárgyalt leletcsoportok többségét először tárgyalta együtt és a kutrigurokkal azonosította őket. 173 A kronológiai helyzetükön kívül helytállóak lehetnek még azok a kritikák is, melyekkel a szovjet régészet szinte teljesen egyöntetűen illeti az említett koncepciót. 174 Maga a kísérlet azonban, e kérdés régészeti felvetése viszont már önmagában is nagy nyeresége a kutatásnak, s különben is - mint említettem több kutató számol ezidőben e tájon valamilyen sztyeppéi elemek jelenlétével. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy az éppen kirajzolódó csoport (?) több, nem sztyeppéi, hanem helyi eredetű elemet is magába foglalt. Ami viszont a sztyeppéi összetevőket illet, az ottani régészeti kutatás mai helyzete miatt s mert jól tudjuk: ez a források számára terra incognita, bizonyos valószínűséggel mégis feltételezhető, hogy e régészeti jelenségek történeti keretei az avaroknál és/vagy az onogur-bolgároknál kereshetők. A Mala perescepino-i lelet avar jellegű elemei kapcsán már korábban felvetődött egy VI—VII. sz.-i keleti avar kaganátus hipotézise. 175 Az utóbbinak az a hiteles forrásból ismert történeti körülmény kínálhatott támpontot, mely szerint az avar hatalmi zóna K-en Kuvrat felkeléséig Magna Bolgaria-t is magába foglalta. 1767 Mint láttuk, ma már nemcsak néhány nagyvezéri sírt, 177 hanem több leletcsoportot is ismerünk, mely ezzel kapcsolatba hozható: vezéri sírok (Glodosy-Voznesenka-i típus), jellegzetes női ékszerek (maszkos fibula, csillagdíszes fülbevaló), a köznép mindennapi életének tárgyi emlékei (a pen'kova-i kultúra sztyeppéi elemei 178 ) - mintha egy szabályos társadalmi piramis állna előttünk! 1783 Igen fontos számunkra, hogy e „piramis" valamennyi csoportjának van valamilyen kapcsolata a korabeli avarokkal. 17813 Néhány nagyvezéri, ill. vezéri sírja solidusok alapján biztosan 650 utánra keltezhető 179 - ezt követően a tárgyalt leletcsoportok a VII. sz. vége táján eltűntek. így tehát semmiképpen sem tekintünk minden Közép-Dnyeper-vidéki VII. sz.-i
