Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

véretekkel együtt Ukrajna szóbanforgó vidékén néha olyan csüngős fülbevalók is napvilágot látnak, melyek az avaroknál és általában a sztyeppén ismeretlenek s amelyeket a szovjet kutatás - valószínűleg joggal - a szlávok emlékeihez sorol.

147 Mindez a Közép-Dnyeper vidék más leletcsoportjai rövid tárgyalására késztet bennünket; e leletek mostanáig főként a keleti szlávok régészetében játszottak szerepet. A nagyszámú és különösen jelentős leleteket szolgáltató Pastyrske-i földvár

148 egyik legismertebb tárgytípusa a csillagdíszes fülbevaló. Ennek különböző technológiai (öntés - granuláció) és tipológiai változatai vannak; áttekintésük egy nemrég megjelent összefoglalás

149 révén a jövőben könnyebben elvégezhető lesz. Bóna I. hívta fel a figyelmem arra a különben jól ismert körülményre, hogy az öntött példányok nagyrészt valószínűleg helyi készítmények voltak, míg a granuláltak többnyire bizánci eredetűek lehettek. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez az egyébként a Balkánon és az Al-Dunánál is elterjedt fülbevalótípus különösen nagy számban látott napvilágot a VII. sz.-i Közép-Dnyeper vidékén és az avar birodalom belsejében.

150 Egy másik, etnikailag látszólag egyértelműbb, a valóságban azonban beható elemzést igénylő tárgytípus az ún. maszkos fibula ('fibule digitale', 'slawischer Maskenfibel', 'pal'cataja fibula'). Amikor e fibulák a nemzetközi kutatásban azóta erősen elterjedt etnikai meghatározásukat kapták [maszkos fibulák = (keleti) szlávok],

151 azidőben a keleti szláv régészet és etnogenezis fő vonalai még meglehetősen egyértelműnek látszottak. Azóta viszont a kép jóval bonyolultabb lett: a szovjet régészeti kutatások több, jelentős és lényegesen új nézőpontot vetettek fel, melyek a szóbanforgó kérdés megválaszolását döntően befolyásolhatják: 1. A cernjahov-i kultúra nem tisztán és kizárólag szláv eredetű és lehet, hogy a IV-V. sz. után nincs folytatása,

152 2. a Közép-Dnyeper vidékén a VIII. sz. előtt nem számolhatunk jelentős szláv jelenléttel,

153 mivel a jelek szerint szlávok nagyobb számban ÉNY-ra, a Korcakkultúrában

154 éltek. A kérdéses területtől É-ra eső vidéken pedig a több kutató nézete szerint a balti eredetű népcsoportokkal azonosítható Kolocin-Tusemli csoport terjedt el.

155 Igen lényeges hangsúlyoznunk, hogy e tételeket messze nem minden szovjet régész teszi magáévá. A bennünket érdeklő nézőpontból számunkra mégis fontosnak látszik az, hogy a VI—VII. sz.-i Közép-Dnyeper vidéket nem tekinthetjük egy kizárólag és sűrűn szlávok lakta területnek, miként ezt a 2-3 évtizeddel ezelőtti kutatás oly egyértelműen feltételezte. E körülmények között - nézetem szerint - kockázatos egy tárgytípust a környezetéből kiragadni és azt egész Közép- és DK-Európára kivetítve etnikumjelzőnek megtenni pusztán azért, mert az elterjedési területén általában szlávok jelenlétéről (is) tudunk. E módszernek az a gyöngéje, hogy egy régészeti jelenségből részletesebb indoklás és kellő körültekintés nélkül közvetlenül von le történeti következtetést. Itt két szempontot kell figyelembe vennünk. Egyrészt adva van bizonyos tárgytípusok (martinovkai típusú alakok, csillagdíszes fülbevalók, maszkos fibulák) területi elterjedése, melynek alapján ezeket a legtöbb kutató - éppen a Közép-Dnyeper vidéki párhuzamokra támaszkodva! - szláv, Hl. ant eredetűnek tartja, jóllehet maguk az ukrajnai leletek sem hozhatók mindig és biztosan csak a szlávokkal kapcsolatba. Másrészt az így gondolkodó régészek többsége az V-VI. sz.-i sklavénokkal és antokkal kapcsolatos történeti eseményeket VI—VII. sz.-i leletekkel hozza összefüggésbe - jobbára azon az egyetlen alapon, hogy a tárgyalt történeti események és tárgytípusok egyformán a Dnyeper-vidék és Dalmácia, Pannónia és a Peloponnészoszi félsziget közti hatalmas - területre lokalizálhatok. Csakhogy az utóbbi önmagában még nem lehet bizonyíték is, minthogy a szlávok ezidőben az említett területeken mindenütt előfordultak s ezért ezen az alapon éppen más tárgytípusokat is lehetne velük kapcsolatba hozni.

156 Végül megemlítendő, hogy a tárgyalt tárgytípusok elterjedése esetenként jóval túllépi az ant-sklavén-szláv népvándorlások által közvetlenül érintett vidékekét (Baltikum, Oka-vidék, Észak-Kaukázus), ami szintén megkérdőjelezi a szláv etnikumjelző voltukat. Ez ügyben nem minden tanulság nélküli az a megállapítás, mely a Magyarországon feltárt több ezer VI—VII. sz.-i" sír leletanyaga alapján született. Erre azért is kell még itt utalnunk, mert a csillagdíszes fülbevalók és a maszkos fibulák egyik fő elterjedési góca éppen a Kárpátmedencébe esik, s mert ezekből itt is születtek meszszevezető, történeti horderejű következtetések.

157 Az említett felismerés szerint „A szóbanforgó fibulák és lemezes ékszerek eddig valamennyi jobban átkutatott korai avar temetőnkben előkerültek s ami még fontosabb, egy-két lelőhelyet (Pókaszepetk, Oroszlány, Pécs-környéki temetők) leszámítva, a síroknak csupán elenyésző kis százalékban, többszáz sír közül egy-kettőben."

158 Az újabb leletek számbavételekor kiderült, hogy a maszkos fibulák lelőhelyeinek közel egyharmada, a csillagdíszes fülbevalókénak csaknem fele a Kárpát-medence területére esik.

159 Az elmondottak alapján tehát mindenképpen helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy e fibuláknak a szláv eredete, NI. etnikumjelző szerepe - már amennyiben egyáltalán volt ilyen - még távolról sem tekinthető lezárt problémának.

160 Kérdéses, hogy lehetséges-e, érdemes-e bármilyen népességet hozni velük összefüggésbe, s nem lenne-e inkább „jobb tehát általában kelet-európai női viselet, divat képviselőinek tartani őket".

161 Ami e divat eredetét illeti, Bizánc neve már korábban elhangzott; a legkisebb ezirányú kétség a csillagdíszes fülbevalóknál állhat fent.

161a Hasonló lehetőség merült fel a maszkos fibulákkal kapcsolatban is; e feltételezést azonban elvetették, mert a VI—VII. sz.-ban Bizánc és a Baltikum között - kétségtelenül - nem tudunk kapcsolatokról.

162 Ugyanez a szerző ma már - jóval árnyaltabban - e fibuláknak egy bizánci jellegű csoportjáról és egy olyan csoportjukról beszél, mely Ukrajna földjét az avarokéval kapcsolja össze

163 - úgy gondolom, a kutatás mai állásánál erről nem is lehet többet mondani. A bizánci eredet, ill. hatás kérdésében egyébként hasonló lehet a helyzet a martinovkai típusú ember- és állatalakok esetében is.

164 99